2012. október 28., vasárnap

Medi Brancon Cullen 4

Megérkezett a 4. rész is az őszi szünet tiszteletére... Picit rövid lett, de remélem a minőség kárpótol titeket.

Jó szünetet mindenkinek!


4,

Olyan furcsa érzés fogott el. Visszakaptam a családom egyik tagját. Csak az tudja átérezni milyen boldog voltam, akivel már megtörtént az eset. Mikor sajnálatomra Alice elengedett a kanapéhoz vezetett leültetett, és ő is mellém ült. A többiek pedig körénk.

- Nos –kezdte az Edward nevezetű. - Hallgatjuk a kérdéseidet.

- Okés… az első: mi vagyok én?

- Ez nehéz kérdés - mondta Carlisle- Az ismeretek alapján te nem lehetsz hibrid, mint Nessie. Hisz te szinte teljesen olyan, vagy mint mi, csak eszel és alszol, míg Nessie lassabb kevesebb az ereje viszont ő is alszik és eszik emberi ételt. Szerintem te egy külön, számunkra még ismeretlen fajt alkotsz, ami közel áll a hibridekhez.

- És a születésem? Hogy van az, hogy én, aki mindenki múltját látja nincs teljesen tisztába a sajátjával?

- Lehet, hogy ezért kaptad ezt a képességet, kárpótlásul- mondta szőke lány.

- Sajnos az alábbi dolgokról én sem tudok nyilatkozni- gondolkozott el Edward- a helyzet az, hogy már most sem látom az 5perccel ezelőtti gondolataidat, mint Bella esetében, de az a zár csak részleges.

- Ez elég furcsa. - mondta Carlisle

Én sikertelenül próbáltam elnyomni egy ásítást, de Alice fürkésző tekintete észrevette.

- Medi látom, hogy álmos vagy. Gyere, mutatok, egy szobát ahol alhatsz, és meg se próbálj tiltakozni, mert Nessie is megy aludni, Edwardék a saját zugukba, Carlisle, Esme és Jasper pedig vadászni készülnek.

Igen Alice fölöttébb lelkes hogy megtalálta az egyetlen élő rokonát.

- Mindenki közülünk az lenne- mondta Edward, majd Nessievel és Bellával eltűnt az ajtón.

Hogy a többiek elindultak azt nem tudom, mert Alice már a karjában vitt fel egy puha meleg ágyba, és ott rögtön elnyomott az álom. Aliceről álmodtam és a Cullenekről, hisz kétségtelenül Alice révén én is családtaggá válok majd. 

2012. október 12., péntek

Medi Brandon Cullen 3

Íme a 3.rész. Sok-sok szeretettel írtam nektek :)) Bővelkedik izgalmakban:))


3,

Reggel a mamám már régen elment. Megettem a reggelimet és már siettem is a busz pályaudvarra. Kivételesen még a napi vér adagot is kihagytam. Tudok élni vér nélkül. A buszút után egyből rohantam Forksba. Amint megéreztem Carlisle illatát követtem. Ki a városból egy földúton futottam, mikor megláttam a hatalmas Cullen-villát. Az ajtóhoz mentem és bekopogtam.

Egy kislány aki körülbelül 8 éves lehetett nyitott nekem ajtót. Legnagyobb meglepetésemre így szólt!

- Kerülj beljebb Medoline.

- Medi – javítottam ki ösztönösen.

Azzal beléptem az ajtón át a hatalmas nappaliba ahol 8 vámpír várt, mögöttem a különös kislánnyal. Carlisle mellém lépett.

- Légy üdvözölve Medi Brandon. Ők itt a családom: Esme a feleségem valamint fogadott gyerekeim: Emmett és Rosalie, Jasper és Alice, Edward és Bella valamint az unokám Renesmee.

- Sziasztok! –Köszöntem.

- Medi, a családom tudja az, amit nekem mondtál. Most ráérünk, tedd fel a kérdéseidet és mi a legjobb tudásunk szerint válaszolunk rá.

- Alice kérlek. – mondta az Edward nevezetű.

- Jajj Edward csak egy kérdés. – könyörgött.

- Mi az? –kérdeztem

- Hát tudod, csak érdekelne hogy melyik ősödtől kaptad a Brandon nevet? –kérdezte Alice

- Az anyukám neve Chyntia volt.  Azt mesélte, hogy valaha volt neki egy Alice nevű nővére, aki eltűnt, mert őrülté nyilvánították.

Egyszerre 8 aranysárga szem meredt rám (A szem! Ne felejtsem el megkérdezni).

- Mi az? - kérdeztem.

- A a a –Dadogott Alice. –a nevem Mary Alice Brandon. Volt egy húgom akinek Cyntia volt a neve és volt egy lánya aki Biloxiban élt.

- Milyen furcsa, az igazi anyukámmal egy ideig én is éltem Biloxiban. Milyen vélten.

- Nem az. - szólalt meg Edward.- Én a gondolatolvasás képességével bírok, és bocsáss meg, de kiolvastam az agyadból a történetedet, szerintem a legtöbb kérdésedre már tudom a választ, de ezt majd később. Azt tudnod kell, hogy Alice a jövőt látja és te pedig a múltat. Szöges ellentétek és ráadásul…

- Rokonok- mondta Bella

Mindannyian ledöbbentünk. A csendet a telefonom berregése hatolta át. Megnéztem a kijelzőt. Anya volt.

- Drágám hol vagy? –kérdezte.

- Egy barátoméknál.

- És meddig maradsz?

Még nem fogalmazódott a fejembe a válasz mikor Carlisle odalépett mellém és a fülembe súgta a választ.

- Anya, nem baj ma maradok holnapig?

- Nem kicsim, nem. Majd beszélünk, szia!

- Szia! – dünnyögtem a telefonba és letettem.

Alice odajött hozzám átölelt és nekem ez meglepően jól esett.

- Unokahúgocskám. - Mondta

2012. október 9., kedd

Medi Brandon Cullen 2

És itt egy kis felfrissülésnek szánt rész, két tantárgy tanulása között.:))




2,

Beléptem a várakozóba és egyből a portásnőhözyhöz mentem.

- Elnézést, van bent valaki Dr. Carlisle Cullennél?- Kérdeztem

- Nem kisasszony.

Fogtam magam és viharos gyorsasággal indultam el a Doktor szobájába. Már mikor beléptem éreztem az orvos illatát, és ahogy haladtam a szobája felé egyre intenzívebb lett. Megálltam egy fehérre festett ajtó előtt. Kopogtam és beléptem.

A Doktort sehol sem láttam, helyette egy kedvesen mosolygó szemüveges ínycsiklandozó illatú hölgyet találtam.

- Miben segíthetek?- kérdezte.

- Én Dr. Cullenhez jöttem.

- Van időpontja?

- Nem sajnos nincs.

- Akkor maradjon itt és mindjárt megkérdezem fogadja-e önt.

- Köszönöm.

Azzal eltűnt egy a szobából nyíló ajtó mögött, de mindjárt vissza is jött.

- A Doktor úr tudja fogatni önt. Tessék befáradni.

- Köszönöm.

Bementem a kicsit nagyobb helységbe, ahol az asztalnál ott ült Dr. Carlise Cullen, akire én nagyon kíváncsi voltam.

- Miben segíthetek kisasszony? Kérem, foglaljon helyet!- mondta előzékenyen - Nos, mi a panasza- kérdezte.

- Jó napot! A nevem Medoline Brandon, de a barátaimnak csak Medi. Ha megengedi, elmondom érkezésem valódi okát. Nem fogok kertelni. Tudom, hogy ön vámpír, és az igazat megvallva valamilyen szinten magam is az vagyok. Mikor megláttam az ön arcát, az mindegy hogy hogyan és mikor, egyből láttam, hogy ön vámpír. Gondoltam ki tudna nekem jobban segíteni, mint egy vámpír orvos.

- Hát kedves Medoline őszintén meglepett az őszinteségével. Tényleg Brandon a neve?

- Igen. Mi ebben a különös?

- Semmi, semmi.

- Tehát tud nekem segíteni?

- Természetesen, de sajnos jelenleg sem a hely sem az idő nem jó. 5 perc múlva jön egy betegem… Mit szólna, ha holnap eljönne az otthonomba, ott találkozhatna a családom tagjaival, több fej többet tud.

- Rendben nekem megfelel.

- Kérem, nem tegeződhetnénk.

- Részemről rendben, de akkor kérlek, hívjál Medinek.

- Rendben Medi. Akkor holnap várlak. Gyere, amikor jól esik. Megadjam a címet?

- Felesleges. Forksba eltalálok, utána meg majd a szaglásomra támaszkodok. Viszlát Carlisle.

-Viszlát Medi.

Mikor haza értem anya még nem volt otthon. Én tehát megreggelizem majd korán lefeküdtem, hogy holnap újult erővel kezdjek el kutatni a múltamban a Cullen család segítségéve



2012. október 5., péntek

Medi-Brandon Cullen 1

TGIF!

Péntek alkalmából új sztori jelent meg. Szintén egy Twilight-os. Saját szereplő áll a központban érdemes beleolvasni!


1,

Ültem a buszon, mikor az egyik megállóban édeskés illat csapta meg az orromat. Azután elhaladt mellettem egy márványbőrű, édes illatú  fekete szemű alak. Vámpír volt. Rám nézett éhesen, majd leült a leghátsó sorba. Értettem, hogy megbámult, mert én is vámpír vagyok. Csak hát egészen más, mint a többi. A bőröm nem lett márvány sima, csak kifehéredett. A szemem színe kék, ha éhesebb vagyok sötétebb. Nem muszáj vért innom, emberi táplálékok is egész jól megvagyok. A naptól nem csillogok. Úgy járhatok a napon, mint az emberek. Apropó emberek. Egy ember családban élek. A Mamám neve Linda, a Papámé meg Artúr. Ők fogadtak örökbe néhány évvel ezelőtt, de sajnos hamarosan el kell hagynom őket, mert biztosan feltűnt nekik hogy amióta náluk lakom nem öregedtem.16 éves vagyok gyakorlatilag, de a szüleim, akiket úgy szeretek, mint az igaziakat már 18-nek hisznek. Nagyon untam már magam. A vámpír a következő megállónál le is szállt. Én találomra elkezdtem használni azt a képességemet, amivel minden egyes lénynek mag láthatom a múltját.  Egy öreg bácsit választottam. A neve történetesen Otto Luisetti volt. Mindent láttam egyetlen másodperc alatt. A születését, gyerekkorát, menyegzőjét, gyerekei születését, felesége borzalmas halálát, egy látogatást egy doktornál, felszállást a buszra. Azután visszatértem a jelenbe. A doktor fogott meg nagyon. Vámpír volt semmi kétség. Szívdöglesztően nézett ki. Aranyszínű haja volt. A szeme színe karamella. Ezt furcsállottam. A doktornak Carlisle Cullennek a neve és Forksban rendel.

 Mikorra hazaértem már este volt. Megettem a finom vacsorát és lefeküdtem aludni. Ez is egy sajátos szokásom: tudok aludni.  Másnap elég korán keltem.  A Papám már elindult dolgozni, de a Mamám még nem.

- Medi Drágám! Menj, feküdj vissza és aludj még. - mondta

- Nem köszi, mama, nem vagyok álmos.

-Te tudod Drága. Nekem most indulnom kell. Jó legyél. - És nyomott egy puszit az arcomra majd elment.

Felöltöztem és megreggeliztem, majd elindultam a kórházba. A recepciós már rutinszerűen adta át a kis fiola vért. Kifizettem és már, mentem is. A kórházba más naponta szoktam bemenni egy kis vérért, és miután sikerült megalkudnom a recepcióssal minden másodig nap volt egy kis vér csak nekem. Gyorsan, feltűnés mentesen megittam és a buszpálya udvar felé vettem az irányt. Ott éppen sikerült jegyet váltanom és felülnöm egy Forks melletti faluba induló buszra. Majd a maradék távot lefutom. Az út 3 órás volt, de nekem rövidebbnek tűnt. Mikorra a végállomásra érkeztünk már csak ketten voltunk a buszon: én meg a sofőr, akinek mellesleg fenséges illata volt.

Leszálltam a buszról és besétáltam a pályaudvar mellett fekvő erdőbe, ahol futni kezdtem. Tudtommal, olyan sebességgel futok, mint a többi vámpír. Futás közben a múltamon gondolkodtam. Miért van az, hogy én, aki mindenki múltját látom, nem vagyok tisztába a sajátommal? Talán a sors fintora… Éppen befejeztem gondolat menetemet mikor megérkeztem a forks-i sürgősségi elé. Nem gondolkodtam sokat, bementem. Találkozni akartam a furcsa karamell szemszínű Dr. Carlisle Cullennel, ő lehet hogy tudja a kérdéseimre a választ… Lehet.