2012. december 28., péntek

A barátom sztár 8

Itt van a kövi rész! Boldog újévet mindenkinek!!! Buék!!


8

Másnap lementem a boltba tejért. Megálltam az újságos előtt és mit láttam? Rob és én voltunk a címlapon mikor tegnap a vízben csókolóztunk. Szerencsére az eladó nem is, mert fel és én sietve megvettem belőle egy példányt, majd szinte rohantam haza. Rob épp egy talkshow-ot nézett a tévében mikor leültem mellé és megmutattam neki az újságot.

- Hmm… Ez várható volt. - mondta.

- Csak ennyi?

- Nos, történetesen, ha egy filmsztár csaja vagy, hozzá kell szoknod ehhez és figyelmen kívül is kell hagynod.

Felállt és egy laza mozdulattal bedobta az újságot a kukába.

A napjaink körülbelül úgy teltek, hogy minden napot a strandon töltöttünk. A vízben és a parton is rengeteg időd töltöttünk. Teljesen barnára sültünk. Annyira élveztem. Rob legtöbbször önmaga volt így Diginek és Peternek is volt rengeteg dolga.

- Lenne kedved ma elmenni, vásárolni? –állt elém miután visszasétál hozzám.

- Vásárolni? Minek?

- Hát ma lesz egy filmem premiere és az ügynököm felhívott és megkért, sőt inkább könyörgött, hogy menjek el rá.  Lenne kedved elmenni?

- Igen. Természetesen. – mosolyogtam.

- Akkor el van döntve. Peter, Digi gyertek, vásárolni megyünk.

Még a kocsiba lerendezett egy hívást:

- Elnézést! Szeretném megkérni, hogy a következő 3 órára ürítsék ki a boltjukat, mert Robert Hulizman vagyis én szeretnék ott vásárolni.

Én ezt egy kicsit furának tekintettem, de lehet, hogy Robnak elég lesz annyi nyilvánosság amennyit este fog kapni.

Az üzlet hatalmas volt, nem is tudtam, hogy ilyen is van a Balaton parton. Az eladó nyájasan fordult hozzánk.

- Miben segíthetek? –kérdezte angolul.

- Estélyi ruhát keresnénk ennek a szép lánynak. – mutatott rám.

Az eladó rám nézett, majd elvezetett minket az estélyi ruha részlegre. A nő kezembe nyomott egy csomó ruhát és én bevonultam az öltözőbe fölpróbálni őket. Rob leült a próbafülkékkel szemben lévő díványra és Bírálta a ruhákat, amikben megjelentem.

Mikor egy órája próbáltam látszott rajta, hogy nagyon unja, így inkább gyorsan és határozottan döntöttem a 2 megmaradt ruha között. Egy lila és egy zöld volt. Befutónak végül Robbal együtt a zöldet választottuk. Majd átmentünk a férfiosztályra. Az ő ruháját körülbelül 10 perc alatt kiválasztotta. Egy fehér szmoking és egy zöld nyakkendő. Majd fizetni mentünk. Robert gálánsan állta az én ruhám költségét is, az volt az indoka, hogy magam miatt úgy se vettem volna ilyen szép ruhát. Búcsúzóul Robert adott pár autógrammot a dolgozóknak, majd a hátsó ajtón kiosontunk, mert elől már tódultak be a rajongók, hátha még itt találják kedvencüket… Nos, csalódniuk kellett.

2012. december 24., hétfő

Medi Bradon Cullen 11

Picurit rövid lett, de szeretett teljes, ez az, amire mindenkinek szüksége van az év minden napján és Karácsonykor is természetesen…:))


11

Mikor bementünk a nappaliba az a bizonyos Jacob bár ott ült. Mindenki ott volt a családból.

- Jacob, Ő itt Medi, Alice unokahúga. - mondta Edward.

- Szia! - köszöntem

- Hello.

Ekkor jött be Bella és Nessie.

- Mikor megyünk már vásárolni?- faggatott.

- Most még egy kicsit várnod kell, mert vendégünk van.

- Jacob! - kiáltott és belevetette magát az ölébe.

Jacob teljes melegséggel nézte a kis Nessie-t. Most már értettem a bevésődés lényegét.

Épp nagyban játszottak, amikor egy farkas üvöltést hallottunk.

- Most mennem kell. - mondta hirtelen. - Sziasztok, Medi örülök, hogy megismerhettelek.

-Szia! - köszöntem, majd kiviharzott a szobából.

- Te tudod mi történt? - kérdezte Bella Edwardot.

- Semmi különös, csak falkagyűlés.

- Akkor, ha szeretnéd elmehetünk vásárolni. - mondtam Nessie-nek.

- Veszem a kabátom. Mama, hol van?

- Tessék, itt van. – adta neki oda Bella.

- Vigyázz a lányomra!. – mondta Edward.

- Igyekszem főnök. – szatuláltam. 

Mire kiértem a garázsba Nessie már a kocsim hátsó ülésén ült. Rátapostam a gázra. Most lassabban mentem, mint tegnap éjjel. Nem magam miatt, hanem Nessie miatt. Kétszer olyan hosszú időbe telt bejutnunk Seattlebe, de nem bántam, mert Nessie egész végig fecsegett mindenféléről. Őröm volt hallgatni. Először egy játékboltba mentünk ahol kinézett egy nagyon aranyos baba házat magának. Betettük a kocsiba majd sorra jártuk az összes ruhaüzletet. Nessie konkrétan utasítást adott nekem, hogy próbáljak fel pár ruhát, és én meglepően figyeltem milyen kicsi, és milyen jól eltalálta a stílusomat. Tehát mind a kettőnknek találtunk ruhát meg mindent. Visszafelé Nessie elaludta kocsiba. Az ölembe vittem be a házba Carlisle kinyitotta az ajtót. Letettem Nessiet a kanapéra és én meg mellé feküdtem. Engem is elnyomott az álom. Annyit érzékeltem, hogy a többiek is bent voltak a szobába és szeretett teljesen néztek ránk.



A barátom sztár 7

Most megtudhatjátok, mi történt szereplőimmel: Robbal és Nikivel.

Amire mindenki számított rá, most megtörtént.


7

Már egy hete, hogy a lányok elmentek és én itt maradtam Roberttel. Az elmúlt egy hetet szinte csak a Balaton parton töltöttük. Bevallom, kezdtem úgy érezni, mintha Robert nyomult volna rám, de meglepő módin ez engem nem zavart. Most is épp a Balaton partra igyekeztünk az elmaradhatatlan testőrökkel. Lesétáltunk a partra, leraktuk a cuccainkat egy fa árnyékába és szaladtunk be a hűvös vízbe. Mielőtt lejöttünk azelőtt mostam hajat, mert már szinte ragadt a Balatontól. Mondtam is a srácoknak, hogy most ne játszunk fröcskölősdit, de ők nem hallgattak rám. Digi és Peter a felszínen fröcskölt, mikor a víz alatt valaki hozzám ért és fölemelt. Robert tartott a karában.

- Kérlek szépen légy irgalmas és dobj bele a vízbe. – könyörögtem.

Ő kajánul elmosolyodott majd elkezdett a víz felé közeledni.

- Kérlek. – kezdtem el egy újabb kísérletet.

Legnagyobb meglepetésemre fölemelt, még jobban magához szorított majd a szemembe nézett és megcsókolt. Ez nekem nem esett rosszul, sőt. Visszacsókoltam. A testőrök és a környéken fürdőző Robert fanok ledöbbentek.

- Bocsánat… - kezdett szabadkozni.

-SSS. Nem haragszom. Ennek meg kellett történnie.

Nagyon sajnáltam, de letett.

- Jobb lenne most haza menni.

- Igen, igen. - helyeseltem.

Az eddigi jó hangulat megszűnt. Némán ballagtunk a Balaton hotel felé.

- Figyelj Niki…- kezdte volna, de én félbe szakítottam.

- Nem, most te figyelj. Egyikünknek sincs párja, és nem is történt semmi komoly, csak egy csók.

- Tehát számodra ez csak egy kaland? Gondolhattam volna, olyan vagy, mint a többi csaj.

- Robert kérlek, ne vágj a szavamba. Befejezném a mondatot. Örülök, hogy megtörtént, és nem a neved miatt, hanem a lényed miatt.

- Ezt őszintén mondod?

- A lehető legőszintébben.

- Akkor most én is vallok. Én nem akartam semmilyen idegenvezetőt, csak mikor megláttalak elfogott a vágy, hogy megismerjelek.

- Ezt komolyan mondod?

- A lehető legkomolyabban.

Eközben már felérkeztünk a rezidenciánkba. Szokásosan Felelsz vagy mersz?-et játszottunk azzal a különbséggel, hogy amikor Robert vagy én mertünk akkor mindig csókolóznunk kellett. Nem mintha bántuk volna.

Miután befejeztük a játékot leültünk beszélgetni. Csak mi ketten. Az asztal fölött megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Majd feltette a kérdést:

- Nikoletta Kovats akarsz a barátnőm lenni?

- Igen Robert Hulizmann leszek a barátnőd.

Rob felállt az asztaltól odajött hozzám és megcsókolt. Ez a csók még jobb volt, mint a vízben, hisz ez már egy barát és egy barátnő csókja volt.

Cirkuszi tragédia 5

Nagy szertetettel írtam nektek ezt a részt is!

5


Minden a cirkuszt juttatta eszembe és ez nagyon idegesített és elszomorított. Otthon már nem tudtam magammal mit kezdeni. Az összes könyvet kiolvastam már. A doki is hívott, be kell bicegnem hozzá kontrollra. Talán ott lesz az a helyes mentős és talán most majd tudok vele beszélni is… Vettem, a kabátomat és szépen lassan elbicegtem a liftig. Majd fogtam egy taxit és bevitettem magam a kórházba. Ott bejelentkeztem és leültem egy padra. A mentősöm ott ment el előttem:

- Jó napot! Kontrollra jött?

- Igen, de kérlek, ha én, nem tegezlek, akkor te se tedd. Van időd vagy rohansz?

- Éppenséggel ráérek.

- Nem ülnél ide mellém? Beszélgethetnénk. – javasoltam.

- Jól van. – mosolyodott el.

- De kérlek ne a zuhanásomról, vagy a lábamról. Inkább általánosabb dolgokról.

- Általánosról? Hmm… Mit szólnál ahhoz, ha arról beszélnénk, hogy beléd szerettem.

- Komolyan mondod?

- Teljesen. Oda vagyok érted.

Már épp mondani akartam, hogy én is kedvellek, de ekkor megszólalt a mikrofon.

- Ury Lilla.

- Bocsi. – mondtam neki, majd feltápászkodtam és beslattyogtam a rendelőbe.

Bent megvizsgálták a látásom, majd a koponyám és amint végeztünk én szaladtam, már amennyire tudtam vissza a várakozóba… Ekkor jöttem rá, hogy még a nevét sem tudom… és nem is volt ott, hogy megkérdezzem. A portás azt mondta: riasztották. És üzeni, hogy holnap találkozunk ugyanitt ugyanekkor. Remek még egy nyomasztó délután a kórházba, de most legalább itt lesz ő, ő, akibe beleszerettem. Hirtelen ért a felismerés, de igen szerelmes voltam belé. Emlékszem minden pillanatra, amikor láttam őt, mikor kijöttek értem, mikor a mentőbe szólongatott mikor óránként jött nézni, hogy milyen az állapotom. Milyen szerelem ez? Még a nevét sem tudom. Ő a kartonom alapján mindent tud rólam, de én róla? Csak azt, hogy mentős és hogy irdatlanul jól néz ki a maga barna szemével a rövidre nyírt hajával. Magam elé idéztem a képét miközben a taxira vártam. Kiálló arccsontok, meleg tekintet. Újra és újra beleszerelmesedtem. Mikor hazaértem lepihentem. Még az álmomban is tökéletesen sármos volt.

Karácsony

Mindenkinek Békés Boldog Ünnepeket kívánok!

Ajándék is vár Rátok!

Minden sztoriból ma jön egy rész.:))

Legyetek Boldogok!




2012. december 19., szerda

Cirkuszi tragédia 4



Ezt a részt egy ismer
ősömnek ajánlom, akit ma már  barátomnak is nevezhetek:)) Barátságunk az interneten kezdődött, de azóta már személyesen is találkoztunk. Kétszer is. Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész. Remélem Neked is Kedves Marina.... :))

4

Szerencsére találtam egy viszonylag olcsó és jó helyen fekvő albérletet. Másnap kora reggel felkeltem. Alig bírtam mozogni az ormótlan gipszel, de mégis körül mentem a cirkusz területén. Elbúcsúztam mindentől, és mindenkitől. Az összes állatot meg simogattam, és szeretet teljesen néztem rájuk. A könnyem majd kicsordult mikor Zoltántól búcsúzkodtam. Nekem ő apám helyett apám volt. A természete alapjába véve zord, de engem mindig is szeretett. Addig nem is nyugodott, míg meg nem engedtem, hogy ő vigyen el az új albérletembe. Mikor utoljára beléptem a porondra a székek mögül elő ugrottak a cirkuszos barátaim egy hatalmas tortával, amin a ” Gyógyulj meg, visszavárunk” felirat volt. Könnyekig hatódtam. Kicsit elmélkedtünk a régi szép és sikeres előadásról miközben a tortát ettük. Majd mindenkitől egy puszival búcsúztam és beültem Zoltán kocsijába. A kocsi elindult és egyre távolabb vitt az én szeretett cirkuszomtól. A kiválasztott házban szerencsére volt lift így könnyen feljutottunk a 4. emeletre. Az albérlet parányi volt, de barátságos, nekem pont megfelelt. Zoltán felhozta a cuccaimat majd elment. Így egedül kezdtem kipakolni. Nehezen boldogultam, de így sokkal jobb volt mintha Zoltán is itt lett volna. Még nem végeztem mikor lefeküdtem a kanapéra is elaludtam. Ez a döntésem nem bizonyult a legjobbnak. Másnap reggel minden tagom sajgott, még a gipszes lábam is. Nagy nehezen folytattam a kipakolást és délre végeztem is vele. Megebédeltem majd elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Gyerekkorom óta imádok olvasni, de mióta cirkuszos lettem nem sok időm volt erre. Lehet, hogy butaság, de ennek a láb eltörésnek lehet, hogy van előnye is, nem csak hátránya. De még rá kell jönnöm ezekre az előnyökre, szerintem ezekért meg kell majd harcolnom, mert az biztos, hogy nem fognak az ölembe pottyanni. Az életem hatalmas fordulatot fog venni, sokkal… Unalmasabb lesz, de az is lehet, hogy kellemesen fogok csalódni a „kinti” világban… Majd minden el fog dőlni…

2012. december 15., szombat

Medi Brandon Cullen 10

És íme, ma ünnepelhetjük a Medi Brandon Cullen első x-ét. :))


10

El se hittem, hogy van egy kocsim.

- Jaj, Esme, Carlisle köszönöm. Mindenkinek köszönöm, ezt a felejthetetlen napot.

- Medi, fáradt vagy?- kérdezte cinikusan Alice.

- Mégis miért kérdezed?- kérdeztem ártatlanul.

- Nem lenne kedved, kirándulni egyet, az új autóddal?

- Menjünk.

- Én is szeretnék menni. - mondta Nessie Bellának.

- Drágám, te nem mehetsz.

- Tudod mit Nessie, ha szeretnéd, holnap elmegyek veled vásárolni egy kicsit. – ajánlottam fel. – Jó lesz így?

- Igen.

- Jó éjszakát mindenkinek. – köszöntem el.

Alice beült mellém az anyós ülésre. Én pedig elkezdtem kifele manőverezni a garázsból. Visszaintettem a lelkesen integető többieknek, majd rátapostam a gázra. A sötét országúton a megengedettnél gyorsabban haladtam az úton Seattle felé.

Seattle-be még fojt az élet. Aliceszel sorra jártuk az összes boltot, és jól bevásároltunk. Körülbelül hajnali 4-re értünk haza.

- Köszönöm Alice, ilyen szülinapja csak kevés embernek volt.

- Jaj, még jó, Az unokahúgomnak a legjobb jár.

- Most megyek, lefekszem egy kicsit, mielőtt Nessiet elvinném vásárolni.

- Aludj jól, és ne siess a felkeléssel, mert Jacob nemsokára itt lesz.

- Jacob? Ki az a Jacob?

- Majd mikor felkelsz, meglátod.

Ekkor jött le az emeletről Edward.

- Nincs kedved elmenni, vadászni?

- Állatra? De hogy nem.

- De ugye nem miattam nem fogsz tudni aludni?

- Kérlek, Edward nem kell nekem annyi alvás, mint az embereknek. Elég, ha hetente 8 órát alszom. Bella is jön?

- Nem egyedül mentem volna.

- De ugye nem foglak zavarni?

- Nem. Természetesen nem.

- Majd jövünk Alice.

- Oké, jó vadászást.

Követtem Edwardot kifelé az ajtón. Majd elkezdett rohanni. Futottam utána. Átugrottam a folyót, ami a ház mellet volt. Hirtelen megállt. Majdnem beleütköztem.

- Figyelj szarvasok.

Már én is éreztem. Hírtelen kaparást éreztem a torkomban és már szaladtam is a szarvasok illatának irányába. Elkaptam a legnagyobbat. Hallottam amint Edward is elejtett egyet. Mikor végeztem megdicsért:

- Született vadász!

- Köszönöm. Figyelj Edward. Ki az a Jacob?

Lehet, hogy tévedtem, de mintha egy kis elfojtott morgást hallottam volna a részéről.

- Ő egy vérfarkas, aki Nessie-be vésődött be. Magyarán szerelmes belé, de megvárja, míg felnő és Ő is viszont fogja szeretni.

- Érdekes egy családod van.

- Medi, nekünk már Te is a család tagja vagy. Te is Cullen vagy. Medi Brandon Cullen.

2012. december 10., hétfő

A barátom sztár 6

Remélem már vártátok, a kövi részt :))

6


Nem sokáig pakoltam. Gyorsan kirángattam a ruháimat a táskából, majd bedobtam őket a szekrénybe. Mikor végeztem odamentem az ablakhoz, hogy megtekintsem a kilátást. A szobámból pont lehetett látni a Balatont. Még egy percig néztem a tájat, majd visszamentem a nappaliba. Robert a kanapén ült.

- Szeretnél csinálni ma valamit, vagy nem?

Felállt, és odajött hozzám.

- Ha te szeretnéd.

- Öm... oké, akkor menjünk, mondjuk bobozni. Jó lesz?

- Tetszik az ötlet, remek. Peter, Digi gyertek!

A kocsiba még Peter megkérdezte tőlem, hogy hova megyünk és utána néma csend uralkodott.

Most volt időm jobban megnézni Robertet. Zöld szemek, rakoncátlan homlokba hulló kisze-kusza haj, kis borosta. Mindent összevetve nem nézett ki olyan csúnyának, mint gondoltam.

- Miét nézel így rám?

- Csak elbambultam, bocsánat. És paróka, vagy nélküle?

- Még nem tudom… Szerintem, ha meg tudom fűzni a bob embereit, akkor nélküle…

Robert felvette a rasztás parókát és gyorsan beslisszoltunk a bobosok épületébe.

- Bocsánat. Egy hírességnek+3 főnek mennyi csúszást adnak ingyen?

Meg se várta a választ, csak levette a parókáját.

- Természetesen, ha paróka nélkül csúszol, akkor annyit csúszol és annyi emberrel ahányat és ahánnyal akarsz. - felelte a srác angolul.

 - Oké. Akkor ez a lány és a 2 testőröm jönne velünk.

- Rendben. Még annyi, hogy az itt jelenlévő embereknek meg lehet venniük azt a képet, amin te vagy.

- Öm... Áll az alku.

Bement egy rasztás pasas, és kijött Robert Hulizman. Csöppet sem feltűnő. A sikoltozó lányok egyből letámadták, de nem adott autógrammot, csak beálltunk a sor végére, miközben Digi és Peter próbálta távol tartani a rajongókat. Nem álltunk sokat a sorba, mert az elöl álló bobos lány mondta, hogy ne álljunk sorba. Digi kezdte a csúszást, én következtem, utánam Robert, majd legvégül Peter. Nem csúsztunk túl sokat, maximum 5-öt, mert a Robert nem igazán bírta a rajongókat, ezért amint végeztünk mentünk is vissza a kocsihoz. Peter és Digi is nagyon kifáradt.

- Ez egész jó volt. –mondta Robert.

- Igen. - helyeseltem.

Mire hazaértünk már 5 óra volt. Az nap már nem mentünk sehova inkább Didi és Peter társaságában Felelsz vagy mersz? -et játszottunk. Irtó vicces szituációk voltak. Egyértelműen az volt a legjobb mikor Robert az én ruhámban vonult be a szobába. Rengeteget nevettünk. Klassz volt közelebbről megismerni egy híres világsztárt a magán életben.

2012. december 6., csütörtök

Cirkuszi tragédia 3

És végül a Cirkuszi tragédia. Remélem élveztétek a mai sztori özönt. Még egyszer boldog Mikulást!



3
Bejött az orvos és kérdezgetett.

- Meg tudod szorítani a kezem?

Válaszul megszorítottam.

- Az ép lábadat fel tudom emelni egy kicsit?

Megtettem.

- Nos úgy látom,hogy most már  a lábtörésen kívül nincs semmi komolyabb bajod.

Ekkor lépett be Zoltán. Az orvos neki is elmondta a diagnózist.

- És mikor tud újra visszaállni a kötélre?

- Hát ez nehéz kérdés. Szerintem egy más fél év biztosan kell neki, ennél csak több lehet.

MÁSFÉL ÉV!!??

Én is tudtam, hogy el fog tartani a dolog egy darabig, de én max 6 hónapra gondoltam. Erre tessék a 3szorosa lett.

- Lilla, tudsz beszélni?

- Igen doktor úr.

- Rendben van, akkor már holnap haza mehetsz.

A doktor kiment. És én ott maradtam Zoltánnal, aki halálra volt rémülve, hogy sokáig nélkülöznie kell. Meg kell, valljam, Zoltán nem volt valami vidám társaság, de az ő természete már csak ilyen. Szerencsére hamar letelt az egy nap és másnap mankóval a kezembe kiléptem a kórházból. A cirkuszba mentünk. Ott mindenki tudta, hogy mi történt velem. Zoltán mindenről tájékoztatta őket. A hangulat mégis fagyos volt. Tökéletesen megértettem. Zoltán egészen a lakókocsimig kísért.

- Gyere csak be. - mondtam mikor toporogni kezdett az ajtó előtt.

Mikor bejött becsukta az ajtót.

- Jaj, Zoltán, ne emészd magadat. Tudom, hogy most mi következik, és megértem. Elmegyek. Amint találok albérletet.

- Lilla, ez tudod, mennyire fáj, hisz a legjobb fellépőmet és egy jó barátot vesztek el most bizonytalan időre.

- Figyelj! Ígérem, mindent megteszek, hogy minél hamarabb újra a porondon lehessek.

- Tudom.

Majd megölelt. Ezen meghökkentem. Zoltán sosem mutatta ki az érzelmeit. Lehet, hogy azért, mert eddig mindene megvolt.

- Segítsek pakolni?

- Ne. Szeretnél egyedül lenni, ha nem gond.

Felállt és kiment. Magamra hagyatottan kezdtem el pakolni. Hisz meg kell szoknom a magányt. Felmentem az internetre és elkezdtem keresgélni az albérletek között. Öröm az ürömben, hogy Budapesten vagyunk, és remélem, hogy itt könnyen találok albérletet.

A barátom sztár 5

 A  barátom sztár 5. része következik... Jó olvasást!


5

Izgalommal ébredtem. Vártam a találkozást Roberttel és reméltem, hogy megismerhetem milyen is ő. A lányokkal már összepakoltunk. Megreggeliztünk és indultunk is ki a pályaudvarra. Mariettáék vonata 9óra 5perckkor indult. Ők már felszálltak a vonatra és az ablakon át beszélgettünk mikor megszólalt a telefonom.

- Szia!

- Szia!- köszöntem Robertnek.

- Itt vagyok. Te merre vagy?

-A –es vágánynál állok. Ide jössz?

- Igen.

Letettem a telefont Lídia érdeklődően nézett rám. Nem mondott semmit, és sem, de bólintottam és ő megértette, hogy ide jön.

Pár perc múlva már mellettem is állt a Rasztás Robert.

- Hello girls. - köszönt.

Lídiát az ájulás környékezte, de még válaszolni sem volt ideje, mert a vonat már is indult.

- Sziasztok. - kiabáltam

Követtem Robertet egy autóig, amibe 2 személy ült. Felismertem őket: a testőrök a partról.

- Peter, Digi ő itt Niki az idegen vezető.

- Hello.

Beültünk a kocsi hátuljába és Roberttel valamint a Peter nevezetű testőrrel beszélgettem. Teljesen általános dolgokról.

- Mondj egy magyar mondatot. –fordult felém Peter.

- Lássuk csak. - gondolkodtam, majd a legkézenfekvőbbnél maradtam. - Az én nevem Niki.

-UUU haver ugye nem akarsz megtanulni magyarul?

- Nem tervezem. Niki mit mondtál az előbb?- kérdezte Robert.

- Azt, hogy a nevem Niki.

Befordultunk egy elit hotel kapuján.

A portástól a legfelső emelet kulcsát kérte. A liftben a 10. emelet mellett volt egy kulcslyuk. Oda bedugta a kulcsot és megnyomta a 10-es gombot.

A lift egyből egy hatalmas nappali szerű szobába érkezett.

- Nos… Üdvözlet nálam. - mosolygott. – Gyere!

Átment egy boltíves ajtón. Én követtem. Egy szobába érünk ahonnan több ajtó nyílt. Kinyitott előttem egy ajtót.

- Tessék, ez lesz a te szobád. Most nem zavarlak, hagylak kipakolni.

Medi Brandon Cullen 9

Mikulás alkalmából mindenből teszek fel nektek egy részt. Csemegézzetek! Boldog Mikulást! (Ne felejtsétek el a Miklósokat sem.!!:))



9

Elérkezett a nagy nap. Anyáék ragaszkodtak ahhoz, hogy ők vigyenek el Forksba, a Cullen család lakásába. Apu levitte az összes bőröndömet a kocsiba. Hiába borzaszó nagy a csomagtartónk, és hiába csak az én cuccaim még is alig fértünk be. Az út rövidnek tűnt, mert anya és apa állandóan szóval tartott. Egy perc nem múlt el úgy, hogy nem mondjanak semmit. Nem is bántam, hisz valószínűleg soká fogom őket látni.

Apu többször is eltévedt, mikor lefordult az aszfaltútról, de nem figyelt rám, hogy melyik a helyes irány, pedig én tudtam, hisz éreztem az illatukat. Amint megtaláltuk a helyes utat, láttuk, hogy Alice nagyon kitett magáért. Mindenhol égők, és díszek voltak a fákon.

- Tyűha! –tátották el a szüleim a szájukat.

Amikor meglátták a házat tátva maradt a szájuk. Kiszálltam és apa segített kivenni a bőröndjeimet, de ekkor már Alice is az ajtóban volt. Emberi tempóba jött oda hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.

- Jó estét Artúr és Linda. A bulit az unokahúgom tiszteletére rendeztem. Ha szeretnének, bejöhetnek.

- Köszönjük, élünk a lehetőséggel. - válaszolta anya.

- Emmet!- szólt Alice- vidd, kérlek Medi csomagjait a szobájába.

- Isten hozott!- köszönt, majd lassan besétált a bőröndjeimmel.  Aliceval elindultunk a házba. Anyuék még a kocsiban szöszmötöltek.

A szobában ott volt mindenki, egy hatalmas torta és persze egy csomó ajándék.  Anyuék mikor bejöttek a házba Esme és Carlisle bűvkörébe kerültek. Nessie majdnem ledöntött a lábamról, amikor a nyakamba ugrott.

- Mondhatnék pár szót?- kérdezte Alice.

Mindenki elcsendesült és Alicera figyelt.

- Nagyon örülök, hogy itt üdvözölhetem az unokahúgomat: Medit. És a szüleit is.

- Boldog 18. Születésnapot!- Kiabálták mind.

Könnyekig hatódtam. Körül néztem. És ott láttam az új családomat. Rosaliet, Emmettet, Jaspert, Edwardot, Bellát, Nessiet, Esmét, Carlislet és Alicet. Valamint ott állt a régi családom. Anya és apa. A múltam és a jövőm.

- Nagyon köszönök mindent Nektek.

- Ajándékozzunk. - indítványozta Alice- Kezdik?- fordult a szüleimhez.

Egy kis könyvecskét nyújtottak át.

- Drágám! Mivel azt mondtad, hogy nem szeretnél semmit, csak azt, hogy ideköltözhess, ezért csak egy kis csöppséget vettünk. - Kezdte apa.

- Ez egy napló, hogy beleírhass mindent, ami történni fog veled. - mondta anya

- Köszönöm nektek!

- Most én szeretném- nyafogott Nessie.

- Akkor legyél te a következő - mondta Alice.

Nessie mosolyogva nyújtott át egy borítékot. Kinyitottam.

Egy meseszerű rajz volt, ami engem ábrázolt. Tényleg hasonlított.

- Nessiem. Ez csodás. - köszönöm.

- Mondtam, hogy tetszeni fog neki. - Szólt Alice

Hát persze. Ő tudta.

Mindenki szépen sorban odaadta az ajándékát. Bella és Edward egy nyakláncot, Rosalie és Emmet egy fényképező gépet adott. Alicetől és Jaspertől a szobámat kaptam. Alice végig lecsukott szemmel vezetett az ajtóhoz, ahol megláttam álmaim szobáját.

Ezután elbúcsúztam Anyutól és Aputól, mert ők elmentek.

Esme és Carlisle csak azután adta oda az ajándékát.

A garázsba vittek és rámutattak egy mesés Audi autóra.

- Medi, lányom…- kezdte Carlisle.

- Ez a tied. - fejezte be Esme

2012. december 2., vasárnap

A barátom sztár 4

 Egy kis vasárnap esti lazulás a Twilight 3. része előtt ami az RTL-en lesz 20:00- tól.:)) 

4,

- Még nem tudom.

Kimentem az erkélyre és felhívtam anyut. Azt már elhatároztam, hogy nem mondok el mindent, mert akkor nem maradhatok, de az alibim még nem volt meg. Majd rögtönözök.

- Szia, anya-köszöntem.

- Szia, kicsim. Mizujság van?

- Semmi különös.

- Hát akkor miért hívtál? Nem jössz holnap haza?

- Nos erről szeretnék beszélni…

- Hallgatlak.

- Tudod, megismerkedtem egy aranyos lánnyal. Lídia barátnője. Az van, hogy külföldi, és nem beszél magyarul. Megkérte Lídiát, hogy maradjon itt vele még 2 hónapig, de ő nem ért rá, ezért megkérdezett engem…

-2hónap? Az egész nyári szünet, és megígérted a Mamának, hogy 1 hónapot nála fogsz tölteni, ezt pedig nem lehet el mismásolni.

- Akkor anya, csak egy hónapig. Azt mondta, hogy lakhatok nála.

- Jaj Niki… Néha úgy érzem borzasztó engedékenyek vagyunk veled… 

- Vagyis megengeded?

- Igen, ha 1 hónapra leutazol a Mamához.

- Jaj, anya… Naaagyon köszönöm.

- Rendben. Ha bármire szükséged van, csak hívj.

- Oké. Szia.

- Szia

Visszamentem a többiekhez.

- Na az egyedüllét segített abban, hogy helyesen dönts?- kérdezet Lídia.

- Igen. Segített.

- És?- sürgetett Marietta.

- Elvállalom. - mondtam határozottan.

- Éjjen-kelt ki magából teljesen Lídia.

- Most akkor felhívom.

 A telefon minimum egyet csönghetett. Ebből azt vontam le, hogy már nagyon várta, hogy hívjam. Nem is köszönt, csak kérdezett:

- Akkor?

- Vállalom.

- És mikor jössz át az a hotelbe?

- Mondjuk holnap? A többiek akkor utaznak el és ha nem lenne gond megköszönném, ha kijönnél értem az állomásra.

- Semmi probléma. Mikorra menjek?

-9-re. Ha lehet.

- Akkor ott.

- Szia

- Szia

- Nos, lányok - kezdtem el mikor letettem a telefont- holnap Robert ki jön a pályaudvarra. Értem.

2012. november 28., szerda

Cirkuszi Tragédia 2

Hát igen.... ez egy kicsit rövid lett, mert ennyire futotta az időmből, de azért jó olvasást!

2

Eszméletlen mennyiségű fájdalmat éltem át, míg eljutottunk a kórházig. Mikor megérkeztünk, nos, abban sem volt semmi köszönet. Az orvosok ráncigálták a lábamat és még csak fájdalomcsillapítót sem kaptam. Körülbelül egy óra múltán a lábam gipszben volt én pedig egy kórteremben, melletek Zoltánnal. Nagyon idegesítette, hogy nem tudok beszélni. Az orvosok azt mondták, hogy sokk ért és, hogy nem sokára, 1-2 napon belül újra fogok beszélni. Zoltán szinte percenként ment ki a kórteremből, hogy válaszoljon a hívásokra, és hogy engem ne zavarjon. Lehet, hogy csak képzelődtem, de úgy tűnt, mintha az egyik mentős, a helyesebb többször is bejött volna, hogy ellenőrizze az állapotomat.

Némaságban telt el első nap, második nap, de amikor már harmadik nap sem beszéltem Zoltán teljesen kikelt magából és kiabált az orvosokkal. Azok mindenkit nyugtatgattak, de Zoltán már nem hitt bennük. A mentős azt mondta, hogy még időre van szükségem, de Zoltán már ezt sem bírta. Az orvosok rábírták, hogy menjen haza. Némi győzködés után engedelmeskedett és ott hagyott.

Megint bejött a mentős és megnézte az állapotomat. Én halkan, nyögve megszólaltam:

- Mi bajom?

Meglepődött, hogy megszólaltam, de nyugodtan hangon elkezdett nekem magyarázni.

- Nyílt törésed van a lábadban és agyrázkódást szenvedtél, amitől valószínűleg eddig nem tudtál beszélni. Most pedig szólók az orvosoknak és felhívom a barátodat is.

Azzal kiment.

Nyílt törés a lábamban. Ezt tudtam, hisz Zoltán mondta, de eddig nem tudatosult bennem mit is jelent ez. Gipszet. A gipsz pihenést. A pihenés a porond elhagyását. Életem színpadának elhagyását hosszú, hosszú ideig.