2012. november 28., szerda

Cirkuszi Tragédia 2

Hát igen.... ez egy kicsit rövid lett, mert ennyire futotta az időmből, de azért jó olvasást!

2

Eszméletlen mennyiségű fájdalmat éltem át, míg eljutottunk a kórházig. Mikor megérkeztünk, nos, abban sem volt semmi köszönet. Az orvosok ráncigálták a lábamat és még csak fájdalomcsillapítót sem kaptam. Körülbelül egy óra múltán a lábam gipszben volt én pedig egy kórteremben, melletek Zoltánnal. Nagyon idegesítette, hogy nem tudok beszélni. Az orvosok azt mondták, hogy sokk ért és, hogy nem sokára, 1-2 napon belül újra fogok beszélni. Zoltán szinte percenként ment ki a kórteremből, hogy válaszoljon a hívásokra, és hogy engem ne zavarjon. Lehet, hogy csak képzelődtem, de úgy tűnt, mintha az egyik mentős, a helyesebb többször is bejött volna, hogy ellenőrizze az állapotomat.

Némaságban telt el első nap, második nap, de amikor már harmadik nap sem beszéltem Zoltán teljesen kikelt magából és kiabált az orvosokkal. Azok mindenkit nyugtatgattak, de Zoltán már nem hitt bennük. A mentős azt mondta, hogy még időre van szükségem, de Zoltán már ezt sem bírta. Az orvosok rábírták, hogy menjen haza. Némi győzködés után engedelmeskedett és ott hagyott.

Megint bejött a mentős és megnézte az állapotomat. Én halkan, nyögve megszólaltam:

- Mi bajom?

Meglepődött, hogy megszólaltam, de nyugodtan hangon elkezdett nekem magyarázni.

- Nyílt törésed van a lábadban és agyrázkódást szenvedtél, amitől valószínűleg eddig nem tudtál beszélni. Most pedig szólók az orvosoknak és felhívom a barátodat is.

Azzal kiment.

Nyílt törés a lábamban. Ezt tudtam, hisz Zoltán mondta, de eddig nem tudatosult bennem mit is jelent ez. Gipszet. A gipsz pihenést. A pihenés a porond elhagyását. Életem színpadának elhagyását hosszú, hosszú ideig.

2012. november 24., szombat

Medi Brandon Cullen 8

Kikacsolódás, tanulás, blogolvasás... most a 3. jön...:))



8
Ha volt pillanat, amikor anyának nem volt a szituációra válasza akkor ez azon kevesek közé tartozott.

Leült a kanapéra, és hosszú percekig csak a lélegzetvételt lehetett hallani.

- Te itt akarsz hagyni minket?- kérdezte rekedten anya

- Jaj anya. 18 leszek. Felnőtt, csak annyit kérek, hogy a nagynénémmel lakhassak. A vérszerinti rokonommal.

- Megértelek, de szerintem ezzel várnod kéne. - kezdte apa.

- De miért…

- Kérem Artúr-szólt megnyugtatóan Carlisle.- nekünk ez egyáltalán nem lenne teher, sőt örülnénk neki, de persze ezt nem mi döntjük el, mi csak egy lehetőséget kínálunk.

- Nem is tudom…- Kezdte apa. - ezt még át kell beszélnünk.

- Rendben. Ahogy akarják-mondta Carlisle - Ha döntöttek kérem, hívjanak fel.

- Még annyi, hogy pénteken lesz, a Szüli napi party, természetesen mindenkit várok. - mondta Alice, majd megpuszilt.

Kiengedtem őket. Aliceról nem kérdeztem meg, hogy hogyan fognak a szüleim dönteni. Hiba volt. Amint beléptem az ajtón tudtam, hogy mindennél jobban kell érvelnem, hogy a nagynénimmel éljek.

- Medi, tényleg ezt szeretnéd?- kérdezte apa.

- Igen. Mindennél jobban.

- Mi pedig azt szeretnénk, hogy te boldog légy, de… velünk.

- De anya. Felnőtt leszek és Alice a nagynéném.

- Linda! Igaza van. Nehéz elfogadni, de ő nem az igazi gyerekünk, és ha ő Alicehoz szeretne költözni, had menjen.

- Artúr, te csak így elengednéd?

- Igen Linda, és bele kell törődnöd. Amit ő elhatároz az úgy is lesz.

Egy picit úgy tűnt, hogy megfeledkeztek rólam, ezért megpróbáltam elszökni. Kevés sikerrel.

- Medi! Ne menj el, a te életedről van szó.

- Ismeritek az én álláspontomat.

- Most menj be a szobádba. Linda gyere, beszéljük meg.

Akár a felső emeleten volt a szobám akár nem minden szót hallottam, de nem voltam rá kíváncsi, így feltekertem a zenelejátszót a maxra és a dalra koncentráltam.

Egy bő óra után benyitott apa és anya.

- Döntöttünk!

Megnézhettem volna a múltjukban a választ, de inkább ki akartam várni a választ.

- Drágám mi szeretünk, de féltünk is. - kezdte anya. - Ennek ellenére apáddal úgy döntöttünk, hogy…

- Megengedjük, hogy a Culleneknél lakj, ha megígéred, hogy gyakran meglátogatsz minket.

- Jaj köszönöm-sikkantottam fel és a nyakukba ugrottam.

2012. november 20., kedd

A barátom sztár 3

Egy kis túlélő adag a hét közepe felé…:))

3,

- Olyan boldog vagyok- mondta Lídia immár századszor.

Az ágyán ült és az újságát szorongatta. Nagyot sóhajtott majd így szólt:

- Jaj csajok borzasztó magasan a felhők felett járok.

Én még meg se néztem, hogy mit írt nekem Robert. Tulajdonképpen nem is izgatott, de Lídia addig nyafogott, míg elővettem és akaratom ellenére megnéztem. Ez állt rajta angolul:

-’ Sok-sok szeretettel Nikoletta Kovatsnak. Robert Hulizman.’ –olvastam fel a lefordított verziót Lídiának és Mariettának.

- Mutasd! - kérlelt Lídia.

Én nagy kegyesen adtam át neki a kis papírt. Lídia teljes egy percig nézte, hogy mit írt Robert, majd megfordította és kikerekedett szemmel nézett rám.

- Mit jelent az, hogy: Call me?- kérdezte.

- Hívj fel. Hogy jön ez ide?

- Nézd meg!

A kezembe nyomta az autógrammos papírt. Megfordítottam. Egy telefonszám volt ott és a Call me! Felírat.

- Mi van? – kérdeztem magamtól. Minek akarja, hogy felhívjam? MII??

- Jaj a kis mázlista-lelkendezett Lídia - Hívd fel! Felhívnám én, csak épp nem beszélek most óriási leg sajnálatomra angolul. Hívd fel!

- Mégis minek? Én nem akarok tőle semmit, nem rajongok érte.

- Jaj, ugyan már, csak egy telefonhívás. Nem fogsz belehalni- erősködött Lídia.

- Igaza van-szólt nyugodtan Marietta. - Hívd fel, és kérdezd, meg mit akar. Károdra nem válik.

- Nem is tudom…

- Naa kérlek- nyafizott Lídia

- Jól van, felhívom- egyeztem bele egy sóhaj kíséretében. A telefonomért nyúltam és tárcsáztam a számot. Lídia addig erősködött, hogy kihangosítottam a mobilom. Igaz, mint már említettem egyikük se beszélt angolul, de Lídia akarta hallani kedvence hangját.

-Hello.- szólt bele a hang.

Én természetesen angolul válaszoltam neki.

- Szia! Én vagyok a lány a partról, Nikoletta- olyan hülyén hangzik ez… Minek erőszakoskodik velem Lídia? Én nem akarok tőle semmit.

-Á szia! Örülök, hogy ilyen hamar felhívtál. - kezdte. - Azért írtam le a számomat neked, mert szeretnék egy ideig itt maradni, Magyarországon, és szeretném, ha lenne egy ember, aki beszéli a nyelvet és ismeri a helyet. Vállalnád?

- Hát igen beszélek magyarul, de nem idevalósi vagyok, és úgy terveztem, hogy holnap utazok haza.

- Nem baj, de tudsz magyarul az a lényeg, eléggé nehéz nyelv és nem találtam senkit egész Amerikában, aki beszélné. Ha pedig az a gond, hogy nem tudnál hol megszállni, van egy hatalmas lakosztályom a Balaton hotelban. Van még ott hely.

- Hát nem is tudom. Ha én belemennék is meg kellene beszélnem a szüleimmel…

- Hát akkor hívd, fel őket én pedig várom a válaszod.

- Öm… Nem ígérek semmit, de megpróbálom…

- Okés. Akkor várom hívásod.

- Rendben. Szia

És letettem a telefont.

- Mit mondott, mit mondott?- ugrált Lídia.

- Szeretné, ha itt maradnék vele idegen vezetőnek.

- Ez remek - mondta Marietta.

- És, maradsz?- kérdezte Lídia.

2012. november 15., csütörtök

Medi Brandon-Cullen 7




Ma van a Twilight utolsó részének a bemutatója ezért itt a Medi Brandon-Cullen 7.része. Ne felejtsétek el megnézni a mozikba, ha szeretitek:))

7
Másnap vidáman keltem, hiszen a nyári szünet alatt nem kell korán kelni és suliba menni. Anyu nem volt otthon, apu meg nemrég ért haza az éjszakai műszakból. Aludt. Vagyis lényegében egyedül voltam. Bekapcsoltam a gépemet és a legjobban reménykedve felmentem a Facebook-ra és beírtam a keresőbe a nevet: Alice Cullen.

 A keresés sikeres volt. Bejelöltem ismerősnek. Ő egyből visszajelölt.

- Szia!-jött az üzenet.

- Hali!

- Láttam, hogy nem sokára 18 leszel. Bulizhatnánk egy jót. Ne fáradj, majd én intézem. Tudom, hogy mit szeretnél- és hidd, el mindent megteszek azért, hogy teljesüljön drága unokahúgocskám. Mindent.

- Öm… köszi, Alice… Előre is.

- Szívesen kedvesem. Most rohanok. Majd beszélünk. Nessie pusziltat.

- Köszi. Én is őt. Szia!

Hát igen. Könnyebb az ember élete, ha vannak rokonai, sőt ha olyan rokonai vannak, akik a jövőbe látnak…

Kicsit kényelmetlenül érzem most magam… Ha szülinapomra azt kérem, amit a világon a legjobban szeretnék, az a fogadott családomnak rettentően fájdalmas lesz.

Mozgást hallottam, majd az ajtó nyikordult. Hátrafordultam apu állt még félig álmosan az ajtóban.

- Jó reggelt!- köszöntem.

- Reggelt.

Jobbnak láttam most nem zavarni, így visszafordultam a gép felé és megnéztem néhány infót a kedvenc filmemről. Motoszkálást hallottam kintről.

- Jó reggelt! - köszönt be anya.

- Anya? Hát te? - néztem rá csodálkozva.

- Haza engedtek és egészen a hét végéig nem kell dolgozni, mennem, ami annyit jelent, hogy a szülinapod napján is itthon leszek. Erről jut eszembe, mit szeretnél kapni születés napodra?

Ekkor egy üzi érkezett a telómra. Így szólt:

Tartsd, a frontot mindjárt ott vagyunk és elmondunk mindent. Alice

- Hát anya még nem is gondolkodtam rajta…- blöfföltem.

- Pedig kitalálhatnád már.- jegyezte meg még egy picit morcosan apa

Ekkor hallottam, hogy felért a lift és hogy 9 pár láb lépked halkan. Nessie is itt van. Mind itt vannak. Megszólalt a csengő.

- Nyitom! - kiálltottam fel.

Hatalmas lelkesedéssel téptem fel az ajtót. Mind ott álltak.

- Sziasztok! Gyertek beljebb.

- Kik jöttek?- kérdezte anya.

- Anya bemutatom a Cullen családot.

Alice odalépett anyuhoz:

- Jó reggelt! Én Alice Cullen vagyok, Medi nagynénje…

Anya hihetetlenkedve nézett Alice-ra, aki folytatta:

-Ő itt dr. Carlise Cullen és Esme Cullen a nevelő szüleink, és ők itt a testvéreim: Rosalie, Emmet, Bella, Edward, Nessie valamint a szerelmem Jasper.

Majd jelentőség teljesen rám nézett:

-Mond el a szüleidnek, hogy mit szeretnél születés napodra!

-Anya, apa azt szeretném, ha elengednétek és a Cullenekhez költözhetnék… Végleg

2012. november 12., hétfő

Cirkuszi Tragédia 1

Íme, itta megígért új sztori első része.


1

Megvilágított a reflektor. Elindultam. Nem törődtem senkivel és semmivel. Csináltam a már jól megszokott produkciómat. Sosem szoktam aggódni. Most mégis volt bennem valami félsz. Hosszú hónapok óta ez lesz az első előadásom, ugyanis hónapokra eltűntem a porondról, hogy gyakoroljam az új számomat: a tripla szaltót. Zoltán a porondmester mondott valamit. Az emberek tapsoltak. Megint megszólalt. Ismét taps. Tudtam itt az idő. Indulnom kell. Kiléptem a kötélre. Amint a lábam hozzáért a kötélhez tudtam: hibát követek el. De ekkor már nem fordulhattam vissza. A szüleim is mindi azt mondták: Ha cirkuszban dolgozol, ne feledd, a közönség az első s győzd le a félelmed.

A szokottnál is óvatosabban lépkedtem a kötél közepe felé. Leguggoltam, majd nagy lendülettel felugrottam. Megcsináltam 2 szaltót, se a 3. nem sikerült. És amikor le akartam tenni a lában a kötél kicsúszott alóla. Jól tudtam ilyenkor mit kell tenni. Nem szabad pánikba esni se sokat fészkelődni mer akkor nem tart meg a biztonsági hám.. Egyiket se tettem. Nem tudom, hogy mi történt, csak azt, hogy a közönség feljajdult. Én pedig zuhantam lefelé. Ráestem a kemény porondra. Hallottam, ahogy Zoltán nyugtatgatja az embereket, majd megkéri őket, hogy távozzanak. Közben a cirkuszos barátaim szólongattak. Marcsi mellettem már a mentőket hívta. A bal lában pedig eszeveszettül fájt. A közönség már eltűnt. Zoltán pedig fölém hajolt és szakszerűen megállapította, hogy a bal lábamban nyílt törés van. Már hallottam is a mentőautó szirénázását.

2 mentős rohant be a porondra. Megvizsgáltak. Kérdezgettek tőlem dolgokat, de én nem válaszoltam, holott teljesen tisztába voltam vele, hogy a válaszomra vártak. Rögzítették a lábamat. Ezzel még nem is volt gond. A baj ott kezdődött mikor megpróbáltak feltenni a gurulós ágyra. Zoltán is segített nekik. Annyira fájt, hogy csodálom, hogy fel nem kiabáltam. Próbáltam volna, de nem ment. Zoltán jött velem a mentőkocsiba. Bizonyos szempontból ő volt a főnököm és meghatott, hogy törődik velem. Meghagyta a többieknek, hogy ha bármi van, telefonál.

Az utazás az halálos volt. A rossz utak miatt a kocsi zötyögött, hiába volt rögzítve a lábam iszonyúan fájt.

Néha felém fordult, hol az egyik mentős, aki meglehetősen csinos volt (hogy a fenébe gondolhattam ekkor erre) hol Zoltán. De én nem válaszoltam nekik. Nem válaszoltam, mert… Nem tudtam.

2012. november 11., vasárnap

Medi Brandon Cullen 6

A Cirkuszi Tragédia első része holnap!!!

Ma pedig itt a Medi Brandon Cullen 5. része.

Jó olvasgatást.


6

Leültem, behunytam a szemem és képzeletbe visszamentem az időbe és elemzem minden egyes Cullennek a múltját. Rájöttem miért karamella színű a szemük: állat vért isznak. Olyan jó és bizsergető érzés fogott el.. El se tudom, hogy megtaláltam a családomat, vagyis a nagynénémet. Alicere gondoltam. Felidéztem külsejét, hangját, buzgóságát. Ő az igazi Mamám testvére. Az egyetlen kapocs köztem és az Igazi néhai családom között. De miért nem láttam a múltjában Chyntia-t? Az anyukámat?

Nem tudom mi történt velem. Szerintem elaludtam, mert mikor magamhoz tértem már a pályaudvaron voltam. Otthon.

Haza szaladtam, a vér adagomat el is felejtve. Nincs szükségem rá. Még.

Anyum és apum is otthon volt.

- Miféle barátodnál aludtál?- kérdezte apa.

Jobbnak láttam elmondani a valóságból annyit-amennyit lehet.

- A Cullen családnál voltam.

- Nem ismerem őket- jelentette ki anya.

- Nem is ismerheted. Nemrég ismerkedtem meg velük. Ha nem gond mondtam Alice Cullennek, hogy amikor csak szeretne, meglátogathat.

- Miért csak ennek az Alicenek mondtad?

- Mert ők 5-en testvérek, de vér szerinti kapcsolat nincs közöttük, és valamiért úgy érzem, hogy Alice közel áll hozzám. Most megyek lefeküdni ha, megbocsájtotok. Nagyon álmos vagyok.

- Menj csak kicsim. - mondta apa és adott egy puszit az arcomra.

- Jó éjt.

- Jó éjt picim.- Adott puszi anya.

Éppen indultam is ki a szobából mikor apu így szólt:

- Medi! Tudod, már mit szeretnél kapni a 18. születésnapodra?

- Nem apu.

- Akkor gondolkodj. Ár megkötés nincsen.

- Köszi, de most már tényleg mennék aludni. Jó éjt.

- Aludj jól. - mondták mind a 2-en.

Gyorsan megfürödtem és mentem is az ágyba. Hamar elmerültem az álmok édes világába. Lehet, hogy fura, de akármennyire is nincs szükségem az alvásra most még is jól esett. Álmomban rájöttem mit szeretnék kapni születésnapomra. Pénzbeli ára nincs. A szüleimtől csak annyit szeretnék kérni, hogy engedjenek el.

2012. november 10., szombat

Cirkuszi Tragédia előszó

Mostanában egyik történet a másik után pattan ki a fejemből.  Itt egy újabb előszava. Érdekes lesz. Garantálom.


Előszó

A lányra irányult a reflektor. Fent állt a porond felett a magasan kifeszített kötél előtt. Elindult. Mindenki lélegzet visszafojtva nézte, ahogy át ér a kötél túl oldalára. Mikor biztonságosan állt a talpán mindenki fellélegzett. Újra elindult. A kötél közepén leguggolt, felállt majd fél lábra állt, de itt is sikeresen át ért.

Ekkor megszólalt a porondmester:

- Hölgyeim és Uraim. Kicsik és nagyok. Örömmel mutatom be önöknek Ury Lillát a nagyszerű magyar kötéltáncost.

Tapsvihar.

- Most bemutatja önöknek a híres tripla szaltót.

Megint tapsvihar.

Lilla megindult. Megindult a biztos végzete felé.

2012. november 8., csütörtök

A barátom sztár 2

Kíváncsian vártad, hogy mi lesz Nikivel és a barátnőivel??
Itt a válasz:))

2

Természetesen olyan hanggal rohant Lídia a parthoz. Olyan volt, mint egy mániákus őrült. Nem tudtuk megállítani. Természetesen Robert is meghallotta

Lídia kiabálását, aki csak azért n
em szaladt egyből a vízbe hozzá, mert már föl volt öltözve. Robert megindult felé, mögötte a testőrei… Most már tudom. Mi is odamentünk Lídia mellé. Mire mi ott voltunk ő is megérkezett.

- Sziasztok. Hallottam, hogy kiabálsz. Azt hittem baj van. - mondta angolul.

Lídia értetlenül meredt rá, majd felém fordult. Ő mindig is németet tanult. Mariettával egyetembe, ezért rám hárult a fordítás feladata.

- Azt mondta, hogy azt gondolta, hogy bajod van, amiért ordibáltál. - mondtam neki teljesen közömbösen.

- Akkor kérlek, mond meg neki gyorsan hogy minden rendben és hogy adna-e nekem egy autó grammot.

Megismételtem angolul az előbb elhangzottakat, mire természetesen egy udvarias oké volt a válasz, de látszott rajta hogy a háta közepére se kívánja a nyilvános szereplést. Lídia az orra élé tolta az újságot:

- Please to Lídia Tóth.- ennyit tudott angolul.

Marietta a kezembe nyomott egy papírdarabot. Nem mintha annyira be lettem volna zsongva rá, de ha már van, papír legyen aláírás is.

- Marietta Szabó - mondta félénken Marietta.

Én következtem.

- Nikoletta Kovats, please.

Nem biztos, de úgy tűnt nekem sokkal több ideig írta, de végül mikor végzett átnyújtotta a cetlit.

- Öm… Thanks.

Erre csak egy mosoly volt a felelet. Lídia bánatára nem volt nálunk se telefon, se fényképező, így közös fotó nem készülhetett. Még egy fájdalmas búcsú pillantás Lídia részéről, majd hátat fordított Robertnek és Mariettával együtt elindult.

- Hello.- köszöntem majd én is követtem a lányokat.

A strand kijáratnál visszatekintettem és Robert még mindig ott állt, ahol én hagytam, mögötte a testőrök, és engem nézett…



2012. november 6., kedd

Medi Brandon Cullen 5

Az ötödik rész:)) Köszönetképpen, hogy ennyien jártok fel a blogra:))




5,

Másnap a többiek nem voltak otthon, csak Bella és Nessie. Nagyon kedvesen viselkedetek velem. Bella csinált Nessienek és nekem reggelit. Majd leültünk a kanapéra míg Nessie a földön játszadozásba merült a babáival.

- Milyenek voltak a szüleid?- kérdezte hirtelen Bella.

- A szüleim? Nos, a mamám, Cyntiának hosszú fekete haja volt, mint a papámnak.

- Emlékszel a papádra?

- Csak néhány emlékképem van róla.

- Vámpír volt?

- Ha jól emlékszem ő igen, de anya nem.

A beszélgetés befejeződött. Bella nem tűnt túl beszédes típusnak és úgy tűnt a gondolataiba mélyed ezért nem akartam zavarni a fecsegésemmel, ezért inkább Nessiet néztem, hogy játszott.

- Szeretnél játszani velem?- Kérdezte.

- Igen nagyon szívesen-feleltem és leültem mellé a földre.

- Nézd ő itt Fanni.- mutatta meg a babáját- Ő a kedvencem.

- Igen nagyon szép.

A babáját kezdte tanulmányozni, mikor hirtelen felnézett rám és nekem szegezte a kérdését:

- Most akkor te is családtag vagy?

- Igen... Azt hiszem.

- De jó!- kiáltott fel és odajött hozzám majd pedig átölelt.

Ez a kislány nagyon szeretettre méltó teremtés. Nem tudom, hogy mások hogy voltak vele, de nekem egyből belopta magát a szívembe. Az órámra néztem 13 óra volt.

- Nekem sajnos indulnom kell. Bella nem tudod mikor érnek haza a többiek?

- Sajnálom nem. Szeretnéd, ha kikísérnénk a buszhoz?

- Jajj Mama én nagyon szeretném-szaladt oda Nessie Bellához.

- Jó lenne. Köszönöm.

- Akkor Nessie nyomás öltözködni.

- Igen mama. Velem jöhet Medi?

- Persze. Ha szeretne.

Mind a ketten rám néztek.

- Szívesen megyek.

Nessie megfogta a kezem és kihúzott az ajtón. Átugrottunk a folyón, majd egy kicsit szaladtunk az erdőben, és már ott is voltunk egy csodaszép kis tisztáson, melyen egy tündérmesébe illő ház állott.

- Gyere be.

Egy tündéri kis nappaliba találtam magam.

- Gyere, gyere. Megérkeztünk itt van az én szobám.

Egy nagyon aranyos kék falú szobácskában álltunk.

- Egy pillanat és mehetünk, csak kabátot veszek. mondta.

Gyorsan kinyitotta a szekrényét kivett belőle egy ultramodern fekete dzsekit és már mellettem is volt.

- Gyere, menjünk!

Visszaszaladtunk a házhoz ahol már Bella várt egy adag szendviccsel.

- Az útra csináltam Neked.

- Köszi-, vettem át tőle a csomagot.

Elindultunk. Nessie igaz picit lassabb volt, mint mi, de bevártuk. Pont fel tudtam szállni a buszra és még egy búcsúzó mondatot is ki tudtam nyögni:

- Mondjátok meg Alicenek, hogy bármikor meglátogathat, de a család többi tagja is.A legközelebbi viszontlátásra.

És a busz becsukta az ajtót és elindult. Láttam, ahogy Nessie és Bella búcsút int majd az erdő felé indul.

2012. november 4., vasárnap

A barátom sztár 1

Az őszi szünet utolsó napján Új sztori indul. Nem Alkonyat-os. Saját történet. Akit érdekel, a keletkezésének története az írjon nekem az adm9@freemail.hu-ra vagy, ha ismersz, Írj Face-n. Remélem élvezni, fogjátok. Jó olvasgatást.


1,

A barátaimmal, Lídiával és Mariettával a nyár elején egy hétre leutaztunk a Balatonhoz kipihenni az iskolai évet. Remek programokban volt részünk. Megnéztünk egy csomó nevezetességet, vásároltunk és persze sokat fürödtünk. Csak hát, mint említettem egy hétre mentünk. És az gyorsan eltelt.

- Niki, lemegyünk még a partra fürdeni?- kérdezte Marietta

- Éjszakai fürdőzés? Király, én benne vagyok. - kontrázott Lídia

- Hát akkor nekem sincs más választásom.- adtam meg magam- menjünk!

Gyorsan felvettük a fürdőruhánkat, elpakoltunk pár magazint és néhány törölközőt is. Mikor odaértünk a partra a Nap már lemenőben volt, ezáltal megjelent előttünk az Aranyhíd is. Már nem voltak sokan a parton. Akik voltak azok is szedelőzködted, indultak haza. Mi gyorsan lepakoltunk és már szaladtunk is bele a meleg Balaton vizébe. Összevissza fröcsköltük egymást. Lídia és Marietta szövetkezett ellenem így én az első adandó alkalommal ki is jöttem a vízből. Mikor a sekélyesnél voltam egy furcsa alak jött be a vízbe. Hosszú rasztás haja volt és 2 testes ember kísérte. Nem tudom, hogy képzelődtem-e, de úgy tűnt, mintha engem bámult volna. Teljesen megfeledkeztem magamról. Ez a lányoknak is feltűnt, oda jöttek hozzám, de én nem akartam a dologról beszélni így hát mind a hárman kimentünk a vízből.

- Mi történt veled Niki? Teljesen lefagytál, amikor láttad azt az embert.

-Semmi Marietta. Semmi.

- Figyeljetek!- kiáltott fel Lídia aki addig bele volt temetkezve az újságába - A Vipera sztárja Robert Hulizman Magyarországon van.    

Marietta értetlenül nézett rám. Én tudtam ki az a Robert Hulizman, de nem rajongtam érte. Szerintem Marietta még életében nem hallott róla.

-Ez remek. - mondtam. - Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én már mennék.

-Hát akkor pakoljunk!- Lídia letette az újságot a fa alá.

Összehajtottuk a törcsiket és már mentünk is. Én még egy pillanatot vetettem a rasztás idegenre, aki önfeledten próbálta víz alá nyomi az egyik haverját. Megérezhette, hogy nézem és rám emelte tekintetét. Megint az történt, ami az előbb: lefagytam.

-Niki, gyere! –Szólt Marietta

 Én magamba búcsút intettem az idegennek és megindultam a hang irányába.

-Lídia…-kezdte Marietta, amikor utolértem őket- Ki az a Robert Hulizman?

- Jaj, Marietta néha fárasztasz. Mutatok egy képet róla, Benne van az újságban… az újság meg a táskámban.

Lídia hevesen kutatott a táskájában, de nem találta.

-Jaj, ne! Ott hagytam a fa alatt.

-Akkor menjünk vissza érte. – mondtam.

A magazin ott feküdt a fa alatt ahol Lídia hagyta. Én a rasztás idegent kerestem, de nem találtam. A 2 kigyúrt ember ott állt a vízben, de ő nem. Majd, a 2 ember között kibukkant egy fej, de nem az amit vártam. Ennek a fejnek nem voltak rasztás tincsei. Megfordult, és nekem összeállt a kép. Így arccal és hajjal egészen úgy nézett ki, mint…

-Robert Hulizman! ÁÁÁ- kiabált Lídia