2012. szeptember 30., vasárnap

Nappali csillag 6-7

És íme az utolsó befejező dupla epizód. Picit rövid lett, de remélem tetszeni fog. Jó szórakozást hozzá.

6,Rejtélyek

Jacob ott várt ránk ahol kitettük. Nagyon megörült, hogy jól alakultak a dolgok. Nessie már aludt hátul. Jake beült mellé, de ő is elaludt mindjárt.

-Jól sikerült ez az egész. - kezdtem a  beszélgetést Edwarddal.

-Igen. Mer Ők azt akarták. Fogalmad sincs milyen tervek voltak Caius fejében az elfogásunkra vonatkozóan.

-És mért nem valósították meg ezeket a terveket?

-Aro nem akarta. Még mindig bízik abban, hogy egyszer őt fogjuk szolgálni. Na de most az a fontos hogy élünk.

-Igazad van. - mondtam és ki bámultam az ablakon.

Mikor megláttam a repülő teret elkezdtem ébreszteni Jacobot. Az ébresztés nem igen volt sikeres, de sikerült felszállnunk a repülőre. Kényelmesen elhelyezkedtünk, hiszen még órákat kellett utaznunk, hogy újra a családunkkal legyünk.





7,Otthon édes otthon

Mikor leszálltunk a repülőről már Jacob és Nessie is ébren volt. Boldogan futottunk haza ahol már vártak minket a Cullenek. De nem tudtunk volna nekik sokat mesélni, mert már Alice mindent elmondott. Jacob elment, hogy értekezzen a falkájával. Edward hosszú idő óta újra leült a zongorához és elkezdte játszani az Én altatódalomat. Bár tudom, hogy lehetetlen, de egy kicsit el is álmosodtam. Akármennyit aludt is Nessie a kocsiba most is nagyot ásított és Rose karjaiban elaludt. Ragaszkodtam, hogy vigyük haza aludni. Eward felvette Nessiet és kézen fogva hazamentünk. Az ajtónk előtt ki más, mint Jacob várt.

-Beszélni szeretnék veled. - mondta nekem

Edward elmosolyodott és magamra hagyott Jacobbal.

-Mit szeretnél? Kérdeztem

-Csak szeretném megköszönni, hogy, elvitetek.

-Jaj Jake ezen nincs mit megköszönni. - öleltem meg-

- Nem is tartalak fent. Ne hanyagold el a vámpírodat.

Hálásan néztem rá majd bementem az Én Vámpíromhoz és lányomhoz. Olyan jó volt újra az otthonunkban lenni együtt. Minden boldogság szagot árasztott… Hmm…

2012. szeptember 19., szerda

Nappali csillag 5.

És most nagy szeretettel írom meg Nektek az 5. rész. Fogadjátok nagy-nagy szeretettel.


5, A Volturi

Jane Felix és Demetri egészen a hatalmas fa ajtóig kísértek ahonnan a trónterem nyílt. Edward át vette tőlem Nessie-t. Majd nagy levegőt vettem és benyitottam a terembe. A hatalmas terembe egyeül csak Aro ült. Caius és Marcus a két oldalán álltak, Renata, akinek olyasmi képessége volt, mint nekem a Trónszék mögött állt.

-Kedves Barátaim isten hozott titeket.- kezdte el Aro a mézes-mázos hangján-, no lám Bella is beállt a vegetáriánusok csoportjába. És a kedves Edward, nos, ő semmit se változott, ellenben a lányával, Nessie ugyebár. Ő hatalmasat nőtt.                                                                

-Kérek Aro…-kezdte Edward

-Ahogy óhajtod ifjú barátom. Lenne egy merész kérésem…

Mielőtt Aro kimondta volna én már tudtam mit akar. Az én Edwardom gondolatait. Végül is másét nem tudta volna, hisz az én gondolataimat nem tudja olvasni, csak ha engedem. Nessie meg… nos, Ő olyan képet alkot, magáról amilyet szeretne.

-… Ide fáradnál, hogy beleolvashassak a gondolataidba?

Edward odaadta nekem Nessie-t és oda ment Arohoz. Aro kinyújtotta nagy kezét és Edward bele tette a kezét Aro tenyerébe. Aro megráncolta a homlokát és így szólt:

-Kedves Barátom. Szólnál a kedves feleségednek, hogy mi nem akarunk senkit se bántani és leveheti azt a pajzsot rólad.

Én teljesen átszellemülten néztem a történéseket, el is felejtettem a pajzsom. Lehúztam Edward-ról, de nem voltam benne biztos, hogy Nessie-t is védtelenül kéne hagyni. Az előző jelenet megismétlődött, de ezúttal percekig nem szólalt meg sem Aro sem Edward.

-Na? Mit láttál a gyerekről?- kérdezte Caius.

-Egyáltalán nem veszélyes kedves barátom. Ám láttam valamit, ami felizgatta a gondolataimat. És nagyon jó lenne, ha én is kipróbálnám. Kedves Bella idejönnél Nessie-vel együtt?

 Fogalmam sem volt, hogy mit akar.

-Kedves Bella. Szeretném, ha lehetnék olyan szerencsés, mint a férjed. Bele olvashatnék én is a gondolataiba?

Ránéztem Edwardra, aki beleegyezően bólintott. Oda adtam neki Nessiet és igyekeztem nem gondolni semmi olyanra, ami nem tartozott Arora. Ahogy odamentem rájöttem, hogy ez az egész már nem is Nessie-ről szól, hanem rólam. Ahogy Edward mondta Aro meg akar szerezni magának. De ezt ki is töröltem az agyamból, mert nem akartam, hogy Aro megsejtse a gondolatmenetem. Odamentem hozzá és a kezemet belehelyeztem a kezébe. Várakozóan nézett rám mire én levettem agyamról a pajzsot. Átadtam magam a gondolataimnak. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de amint vége lett vissza tettem a pajzsot az agyamra.

-Hát ez mesés volt-kezdte Aro- Már a múltkor is felajánlottam, de akkor elutasítottál. Akarnál csatlakozni a Volturihoz?

-Nem. Köszönöm, de jó nekem a Cullenekkel. Ők az én családom. És nélkülük nem tudnák élni.

Visszamentem Edwardhoz és Nessie-hez.

-Kedves Aro eljöttünk. Látta Nessie-t. Kinyilvánította, hogy nem veszélyes. Akkor hát elmehetnénk?- kérdezte Edward.

-Természetesen. Remélem, kitaláltok, de ha nem akkor szívesen adok kíséretet.

-Köszönjük nincs rá szükségünk. - mondta Edward és engem maga után húzva a megkönnyebbüléstől fellélegezve kimentünk az ajtón

2012. szeptember 18., kedd

Nappali csillag 4

Mint ígértem itt van a kövi, 4.részt! Jó szórakozást!!


4,Az út

Nessie még félálomba volt így az ölembe vittem egészen az ajtóig, mert onnan Jacob akarta vinni. Én át is engedtem neki azzal a feltétellel, hogy csak a repülőtérig, nehogy megérezzék rajta a kutya szagot. A Cullenek kikísértek minket és jó utat kívántak. A repülőn Jacob 3 sorral hátrébb ült, és nem is lehetett a közelünkbe nehogy átvegyük a szagát és a Volturi gyanút fogjon.

Nessie ragaszkodott, hogy az ablakhoz üljön és Én üljek mellette. Nagyon el volt ragadtatva ugyan úgy, mint Jacob hiszen mind a ketten először ültek repülőn. A 3 órás repülés gyorsan elment az átszállással együtt. Edward ragaszkodott ahhoz, hogy várjuk meg öt egyhelyben míg ő lop egy kocsit. Olyan Deja Vu érzésem volt, hisz Alice is lopott egy kocsit, amikor itt voltunk. Igazából most csak Jacob kedvért ment el kocsit lopni, hisz ha átváltozik, akkor még büdösebb lesz, emberi alakban meg nem tud velünk lépést tartani. Még be se fejeztem a gondolatmenetem, amikor meg állt előttünk egy sötétített ablaküveges Mercédesz. Edward lehúzta az ablakot majd sajnálkozóan igy szólt:

- Nem volt gyorsabb ennél.

Jacob teljesen el volt ragadtatva a kocsitól. Be is pattant mindjárt hátulra és a kocsiról áradozott miközben bekötöttem Nessie-t. Nem is zavartatta magát, addig amíg arcon nem vágtam. Majd becsuktam az ajtót és beszálltam előre Edwardhoz, és indultunk is.

-Szép volt. - dicsért meg.

-Meg se éreztem-mondta bátran Jacob.

-Kaphatsz még tőlem is. - ajánlotta fel Edward, majd felém fordult.- Bella a lényeg az, hogy amíg ott vagyunk, védj meg minket a pajzsoddal. De ha olvasni akar valamelyikünk gondolataiba, akkor engedd ki hisz azért jöttünk, hogy lássák milyen Nessie.

-Rendben megpróbálom.

-Most te Jacob, te elvegyülsz a városban és mindig megnézed, hogy hol vagy, mert különben nem foglak megtalálni. Érted??  Bár ha jobban belegondolok a szagod alapján mégis… De azért mindig nézz körül!!

- Hah… Rendben vérszívó, de vigyázz

Nessie-re és Bellára… az sem ártana, ha magadra is figyelnél…

-Köszönöm Jacob igazán köszönöm. - mondta hálásan Edward.

- Jake, Papa, Mama, ott vagyunk. - mutatott Nessie egy fallal körülvett városra.

-Igen kicsim, igen ott vagyunk. - mondtam neki, pedig nem kérdezte, hanem kijelentette.

Egyre nőttek a pillangók a hasamba. A kapunál megálltunk és kitettük Jacobot. Én az ölembe vettem Nessiet, hogy minél jobban átvegye az illatomat, és hogy ne érezzük a kutya szagot. Az óránál vártak ránk pont ott ahonnan Edward akart kilépni, hogy leleplezze magát, amikor azt hitte meghaltam. Edward talált egy sikátort ahol le lehettet parkolni és el lehetett jutni a toronyhoz. Ott álltak előttünk, Név szerint Jane, Felix, és persze Demetri. Nessie a hajamba dugta az arcát. A pajzsomat kifeszítettem, hogy védje Nessiet és Edwardot is. Edward színtelen hangon beszélt.

- Jane, Felix, Demeri örülök, hogy találkoztunk. Remélem, nem haragszotok, de sietünk, úgyhogy elindulhatnánk?

- Persze - válaszolta hidegen Jane.

Majd egy apró szúrást éreztem a pajzsomon.

- Látom, fel vagytok készülve-jegyezte meg.

-Úgy, mint ti –válaszolt Edward.

Majd elindult Jane, utána Felix, Edward, én, Nessievel az ölembe és Demetri utánam. Most már nem tűnt olyan ijesztőnek, mint a múltkor mikor még emberként voltam itt. Sőtt mintha kedvesen Rám is kacsintott volna…




Nappali csillag 3.

Ma dupla részt írok nektek, de külön teszem fel. Itt van a 3. rész és nem sokára jön a 4. is... Jó olvasást, remélem tetszenek majd, valamint kérlek írjatok véleményt, hogy nektek mi tetszett vagy épp nem tetszett az adott részben és hogy miről olvasnátok szívesen.

3, Jacob az Jacob

Másnap hajnalban kopogtat valaki a kunyhónk ajtaján.

-Jacob - sziszegte Edward.

                      Ő nem akaródzott megmozdulni ezért én mentem ajtót nyitni, de éreztem, hogy szorosan mögöttem van.

 -Jó reggelt Jacob!- köszöntem

- Mi abban a jó, ha holnap már nem lesztek itt. - felelte szomorúan.

Értetlenül néztem rá majd eszembe jutott.

-Nyugi Jacob csak pár napig leszünk távol.

-Tudom… De Nessie is veletek megy.

-Pont azért megyünk. Kaptunk egy levelet a Volturitól. El kell vinnünk meg mutatni nekik hogy Nessie nem veszélyes.

-Te mért nem állítottad meg vérszopó?

-Én megpróbáltam.

-Hát… Rendben. De én is veletek megyek.

-Nem- ordította Edward.

- Edward – csitítottam - Jacob… Velünk jöhetsz.

- Köszi, Bella.

-Holnap 10 kor indul a repülők.

-Itt leszek.

Azzal elrohant láttam a boldogságot a futásán, hogy mennyire örül, hogy eljöhet. Majd megfordultam tudva hogy a legrosszabb még csak most következik. Legnagyobb meglepetésemre közelebb húzott magához. .Majd visszamentünk Nessie-hez.

- Nessie! – szóltam - Képzeld, ki jön holnap velünk?

- Jacob? Ugye?

-Igen.

Ekkor kopogtattak hármat az ajtón és Alice ott termett mellettünk.

- Nem várnád, meg míg ajtót nyitunk? - kérdeztem felháborodottan.

- Én hívtam át. - mondta Edward.

-Igen, mivel semmi érzéked a divathoz, már bocs Bella, de Edward szerint jó benyomást kell kelteni a Volturinál. Lefordítva, jöttem hogy meg mutassam mi mihez illik és mit vigyél magaddal az útra. Tényleg Nessie nem tudnád odaadni azt a nyakláncot Anyukádnak amelyiket Aro küldött?

-Hozom-mondta Nessie.

Azzal Nessie kiviharzott a szobából, megkeresni a nyakláncot.

-Azt hiszem én is kimegyek, beszélnem kell Carlisle-val. - mondta Edward és már ott sem volt.

Eközben Nessie visszaért a nyaklánccal.

-Tessék Alice!

-Köszi. Gyere, válasszunk némi divatos ruhát neked és Bellának. - mondta Alice és kinyújtotta a kezét. Nessie megfogta, belém meg belém karolt, és berángatott a hatalmas gardróbba. Egész nap a ruhákat próbálgattuk, nappal Nessie-t, lefekvés után az enyémet. Edward csak kis időre jött be, hogy megpuszilja Nessie-t és jó éjszakátot kívánjon neki, majd elment mondva, hogy szólnia kell Jacobnak, hogy illő öltözékbe jöjjön. Az összes ruhát, ami abban a gigantikus méretű gardróbban volt Alice felpróbáltatta velem. Végül Nessie-nek 3 cuki kis egybe ruhát, egy lilát, egy rózsaszint és egy díszes kéket tettünk oda. Én már bonyolultabb helyzet voltam, oda se figyeltem mit veszek fel, és Alice mit tesz be a bőröndbe. Éjfél körül lehetett, amikor Alice elment, és amint kilépett az ajtón jött is be Edward.

-Hol voltál ennyi ideig?- dorgáltam meg.

-Bocsáss meg, de Alice azt mondta, hogy amíg a ruhákat próbáljátok ne legyek láb alatt.

-Tényleg szóltál Jacobnak, és beszéltél Carlisleval, vagy ez csak ürügy volt?

-Nem, sosem hazudnék neked, csak ha azzal megvédelek. Tényleg beszéltem velük. Találtatok néhány aranyos ruhát, amivel jó benyomást kelthetünk?

-Igen. És neked nem segít Alice ruhát választani?

-Én már elég idős vagyok, és van stílusérzékem.

-Vagyis azt mondod, ha nekem is lenne stílusérzékem, akkor Alice békén hagyna?

-Hát lehet, de most ne foglalkozzunk tovább Alice-val, inkább ébreszd fel Nessiet.-mondta

-De még csak hajnali 6.-mondtam döbbenten.

-Tudom, de előbb indul a repülőnk, Jacob mindjárt itt lesz, én majd beengedem, siess.

Amint befejezte a mondandóját kopogtak az ajtón, ő elindult ajtót nyitni, én meg Nessie-ért mentem.

2012. szeptember 17., hétfő

Nappali csillag 2.

Itt van a Nappali csillag második része:


2, Levél a Volturitól

Átlagos reggel kezdődött, vagyis azt hittem. Mikor felöltöztünk hirtelen Alice ront be a szobánkba.

-Edward, Bella a Volturi levelet küldött.

-        Küld vagy Küldött?- Kérdeztem a tehetséges kis húgomtól, akinek az volt a tehetsége, hogy látta a jövőt. 

-        Küldött. - ismerte be szégyenkezve Alice

-        Add, ide had olvassam el. - mondta Edward

-        Nem lehet. Bellának küldték neki kell elolvasnia

-        Nekem?

Alice a kezembe nyomta a borítékot majd elment magunkra hagyva.

-Kedves Miss Cullen! - olvastam hangosan- Szeretnénk, ha meglátogatnának Edwarddal és Renesmeevel itt Volterrában. Caius barátom nagyon aggódik, mert fél, hogy mivé fejlődik a gyermek. Remélem még a szülinapja előtt láthatom mert különben kénytelen leszek katonákat küldeni. Remélem, nemsokára találkozunk. Aro Volturi

-Nem megyünk-sziszegte Edward

-De akkor megint ide jönnek, még egyszer nem fogunk nyerni.

-Te nem tudod mi a terve.  A terve hogy megszerezzen téged és Nessiet magának.

-Ha már Nessieről beszélünk csendesen, mert már lehet, hogy ébren van.

Erre bementük a szobájába és csak ugyan már fenn volt. Magamhoz öleltem és Ő megmutatta, hogy mit szeretne. Ki mást, mint Jacobot. Erre elmérgesedtem, de hallottam Edward elfojtott morgását is.

-Tudod, most sok a dolga és nem ér rá. - mondta Edward.

Azzal kézen fogott és elindultunk a Cullen ház felé.

Miután Edward elmondott mindent a családom 2 részre bomlott: Alice, Carlisle ,Esme és Én: voltunk azok, akik szerint mennünk kell. Bevallom nagyon örültem, amikor Alice mellénk állt, ezek szerint menni fogunk. A másik csapatot Edward, Rose, Jasper és Emmet alkotta.

-Ezzel nem megyünk semmire - dünnyögte Emmet.

-Carlisle - szólt Edward – nem mehetünk, nem lennék képes beletörődni, ha Bellának vagy Nessienek baja esne.

-Már pedig el fogtok menni Én látom - Mondta Alice.

- Nem! - üvöltötte Edward

- Edward!- szólt Carlisle a megnyugtató hangján- Szerintem el kellene mennetek. Még egyszer nem lesz mellettünk a szerencse. Többen fognak jönni. Te és Bella meg tudjátok védeni Nessiet.

-Lehet-mondta, beletörődő hangon Edward- De Bellát ki fogja meg védeni?

-Saját magam!- szóltam felháborodottan. Meg tudnám magam védeni, ebben biztos voltam.

-Ne viccelj légy szíves.

-De igenis meg tudnám. Ugyan olyan vagyok, mint te nem kell mindentől óvni.

- Az a helyzet, hogy Bellának igaza van. Meg tudná védeni saját magát - mondta Emmet.

Majd oda jött a mi csoportunkhoz rám kacsintott.

-Veletek vagyok!-mondta.

Hangom győzelem ittasan csendült fel.

-Mikor indulunk Edward?

-Hah… Még mindig önfejű vagy Bella.

Amíg mi e vitáztunk Nessie a sarokban játszott azzal a nyaklánccal amit Aro ajándékozott nekem az esküvőre.

-Hova és mikor megyünk Papa?-kérdezte csilingelő hangján.

-Holnap után indulunk Volterrába.-mondta ki a végleges ítéletet Edward.

2012. szeptember 16., vasárnap

Nappali csillag 1.

Íme az első történet ami a Twilightről szól. Lesznek majd további részei is, de ez sajnos nem végtelen, vagyis már a vége is megvan a fejemben. Jó olvasást!


1, Egy átlagos nap


(Bella szemszöge)

Ha bele gondolok nagyon is szerencsés, vagyok. Pár év alatt megkaptam mindazt, amiért egy ember egész életében harcol, igaz voltak nem épp kellemes dolgok is. Ide költöztem apámhoz Forksba találkoztam a tökéletes nagy Ő-vel a neve Edward, majd kiderült, hogy vámpír, de nem az eredeti fajtából, Ő és a családja nem isznak ember vért, mondhatnám, az hogy mi, mert most már én is közéjük tartozom, igen én is vámpír vagyok. Edward feleségeként kerültem be a Cullenék családjába, és van egy csodás gyermekem Renesmee, de mindenki Nessie-nek hívja. Egyik nap pont a mi tökéletes kis családunk vadászni indult, Edwardnak valahogy sikerült leráznia Jacobot. Mióta Nessie megszületett az óta egy pillanatra sem ment el tőle.

-Elárulnád, hogyan sikerült meggyőzni, hogy ne jöjjön velünk?

-Egyszerű volt-kezdte mondani a gyönyörű bársonyos hangján- Megmondtam neki, hogy attól még hogy Nessiebe vésődött bele az illata nem lett jobb, és hogy igényt tartok a családomra.

-Ügyes vagy, már kezdtem unni, hogy állandóan rajtunk lóg.

-Mama én szeretem Jacobot.-Jelentette ki Nessie

-Tudom Drágám, tudom-simogattam meg a fejét.

-Papa, hová megyünk?

Edward elmosolyodott.

-Kicsi Nessie egy olyan helyre megyünk, ami Nekem és a Mamának is fontos volt az életében, egy hely, ahol nagyon szeretek lenni. Nem láttál, még szebb helyet.

Erre gondoltam egyet levettem a védőburkot az agyamról, hogy Edward tudja olvasni a gondolatom, és megkérdeztem tőle: A rétre megyünk? Erre ő elmosolyodott azzal a féloldalas mosollyal, amit annyira szerettem és bólitott. Erre visszatettem a védőburkot az agyamra, mert nem szeretem, ha olvassa a gondolatom. Nemsokára kezdett ismerős lenni a környék, de nem nagyon rémlett, mert azok a nyavalyás emberi emlékek homályosak voltak. És akkor meg láttam azt a fényt, amit most mindenki látott, még Nessie is. Amikor legutóbb itt jártam akkor még nem láttam innen a fényt a gyenge emberi szemeimmel.  Néhány pillanattal később már ott is voltunk. A kis rét szépsége újfent magával ragadott. Hallottam amint Nessie elámul.

-Ez még mindig csodás.- jelentettem ki, Edward megfogta a kezem és finoman odahúzott a rét közepére. Eközben Nessie körül ugrándozta vagy 6-szor a kis rétet. Végül odajött hozzánk.

-Papa!- szólt Nessie- Ez tényleg nagyon szép. De mért olyan fontos nektek? Elmesélitek?

-Persze.- mondta Edward.- Miután a Mama megtudta, hogy vámpír vagyok, ide hoztam, megmutattam neki ezt a helyet.  Itt látott először a napfényben. Itt csókoltam meg először. Itt kezdett kialakulni köztünk a szerelem.

-Ez csodás.

-Edward szólhatok egy szót?-kérdeztem

-Mit szeretnél Édesem?

-Az a helyzet, hogy ha már most itt vagyunk, vadászhatnánk is. Ugyanis már 3 hete nem voltunk és Charlie is ma jön át hozzánk.

-Jó hogy szóltál.

És már szaladtunk is. Elöl Nessie, mi utána. Megéreztük egy szarvas csorda illatát. Én kaptam el a legnagyobbat. Miután mindenki jól lakott elindultunk hazafelé. Miközben a kunyhónk felé tartottunk, hogy átöltözzünk, és utána át menjünk a Cullenékhez többször is éreztük Jacob-farkas szagát. Majd a kis házunk előtt találkoztunk vele.

-Szia Jacob.-köszönt Nessie ám Jacob fura módon köszönésre sem méltatta.

-Mit képzelsz te mocskos vérszivó?-kérdezte fel dühödten Edwardtól.

-Szia, Neked is Jacob. - válaszolt udvariasan Edward

-Mit képzelsz, hogy csak úgy elviszed innen?

-Tudtommal még csak rokona se vagy, semmi közöd hozzá - sziszegte Edward, majd felém fordult és bársonyos hangján fojtatta -Bella Charlie 10 perc múlva itt lesz, öltözzetek át, mindjárt megyek én is.

Nem szóltam semmit, csak engedelmesen megfogtam Nessie kezét és bementünk a házba. Mindent hallottam miközben Nessievel a megfelelő ruhát kerestük. Bár ne hallottam volna.

-Jacob én tudom mennyire nehéz távol lenned tőle, de meg kell értened, hogy a mi gyerekünk azt, csinálunk vele, amit jónak látunk.

-Lehet-vicsorogta Jacob- de szólhattatok volna. Tiszta ideg voltam, sehol sem találom.

-Nem te szabod, meg hogy hova és mikor viszem a lányom, még engedélyt fogok kérni a nagy Blökitől. Amúgy szívesen vitáznék veled, de Bella és Nessie bent vár, amellett Charlie mindjárt itt lesz.

Ezzel beindult a házba. Eközben Nessie-vel át öltöztünk és már csak Edwardot vártuk. Amikor belépet szorosan magához húzott, meg csókolt majd szó nélkül meg fogtuk egymás kezét, Nessiet, az ölembe vettem és

Mentünk is a hatalmas Cullen ház felé. Nem sokkal azután hogy megérkeztünk és üdvözöltünk mindenkit hallottuk is Charlie kocsijának a motorját, kb 2 perc és itt lesz.

-Alice ugye már nem kell az a lencse?

-Nem már szép arany sárga a szemed.

Ekkor kopogtatnak az ajtón Carlisle nyit ajtót.

-Szia, Charlie. Régen láttalak.

-Tudod manapság sok a munka.

Belépett Ránk mosolygott majd a teljes figyelmét Nessienek szentelte.

-Még mindig csodálatos - mondta

- Köszi Charlie.

Eközben Edward nagyon kifele tekingetett. Arra néztem amerre ő és megláttam egy hatalmas farkast. Részben megnyugodtam, mert azt hittem komolyabb. Mikor Charlie ott volt nálunk rendszerint gyorsabban telt idő. Beszélgettünk, és azon kaptuk magunkat, hogy már 4 órája nálunk van.

-Mennem kell. Sue át jön hozzám.

Mióta én elmentem abból a házból, egyre többet volt Sueval.

-Menj csak nyugodtan. - mondtam

Azzal adott egy puszit Nessienek és nekem, Edwardal kezet fogott, a többieknek meg csak köszönt, és elment.

-Szerintem le kéne fektetni Nessiet. - mondta Edward.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet. A farkas kint van. - szólt Alice

De Edward mintha meg se hallotta volna karon fogott engem és kihúzott a házból. Elindultunk a házunk felé, de akkor hirtelen az ölébe kapott és rohanni kezdett velem vissza a Cullen ház felé.

-   - Mi volt ez?- kérdeztem mikor letett.

-   - Hagyd itt Nessiet. Jacob és a falkája beszélni akar velünk. Jobb ha Nessie ma itt alszik.

-   - Rose. - szóltam halkan –Vigyázz rá!

Rose szó nélkül elvette Nessiet.

Majd Edwardal együtt elindultunk a házunk felé. Jól

Mondta Edward Jacob és falkája ott állt a házunk elött. Még pedig Jacob,Seth,Leah,Embry és Quil.

- Mit akartok? -sziszegte Edward.

-    -Hogy bocsánatot kérj!- Válaszolta Jacob.

-    - Mért is? Mert Bellával és Nessievel akartam lenni? Ne nevettess.

-    - Figyeljetek!- szóltam - Nessie mindenkit szeret, de igazán értékelném Jacob ha az estéken kívül máskor is magunkra hagynál.

-De az olyan nehéz…-kezdte, de nem engedtem beszélni.

-Figyelj Ő az enyém, és ha te ebben meg akadályozol, akkor kapsz egy kis ízelítőt az újszülött erőmből. Most pedig értékelném, hogy mire visszajövök, ne legyél itt.

-Én, megvárlak itt - mondta Edward.

Megfordultam és indultam is Nessieért. Mire vissza értem nem voltak ott a farkasok, csak Edward. Bementünk és lefektettük Nessiet. Mi pedig átbeszéltük a terveinket, hogy mit fogunk csinálni majd holnap.


Hali!

Sziasztok!

Dóri vagyok a blog szerkesztője, amit azért hoztam létre, hogy kiélhessem hobbimat: az írást. Szeretek verseket, novellákat, folytatódó történeteket írni.  Eddig csak a családom és néhány bizalmamra méltó ember olvasta alkotásaimat. Arra gondoltam, hogy ezeket most megosztom a nagyvilággal is. Remélem tetszeni fognak és magával ragadnak azok az írások, amik egy 14 éves álmodozó természetű lány agyából fakadtak.

Blog infók:
Nyitás: 2012. szeptember 15.
Szerkesztő: Dóri
Téma: versek, novellák, folytatódó történetek
Zárás: Nem tervezem

Várom véleményeiteket, ötleteiteket.
Jó olvasgatást!
Dóri