2013. február 28., csütörtök

A barátom sztár 11


Rettentően boldog vagyok ma, mert behívtak szóbelizni abba sz iskolába, ahová nagyon szeretnék majd járni. Boldogságomat egy sztoriba zúdítottam :))

11
- Robert, Robert, Robert! – kántálták az elszánt rajongók mikor beültünk a kocsiba, hogy elinduljunk haza.
- Áldom az eszed, amiért előre betetted a csomagokat.
- Igen? Annyira, hogy ez megérdemel egy puszit is?
- Természetesen. – és egy hatalmas nagy csókot nyomtam az arcára.
Utunkat csöndben folytattuk. Elég hamar megérkeztünk Budapestre.
- Ez aztán szép város. – kiáltott fel Rob amikor végég haladtunk a rakparton.
Minden épületnek, hídnak megkérdezte a nevét, és én legjobb tudásom szerint válaszoltam is rá. Mint egy rakás kis gyerek olyanok voltak. Teljesen el voltak bűvölve Pesttől. Elég hamar eljutottunk oda is ahonnan már nem látszódott a Duna, de nekik itt is tátva maradt a szájuk.
- Nagyon hangulatosak ezek a régi házak. Tetszik egész Pest. – jelentette ki Rob.
- Még a felét sem láttad. – állapítottam meg nevetve.
Hamarosan ráfordultunk arra az utcára ahonnan a mi házunk nyílik.
- Itt állj meg. - szóltam mikor egy sárga falú közepes méretű házhoz érkeztünk.
- Szép a házatok! – dicsért Rob.
- Hát… köszi.
Kipakoltuk a bőröndjeinket a csomagtartóból és bementünk a házba.
 Anyuék a nappaliba vártak. Az ebédlő felől csodás illatok szállingóztak.
- Sziasztok!- köszöntem miközben megöleltük egy mást. -  Ő itt a barátom… Robert Hulizman.
- Good Evening! – köszönt illedelmesen.
A szüleim értetlenül meredtek rám. Igen… erre gondoltam, nehézség lesz úgy beszélgetni, hogy valakit ne zárjunk ki belőle, mert sajnos a szüleim nem igazán beszéltek angolul.
- Azt mondta, hogy jó estét!
- Így már érthető. Good evening Robert! – köszönt apa.
- Bemutatnám még nektek Rob testőreit Digit és Petert.
- Good Evening. – köszöntek Peterék.
- Good evening! – köszönt apa.
- Gyertek, vacsorázzunk meg. – javasolta anya.
- Rob! Peter! Digi! –szóltam nekik.

Csöndben ettünk. Miután végeztünk Megmutattam Diginek és Peternek a szobáíkat, majd bevezettem Robot az enyémbe. Most örültem igazán a hatalmas francia ágyamnak. Hagytam őket kipakolni, és visszamentem szüleimhez.
- Ezt sosem gondoltam volna rólad. – mondta apa.
- Mégis mit? – kérdeztem vissza.
- Azt, hogy egy világsztárral fogsz járni.
- Kösz apa.
- Tudod, hogy szeretlek?
- Igen persze persze. Én is.

2013. február 26., kedd

Ruhák!


Ez még nem a meglepi, csak most volt egy kis időm és Rátok gondoltam, két ruha összeállítás, csak Nektek, csak most. :)) Holnap szóbelizem… Először. Szurkoljatok!!



2013. február 25., hétfő

Meglepetés


Egy meglepetéssel készülök nektek, de nem tudom, hogy mikorra lesz kész és mellesleg most van a szóbelik időpontja is, ezért arra szeretnélek kérni benneteket, hogy adjatok ötleteket Chatbe, hogy mit szeretnétek látni. Inspirációs képeket? Történeteket? Név szerint! Körmöket? Hajakat? Ruhákat? Mindenről szívesen teszek fel a blogra, csak adjatok ötleteket.!
A meglepetés pedig készül:))

2013. február 24., vasárnap

Francia köröm Saját!



Ismét köröm tipp következik. Múltkor hatalmas sikere volt a pöttyös körömnek, most pedig itt van a Francia köröm, leírással és egy különleges körömlakk bemutatásával. 


Egyszerűen húzzatok egy görbe vonalat ( a körmöd vonalában) fehér lakkal. ( Én Charm Limit Nail Art 15ml-es fehér lakkot használtam, lentebb még olvashattok róla.)
Majd lefestettem egy névtelen átlátszó lakkal, itt a mutató ujjamon látszik, hogy fénylik.
És már készen is van. 

Charm Limit Nail Art 15ml

Most egy kicsit a lakkról. Ma szereztem be egy kínai áruházban.
Igazán különleges. Díszítő lakknak is hívják, mert nagyon vékony az ecsete és az ecset fogó részében van egy kis tű, amivel még vékonyabb vonalat lehet húzni. Hogy értsétek, itt vannak a képek.
Az ecset



 A tű


2013. február 22., péntek

A színpad az életem 2


Az "új" sztori második része. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

2
Egy fehér hálóing szerű ruha volt a jelmezem. Pont a méretemben volt. Felharsantak az opera első számának első akkordjai. Egy kislány és egy kisfiú volt a színpadon néhány parasztot alakító statisztával.
- Adél nekem előre kell mennem. Gergő! – fordult Imre a közelben álló férfihez. Eddig háttal állt nekünk. Most felém fordult volt valami leereszkedő a pillantásában.
- Adél ő itt Gergő az előadás férfi főszereplője. Gergő ő itt Adél a 2. Marica. Kérlek, amikor az ő jelenete jön, akkor szólj neki és mutasd meg, hogy melyik napraforgó mögé bújjon.
- Miért én? Miért nem Bori az eredeti Marica?
- Mert te vagy itt. El ne mozdulj innen megértetted?
- Igen.
Imre elment. Az előbbi veszekedés miatt szörnyen rosszul éreztem magam, mert erről az emberről sütött, hogy utál még ha nem is ismer, és szívesebben csinálna bármi mást, mint, hogy itt legyen. Megnéztem magamnak. Kék szeme volt és szőkés barna haja. Összességében nem volt csúnya…
Egy másik lány is odajött mellém.
- Szia! Bori vagyok az eredeti Marica, remélhetőleg csak ezen az előadáson.
- Hali! Adél! – nyújtottam a kezem. – Miért? Nem szereted azt a szerepet?
- Dehogy is, csak a nagymamán nagy beteg külföldön él és meg szeretném látogatni. Szerencsére Imre már intézkedik. Kezdődik a jelenet. Búj ide. – mutatott egy napraforgó mögé ahol egy sötét takaró volt. Rám terítette.
- Ő jó lenne? – hallottam Boritól. Szerintem Gergőnek mondta, de mire gondolt? Nem volt időm megkérdezni, mert már éreztem, hogy alattam megmozdult a színpad. Az előadás elkezdődött, és nekem tökéletesen oda kellett figyelnem. Sosem voltam még színpadon hirtelen elkapott a lámpaláz. De le kellett gyűrnöm. Mélyeket lélegeztem. A színpad megállt. Felcsendültek a zene hangjai. Lábdobogást hallottam, közvetlen mellőlem. A kislány lerántotta rólam a leplet és magára húzta. Ekkor jött az én szerepem: Felálltam és sasszéztam párat a napraforgó díszletek között. Oda ugráltam ahhoz ahol Bori rejtőzött. Lerántottam róla a leplet. Mielőtt magamra terítettem volna körbe néztem. Milyen jó volt akár csak egy ilyen apró szereppel is színpadra állni. A karzatra néztem. Láttam Luca megdöbbent pillantását. Bebújtam a lepel mögé. Színpadi karrierem vége tért. Legalábbis úgy gondoltam.

2013. február 20., szerda

Inspirációs képek


Köszönöm az elmúlt sok-sok látogatást, visszajelzést. Borzasztóan örültem mikor egy külföldi ember is jelt adott magáról, hogy tetszik az, amit csinálok (bár az rejtély, olvassa- e sztorikat, és hogyan) Eddig is tudtam, hogy vannak külföldi látogatóim, de örülök, hogy jelt adtak magokról. Köszönöm:)) 






2013. február 19., kedd

Pöttyös körmök Saját!


Ihletem a mai nap körmömön jelent meg. Saját készítésű pöttyös köröm, leírással,  csak nektek. SAJÁT!!

Alapozzátok le a körmötöket, egy halványszínű körömlakkal. ( Én Essence french manikűr lakkot használtam.)



A következő lépésben szükséged lesz egy pöttyözőre, de ha nincs, akkor csináld azt, amit én! Egy radíros végű ceruzába szúrj bele egy gombostűt.


Majd tégy, annyi pöttyöt a körmeidre amennyit csak szeretnél olyan lakkal amilyennel csak szeretnél (az enyémnek nincs neve, márkátlan darab, de kiváló).
És voálá :  Kész!




Ez volt az első saját körömkészítési tippen. Ha tetszett akkor írjatok chatbe és lesz még több is.

2013. február 17., vasárnap

Medi Brandon Cullen 14



A választásom ma azért esett erre, mert már régen volt ilyen rész és most a Twilight hatása alatt álok, mert jelenleg a New Moon-t olvasom...:)) Remélem azért nem untatlak titeket a Twilight-os sztorikkal :))

14
Roseville-ben a Culleneknek nagyon helyes nagy házuk volt, egy tisztás közepén. Itt nem volt folyó, de teljesen egy erdő közepén volt. Belláéknak sem volt külön kis házuk, de Esme megígérte, hogy épít nekik egyet.
Mikor megérkeztük villámgyorsan kipakoltunk, de a ház így még egészen üres volt. Rosalie, Emmet és Jasper visszamentek az ott maradt holmikért és autókért. Én és Bella pedig kimentünk a ház elé és elkezdtük gyakorolni a pajzsommal.
- Próbáld meg kiterjeszteni. Képzeld azt, hogy valami szörnyű történik, mondjuk velem, ha nem teszed.
Megtettem, de nem éreztem változást.
- Sikerült?
- Ide hívom Edwardod, hogy tesztelje. Edward!
- Igen!
- Nézd meg sikerült e Medi pajzsának a kiterjesztése.
- Mutasd! – nézett rám.
Elképzeltem az anyukámat, majd azt, hogy veszélyben van. Kinyomtam a pajzsom.
- Jó már?
- Nagyon. Bella drágám ne sértődj meg, de a mi Medink igazi tehetség. Látja mindenki múltját és még pajzsa is van, amit játszi egyszerűséggel használ.
- Minek örülünk? -  Jött oda Carlisle.
- Tudom használni a pajzsom és mindössze a második alkalommal sikerült.
- Ügyes. – szólalt meg Alice a hátam mögül.
Esme is megérkezett.
- Jazzék nemsokára itt lesznek. Körülbelül 1 óra múlva. Akkor elmehetünk beiratkozni a suliba.
Ekkor hirtelen Nessie-re néztem, aki gondtalanul játszott a rét másik felében Fanni babával.
- Ő is sulis lesz?
- Természetesen nem, de már kinéztünk neki egy tánctanfolyamot, ha akarja.
- Igen apa. Szeretnék! – kiáltott Nessie.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Mindenki bement a házba kivéve Edward, aki még gyakorolt velem egy kicsit.
Ahogy Alice megjósolta Rosalie-ék 1 óra múlva ott is voltak. A kipakolást későbbre hagytuk. Elmentünk beiratkozni az új gimibe. Carlisle és Edward kocsijával mentünk. Alice, Rosalie, Esme, Carlisle és én valamint a másik kocsiban Edward, Jasper, Emmet, Bella és Nessie. Megindultunk új életünk kezdete felé.

2013. február 16., szombat

Cirkuszi tragédia 9


Egy kis  meglepő változás lesz a következő részekben, de most olvasgassátok ezt. És készüljetek a meglepetésekre! :))

9
- Jó munkát! – kiabáltam az autó után, majd a művészbejáróhoz mentem.
Benyitottam. Sehol senki. Kimentem a porondra. Ott sem voltak. Éppen mentem volna ki, mikor elő ugortak a székek mögül: „Üdv egy előadásig.” – kiabálták.
- Jaj. Sziasztok, srácok!
- Sziaa!
- Halii – Jöttek a válaszok.
Ekkor lépett elém Zoltán.
- Szia! Levették a lábadról a gipszet? Mikor?
- Ma.
- Akkor nem szabad sokat állnod. Ignác, hozz, egy széket kérlek.
Hálásan néztem Ignácra mikor letette elém a széket.
- Nagyon köszönök mindent. Azt is, hogy megálltatok itt, miattam…
- Ugyan már. Ez alap volt Lilla. –mondta Zoltán. – Szeretnél szerepelni?
- Zoltán… Még nem állhatok kötélre egy jó darabig.
- Tudom, tudom. Másra gondoltam…
- Mire? –kérdeztem és éreztem, hogy a remény szikrája csillant fel bennem.
- Lehetnél a porond mesternő.
- De nem szeretném elvenni szereped. Inkább csak nézem.
- Nem veszed el. Picit fáj is a torkom, csak jól fog jönni, ha valaki helyettesít. De ha nem szeretnéd…
- Hát… elvállalom.
Üdvrivalgás tört ki a porondon. Oda jött hozzám a fodrász és az öltöztető. Elkezdtek tolni az öltözők felé.
- Rendbe szedünk, gyere.
Betelepedtem a tükör előtt álló székbe és Mira a fodrász, a hajammal kezdett bíbelődni, míg Lala a stílus szakértő elvonult keresni pár ízlésemnek megfelelő ruhát. Mira loknikba sütötte gesztenyebarna hajamat, majd a fejem tetején hanyag kontyba kötötte. Kihúzta a szememet. Ekkorra ért vissza Lala egy halom ruhával a kezében. Egyesével kezdte őket mutogatni. Átlagosak volta, egy kivételével, és nekem pontosan ez tetszett.  Ennek a ruhának, ahogy Zoltán mondta volna: Hiányzott a fele. A háta szinte meg sem volt, de ez tetszett, ez a merészség. A ruha alapszíne neon zöld volt. Fantasztikus. Mikor elhaladtam Zoltán mellett csak csóválta a fejét.
- Ne szólj semmit. – utasítottam.
- 2 perc múlva kezdünk. – kiáltotta el magát Ignác.
Zoltán a kezembe nyomta a műsor rendet.
- Ügyes leszel!
Kinyílt előttem a függöny, a reflektor a szemembe világított. És végre, oly’ hosszú idő után újra boldog voltam.

2013. február 14., csütörtök

A barátom sztár 10



Egy szerelemtől csöpögő részt írtam Valentin- napja alkalmából :)) 

10
Már csak 2 napunk volt itt a Balatonon. Lementünk a partra, hogy pihenjünk még egy kicsit.
- Te? Mi lesz most velünk? – kérdezte Robert
- Mondjuk, ha szeretnél, lejöhetnél velem a Mamámhoz.
- Ez nem is rossz ötlet, ha megígéred, hogy biztos nem fogok zavarni akkor szívesen, megyek.
- Akkor ezt meg is beszéltük.
Rohantunk is be a friss habokba.
Mikor haza mentünk Rob elkezdett pakolni és pedig úgy éreztem, hogy ideje, hogy felhívjam a szüleimet.
- Anya!
- Szia, kicsim.
- Kérlek, hangosítsd ki a telefont, hogy amit mondok azt apa is hallja.
- Szia! – köszönt apa is.
- Apa, anya. Holnap bemutatom nektek a barátomat: Robert Hulizman-t.
- Azt a Robert Hulizman-t? – kérdezte Anya.
- Igen azt. Holnap elmegyünk hozzátok, hogy személyesen is megismerjétek, de ha nem gond azt is mondtam neki, hogy jöjjön le velem Mamához. Nem baj ugye?
- Nem természetesen nem baj.
- Akkor holnap találkozunk. Jó éjt.
- Jó éjt. – mondták kórusban.
Ezt is elrendeztem. Elkezdtem pakolni és akkorra mikorra Rob kész lett már én is készen voltam.
- Jó éjt! – nyomtam egy puszit az arcára.
- Jó éjt neked is! – adott egy puszit a számra.
Mind a ketten elvonultunk aludni közös francia ágyunkba. Mélyen és álomtalanul aludtam, de mégis kipihenten keltem.
Rob még aludt, ezért felkaptam egy könyvet és olvasni kezdtem.
- Jó reggelt. – szólalt meg egy álmos hang.
- Reggelt! Lemegyünk még a partra fürdeni?
- Most?
- Igen.
- Akkor vedd a fürdőruhád és nyomás.
- Nem reggelizel?
- Majd eszek a strandon.
Mind a ketten elvonultunk öltözni. Rob már lent volt mikor leérkeztem. Belekaroltam és elindultunk a partra természetesen a testőrökkel együtt.
Mikor a szálloda társalgójába értünk megrohamoztak minket az újságírók.
Digiék alig bírtak minket visszatuszkolni a liftbe. Fölmentünk és mind a ketten parókát húztunk. Rob a rasztásat én pedig egy szőke rövidet. Majd Digivel és Peterrel együtt kislisszoltunk a hátsó ajtón, hogy zavartalanul élvezzük a napsütést, a nyarat és a meleget.

2013. február 12., kedd

Inspirációs képek


Inspirációs képek ismét! Nézegessétek:)) Sok-sok szertetettel gyűjtöttem Nektek! Kicsit sok benne a farkas, de most Alkonyat lázban égek... Ismét :))




2013. február 11., hétfő

A színpad az életem 1

Ez a történet valamiért nagyon fontos nekem, talán azért, mert Adélba magamat ismerem fel. Még csak most kezdtem el írni, de nagyon a szívemhez nőtt a sztori :))




1
14:55 volt. Még 5 perc kezdésig. Az oldal szárny ajtaja kinyílt.
- Elnézést. Kisasszony! Maga ott a jegyzetelő fiatal hölgy mellett. Vörös hajjal.
Magamra ismertem és lassan megfordultam.
Egy szemüveges alakkal találtam magam szemben.
- Tudna nekem segíteni?
- Miben? –kérdeztem.
Luca értetlenkedve meredt rám.
- Nem itt. Jöjjön velem hátra a színpad mögé.
Nem igazán akartam menni.
Ekkor egy vidám hosszú barnahajú lány ugrált be.
- Segítsek? – kérdezte a pasitól és választ sem várva hozzám fordult. – Kérem, jöjjön velünk. Nagy szükségünk lenne magára. Megmenthetné a műsort.
- Rendben. Magukkal megyek.
Felálltam és bocsánatkérő szemmel néztem Lucára, majd követtem a két idegent az ajtón át. Lementünk a földszintre és egy ajtón át, amire az volt írva: Csak itt dolgozóknak bejutottunk a színfalak mögé.
Ott javában fojt az élet.
- Imre, jó, hogy visszajöttél, most akkor mi lesz? – kérdezte egy cigányasszony jelmezébe bújt színésznő.
- Ő lesz itt a 2. Marica. Már ha elvállalja. – fordult felém. – Ez a jelenet az idő múlását jelenti. Szeretném, ha maga, te bocsánat, de színháznál mindenki tegez mindenkit. Szóval szeretném, ha elvállalnád. Annyi lenne a dolgod, hogy mikor egy gyerekszínész hozzád ér, te kibújsz a téged borító lepel alól, kimész, a közönség elé ugrálsz párat és bemész amögé a napraforgó mögé ahol az igazi Marica lesz. Szóval, elvállalod?
- Hát… Miért is ne.
- Remek, már nincs időn elpróbálni. Bele bújsz a jelmezedbe és kezdünk is. Ja, az én nevem Imre. A tied? –nyújtotta a kezét.
- Fischer Adél vagyok.
- Remek. Társulat figyelem. Bemutatom nektek Adélt, aki meg fogja menteni az előadást.
- Éljen! Hurrá! Ezaz! –kiabáltak mindenfelől a színészek és háttérmunkások.

2013. február 9., szombat

A színpad az életem előszó


Itt van a várva várt új sztori rész! Olvasgassátok az előszót. Remélem tetszeni fog...:))

Előszó

Egy Fordban ültem barátnőmmel, Lucával. Az Operettbe mentünk. Luca újságíró. Ő kapott jegyet a Marica grófnő 2 héttel a bemutató előtti csakis újságírós előadásra.

- Nagyon örülök, hogy engem hoztál. – hálálkodtam.

- Jaj, Adél, ez csak természetes.

Luca leparkolt valami kis mellékutcában közel az Operetthez.

- Nincs kedved nézelődni? Még sok idő, amíg elkezdődik. – vettette fel.

- Luca, tudod, hogy nem vagyok oda a hidegért, úgyhogy én bemegyek, de ha Te szeretnél, nézelődj.

- Na, nem. Egyedül nem.

Bementünk az Operettbe. Luca vett egy perecet, majd beültünk a helyünkre. Az oldal páholyban kaptunk helyet.

- Nem baj, ha elkezdem írni a cikk bevezető részét? - kérdezte

- Nem, persze írd csak.

Ő belemerült a jegyzeteibe én pedig nézelődtem. A színházterembe egyre többen érkeztek. Egy idős házaspár ült mellettünk. Ők akartak bejönni ezért intettem Lucának, hogy álljon fel. A korláthoz húzódtunk. Luca szorgalmasan jegyzetelt. Lenéztem a zenekar árokba. Két ember állt csak ott. Engem néztek. Persze lehet, hogy képzelődtem, de mintha nagyon is gondolkoztak valamin, amihez nekem is közöm van. A pár beült, én pedig újra elfoglaltam a helyemet. Egy kicsit később már nem volt senki a zenekar árokba.  Ez volt az a pillanat, ahol gyökeres fordulatot vett az életem.

2013. február 8., péntek

Inspirációs képek

Hali!
Ma volt nálunk a farsang, és tök buli hangulatban vagyok. Egy barátnőm segítségével gyűjtöttük ezeket Nektek! Csemegézzetek!



2013. február 4., hétfő

Cirkuszi tragédia 8

Nem is tudom… Ma egy veszekedésen vagyok túl azzal, akit a barátomnak véltem, és egyben rájöttem ki az igaz barátom:)) Mic, Te!


8

Nem fájt. Ez jó jel. A doki beindította röntgen képet. Becsuktam a szemem és reménykedtem. Kizártam a külvilágot.

- Kisasszony. Készen vagyunk. A lába rendesen összeforrt.

Félszegen néztem rá. Fel sem fogtam, amit mondott.

-A lényeg az, hogy még ne erőltesse meg. Kap mankót és kérem, még egy hétig azzal közlekedjen és vigyázzon! Majd ha eltelt a hét az után már nem kell mankó, de akkor is csak óvatosan. Semmi szaladgálás, talajgyakorlat… Képzelje azt, hogy a lába még mindig gipszben lenne.

- Doktor úr! Mikor állhatok újra kötélre?

- Ez nehéz kérdés… Mindenesetre ebben az évben nem… Talán még utána is sokáig nem.

A mankóval a kezem alatt kóvályogtam ki a rendelőből. Örültem, hisz már nem húzza a lábamat a gipsz, de szomorú is voltam, hogy sokat kell még várnom azzal, hogy újra hódolhassak a szenvedélyemnek.

- Nini, levették a lábadról a gipszet! – csodálkozott Béla.

Elmosolyodtam.

- Van kedved elmenni a Black Rose-ba ünnepelni?

- Naná! - vágtam rá.

- Gyere, segítek.

Átfogta a vállamat. Beültünk a kocsijába és elmentünk a kedvenc helyünkre.

- Egy Lúdláb szeletet kérek. – rendeltem a pincérnél.

- Én pedig egy kávét.

- Hogy-hogy kávét? – néztem rá értetlenkedve. Sosem ivott azt.

- Ma éjszakás vagyok.

A pincér már ki is hozta, amit kértünk. Ekkor jelzett a telefonom: üzenetem jött.

- Bocsi.

Zoltán írt. „Lilla, ma átutazunk Pesten. Jó lenne, ha láthatnánk. Nincs kedved megnézni a ma esti előadásunkat? Ha igen akkor gyere, a művészbejáróhoz este 7-kor. Ugyan ott vagyunk felállítva, ahol a múltkor.”

Máris lelkesedve pötyögtem vissza, hogy ott leszek.

- Béla, mikor kezdődik az éjszakai műszak?

- 18 órakor.

- Az kár…

- Miért?

- Zoltán írt. A kedvemért megálltak itt is és tartanak egy előadást. Meghívtak, hogy menjek el hozzájuk. Én pedig téged hívtalak, de az előadás 19-kor kezdődik.

- Sajnálom, hogy nem tudok menni. De ha ne baj, hogy 1 órával korábban ott leszel, akkor elvihetlek.

- Az nagyon jó lenne…

2013. február 1., péntek

Inspirációs képek

Újra itt egy adag inspiráció! Nézegessétek és olvasgassátok a sztorikat! Hamarosan új is érkezik:))