2013. április 29., hétfő

Segítség


Ezt azért írom, hogy mindenkinél rendbe kerüljenek a dolgok :))
Szóval sarkalatos téma, hogy melyik sztoriban milyen évszak esetleg hónap van. Összeírtam Nektek!

Tehát, a mi Világunkban ahol minden napjainak t töltjük tavasz van, de ez nem feltétlenül van így az általam kitalált világokban is.

Rob és Niki jelenleg a nyarat élvezik, július közepe van náluk.

Lilla március elsején búcsúzik el az eddigi életétől  és csatlakozik újra a Cirkuszhoz.

Adél és Gergő fagyos viszálykodása pedig a fagyban, télen december elején folynak.

Remélem  most már mindenkinek minden oké. Ha nem, kérdezzetek bátran!

2013. április 28., vasárnap

Cirkuszi Tragédia 14


Megtört a jég! Újra elkapott a történet hangulata, és ezáltal tovább tudom írni a cselekményt. Úgy elkapott a dolog, hogy egész hosszú fejezet kerekedett ki belőle :)) Remélem tetszeni fog! 

14
Haza érve egy gondolat kerített hatalmába: a cirkusz. Másra sem tudtam gondolni, csak arra hogy újra a cirkusz sérthetetlen egységéhez fogok tartozni.
Nem tudtam elaludni. Egész éjjel csak forgolódtam az ágyban. Be kapcsoltam a tévét valami unalmas főző csatornára amin mindig utolér az álom, de most nem jött be.
Bedugtam a fülembe az mp3 lejátszóm fülesét, és a világ leglassabb számát indítottam el rajta. Ez sem segített. Mikor már ötödjére kezdte el játszani az unalmas dallamot, kitéptem a fülemből a zene forrását.
Újra csak forgolódtam az ágyban.
Az álom végül hajnali kettőkor ért el a világ nagy dolgairól gondolkozva.
***

Másnap 8-kor ébredtem. Kipihentnek éreztem magam és örültem is, de tudtam estére olyan leszek mint a mosott rongy.
Örömöm egészen addig tartott amíg fel nem tápászkodtam az ágyból és a tükör elé nem botorkáltam.
Ami ott fogadott az felért egy kínzással. Szemeim alatt sötét karikák éktelenkedtek, arcom sápadt volt, hajam mint egy madár fészek állt össze a fejem tetején.
Sietősen megmosakodtam és neki estem a kefével a fejemen éktelenkedő szénaboglyának. Vagy fél óra és egy maroknyi haj vesztesége által a hajam újra haj alakú és kinézetű volt.
Felkapkodtam magamra a ruháimat, megragadtam a bőrönd fogantyúját és még egyszer körül néztem a lakásban az ajtóból, majd becsuktam, kulcsra zártam és magam mögött hagytam.
A nap meleg fényt árasztott. Nem volt időm leszállítani a holmimat a Cirkuszba, ezért egy hatalmas bőrönddel léptem át a Black Rose kapuját.
Leültem egy asztalhoz és rendeltem egy kávét. Korán voltam, Béla még nem volt ott.
A pincér kihozta a forró kévét, én pedig mint aki egy hete nem ivott hörpintettem fel. A nyelőcsövemet végig égette, de nem zavart.
Épp a másodikat akartam rendelni, mikor belépett az ajtón a mentősöm.
Rögtön vissza mondtam a rendelést, mert tudom, hogy Béla nem szereti ha ilyen ’szemetet’ iszok. Helyette rendeltem két gyümölcsös teát.
- Szia! –üdvözölt Béla.
- Hello! – mondtam mosolyogva egy ásítást elnyomva.
- Látom valaki nem sokat aludt az éjjel.
- Igen, én lennék a bűnös.  Vallottam be.
Ekkor érkezett meg a gyümölcs teánk.
- Már rendeltem, ha nem gond.
- Persze.
Nagyot húztam a teából, de a lelkem eladtam volna ha kávévá tudtam volna változtatni.
- És mikor indultok? –kérdezte.
- Egykor.
- És hol álltok meg legközelebb?
- Győrben.
- Szép az a város, ott lakott a nagymamám. –mosolyodott el az emlék hatására.
Én is csak mosolyogtam. Nem is szólaltunk meg sokáig, így is értettük egymást. Lelki társak voltunk, Tudtuk ezt mind a ketten.
Béla törte meg a csendet és újból beszélgetni kezdtünk. Szóba került az időjárás, Béla munkája, hogy hiányozni fogunk egymásnak meg mindet más általános téma.
- Ideje lenne indulnom. – közöltem miután fizettünk.
- Veled megyek, de előbb… - kezdett el kutakodni az aktatáskájában. – Tessék! –nyújtott át egy borítékot.
Lassan nyitottam ki, ügyelve, hogy ne szakadjon el. Tartalmától könnybe lábadt a szemem, mert a borítékban láttam egy…


2013. április 26., péntek

A színpad az életem 8



Igyekszem legközelebb Cirkuszi tragédiát írni, de sajna tényleg nincsen hozzá sok ihletem, de próbálkozom.

8
Gergő egyből felpattant és Imréhez robogott. Nekem se kellett több.Az időközben elvándorolt Szilvi közelségét kerestem, hogy újra feltöltődjek.

- Szeretnéd, hogy haza vigyelek? –kérdezte.
- Ha nem nagy kitérő.

Megmondtam a címet.
-Nem. Majdnem ott lakom. De jó! –nevette el magát.
Fölkaptam a motyóm és követtem Szilvit.
-Sziasztok! –köszöntem gyorsan mikor az ajtóhoz léptünk.
A hó már nem szállingózótt.
Szilvi egy sárga számomra ismeretlen márkájú autóhoz vezetett. Hátra ment bepakolni a csomagtartóba. Én bedobtam a táskámat az anyós ülésre, és a hideg levegőn állva körül néztem. Egy sötét autónak-ami nem volt messze tőlünk- támaszkodott Gergő, amint éppen cigizett. 

Hideg kék szemeit mélyen az enyémbe fúrta, és bilincsbe kötötte. Mozdulatlan volt, csak a kezét mozgatta a szájánál, és mindvégig engem nézett.
- Indúlhatunk? – kérdezet Szílvia.
- Igen, persze. - válaszoltam és elfordultam Gergő felől.

Beszálltam az autóba. Szilvi könnyen indított. Kikanyarodott a parkolóból. Szerencsétlenségemre éppen Gergő oldalán ültem, így az ablakon át is érezhettem amint jeges tekintetével engem pásztáz. Úgy éreztem, hogy a vesémbe lát. Mit keresett bennem? A bűntudat jelét, hogy elvettem tőle az újonc szerepét? Miért utál? Csupa megválaszolatlan kérdés.

- Mit csináltál Gergővel? –szegezte nekem Szilvi a kérdést.

- Miért? –néztem rá ártatlanul.
Szilvi most nem válaszolt, hanem az útra koncentrált. Ismét elsüllyedtem a mocsaramban. Ezek szerint máskor, mással nem így viselkedik. De most miért? Mit tettem ellene. A víz már majdnem össze futott a fejem felett, mikor egy ötletet, egy mentőövet kaptam, ami a víz teteje felé húzott.

Meg kell tudnom, milyen volt eddig, mennyi mindenben változott.
- Milyen volt eddig? – tudakoltam.
- Nos, mindenképpen pontos... –kezdte, de itt félbeszakítottam.
- Bármi közbejöhetett. Mondjuk közlekedési akadály?
- Nem hinném. Ő is felém lakik, igaz én vagy egy fél órával előbb jöttem, de akkor még nem volt semmi dugó.

- Családi probléma? –tippeltem.
- Fogalmam sincs. –nézett rám, mert megálltunk a piros lámpánál.
- És még? Milyen volt?
- Barátságos, kedves és figyelmes. –sorolta. – Nem tudom, hogy mi történt vele. Most feszült, goromba, gonosz. Sajnálhatod, hogy nem ismerted az igazi Gergőt, csak ezt a silány változatot.

Remek. Most itt van egy ember aki minden valószínűség szerint utál, és megváltozott. Ennyire rossz ember lennék, hogy egy kedves gyerekből egy gonosz gyerek vált?  Valami titka van. Ki kell derítenem, hogy mi az. És vissza kell őt változtatnom.

Észre sem vettem, hogy a házunk elött parkolunk.
- Megérkeztünk. –közölte Szilvi, mikor látta, hogy nem kívánok megmozdulni.
- Köszi. –tértem magamhoz és kiszálltam.
A hátam mögött hallottam, hogy lehúzódik az elektromos ablak.
- Érted jöjjek holnap? – kérdezte kedvesen.
- Nem kell. Az egyetemről megyek, de köszi.

- Oké. Szia! –köszönt és rálépett a gázra.
- Szia!- köszöntem,a semminek, mert Szilvi és autója már rég eltűnt a sötét utcán.

2013. április 24., szerda

2013. április 22., hétfő

A színpad az életem 7


Csoda szép lett a napom, mert felvettek abba a suliba, ahova akartam menni. A történetek nagy részét pótoltam. Kivéve a Cirkuszi tragédiát, ahhoz egyenlőre nem volt ötletem, hogy hogyan tovább. De hamarosan az is lesz. Remélhetőleg.

7
Nem tudtam hol menjek be, a hátsó ajtón, vagy a nézőtér felől. Végül a második lehetőséget választottam. Kitártam a nehéz, díszes ajtót. A sorok között Imre ült. A többi színész a díszletek között helyezkedett el és nagyban társalogtak.
- Szia Adél! – köszöntött Szilvi és elém szaladt.
- Helló mindenkinek - dobtam le a táskám egy székre, a kabátommal együtt.
- Szia! – mormolták.
Neki láttam keresgélni a táskámban a szövegkönyvet.  Természetes, hogy a táskám legalján volt.
- Szia Operett csillaga! –köszöntött Imre.
- Még nem olyan biztos az. – nevettem.
- Akkor már csak Gergőre várunk.  jegyezte meg Imre.
Jellemző, gondoltam, de nem mondtam ki hangosan.
-Gyere! – húzott maga után Szilvi.
Föltápászkodtam a színpadra és leültem török ülésbe Szilvi mellé a napraforgók közé.
-Milyen volt a napod az egyetemen? –kérdezte őszinte érdeklődéssel.
- Öm... Átlagos. És neked a napod? Te dolgozol valamit a színészkedésen kívűl?
- Nem igazán. Próbáltam, de nem tudtam egyensúlyt tartani a dolgok között. Minden kicsúszott a kezemből. –vallotta be.
Mindketten hallgattunk. Nálam ez átlagos volt, Szilvinél nem annyira. Szerintem visszagondolhatott a munkájára. Láttam az arcán, hogy szerette. Nem akartam zavarni a merengésében, ezért elmerültem a szövegkönyvemben.
Az ajtó újra kinyílt. Fénysugár vetült a vörös padlószőnyegre.
-Végre itt vagy!  -fordult az újonnan jötthőz Imre.
- Nem késtem... –itt ránézett az órájára. – olyan sokat. – fejezte be a mondatot.
Nedves kabátját a cuccaim melletti székre helyezte. Levette a táskáját és beletúrt a hajába.
Bunkó módon, nem tőrődve velünk a táskájába kezdett kutakodni.
- A francba...- nyögött föl.
- Mi van már megint Gergő? –kérdezte mérgesen Imre.
- Otthon maradt a szövegkönyv.
- Huh. Nézd Adélét. –mondta ki az ítéletet.
Cseppet sem örültem mikor oda jött hozzám és Szilvihez. Elegánsan letelepedett mellém, de egy szót sem szólt.
-Szia Gegő! –köszöntem jó hangosan, hogy észre vegye magát.
- Hello! – válaszolt mogorván és a fejével elfordult.
Négy óra szenvedés következett, de nem azért, mert Imre minden szereplő minden mondatába belekötött. Dehogy is. Nem is azért, mert még a mosdóba se lehetett kikéreckedni, mert később kezdtük el és be kellet hozni. Nem. A probléma Gergő volt. Gergő és az ő negatív energiái. Csak úgy sütött róla, hogy rohadtul nem bírja a fejem. Amikor a szöveget mondta nem éreztem a hangjából feszültséget. Hmm.. tényleg jó színész ezt el kellett ismernem.
Végül mikor már leszívta az összes energiámat a pesszimizmusa Imre kimondta a varázsszót:

-Végeztünk.

2013. április 20., szombat

Niki nagyijának háza


Tudom, jobb mindent az olvasó képzeletére bízni, de egy a házikó annyira megfogott, hogy muszáj megmutatnom. Én így képzelem el Niki nagyijának a házát. Természetesen a ti elképzeléseitekben nézzen ki úgy, ahogy ti akarjátok!



2013. április 19., péntek

A barátom sztár 16


Ezt a történetet sikerült a leghamarabb pótolnom  De igyekszem a többit is újra alkotni. Jó olvasgatást. Kíváncsi vagyok a véleményekre! 

16
Hamar, nagyon hamar megérkeztünk Mándra. Közös éneklésünket nem csak ez, hanem a rádió magyar számra való átváltása is megakadályozta.  A nagyim háza a Fő utcán állt.Kiskoromban mindig a mesebeli kastélyomként gondoltam rá.
-Húh, nálatok mindenkinek ilyen szép kis kecója van? – kérdezte Digi
- Talán. – vigyorodtam el.
A ház előtt egy kis kerítés volt, egy lóccal. Maga a ház magányosan állt az udvaron. Vályogból épűlt öreg típus volt. Egy kis terasz ölelte körül L alakban, a terasz rozsdás korlátján szölők kapaszkodtak. A házikó utcát pásztázó ablakai előtt muskátli virágzott.
-Gyertek, kerüljetek beljebb.- invitáltam őket.  És egy jó tanács: csukjátok be a szátokat, mert belerepűl a légy!  nevettem, miközben a kezemet Robertébe csúsztattam.
Könnyedén megtaláltam a rést a szőlő függönyön. A Nagyi szerencsére nem csukta kulcsra az ajtót. Szépen, lassan a konyhában ügyködött.
-Szia mama! – köszöntem jó hangosan.
- Nikoletta! Drága kis  unokám, szervusz! – totyogott oda hozzám, és átölelt. – És kik ezek a jóképű pasik?
- Jaj, nagyi! – nevettem. – Ő itt a barátom, Robert Hulizman, ők pedig a testőrei Digi és Peter.  mutattam be őket.
- AZ a Robert Hulizman? – kérdezett vissza a mama. – Múltkor benne volt az újságban, miszerint a Hollywood-i barátnőjét valami magyar lányra cserélte...- gondolkodott el.
- Mama, Én vagyok az a magyar lány! – segítettem neki.
- Vagyis ő a pasid?  kérdezte nyíltan.
- Igen!
Eddig egy csöpp figyelmet sem kapott barátaim, hirtelen a nagyi rivaldájába kerültek.
-Jo napot! – csillogtatta a tudását Robert.
A másik kettő meg csak bambán állt mellette.
-Te beszélsz magyarul? – érdeklődött mama.
Rob irtó vicces fejet vágva nézett rám.
-Csak köszönni tud. – magyaráztam a nagyinak.
Mama viszonylag, könnyen és gyorsan tette túl magát, a magyarul nem beszélő világsztáron, és onnantól kezdve olyan bánásmódban részesítette, mit a szomszéd srácot. Rob ennek nyilvánvalóan örült.
-Cuccoljatok be, utána pedig ebéd. – közölte mama ellentmondást nem tűrő hangon.
Elláttam a fiukat az utasítással, majd intettem nekik, hogy kövessenek.
Petert és Digit a kisebb hálószobánál hagytam, mondva, hogy kapnak 5 percet, hogy újra a konyhába legyenek. Robbal pedig a ház legnagyobb szobáját foglaltuk el.
Ahogy beléptünk a szobába szemben találtuk magunkat a francia ággyal. A szemben lévő falon volt az ablak, alatta egy fésülködő asztal, az ablak jobb oldalán pedig egy dohányzó asztal két fotellel. A jobb oldali falon egy ósdi szekrénysor terpeszkedett. Tőlünk jobbra pedig egy ősöreg, kényelmetlen ágy volt. Ide pakoltuk le a bőröndöket.
-Gyere! –vezettem vissza Robertet a konyhába.
A fiúk már ott voltak, és mindenki csak ránk várt.
Körbeültük az asztalt. A gőzőlgő húslevesből én szedtem elsőként, utánam pedig Digi ragadta meg a merő kanalat.
Ezután minden gyorsan történt.

2013. április 17., szerda

Pontos körmök

Most körmöt készítettem nektek. Jó szórakozást hozzá, ha megcsináltátok várom az eredményt! :))

Pontos köröm készítése:    
1, Tisztítsátok meg a körmeiteket.
2, Alap lakkal fedjétek le!
3, Fogpiszkálóval, vagy pontozóval pontozzátok be a hüvelyk és a gyűrűs ujjatokat, a többire pedig egy- egy pontot tegyetek.
4, Majd pedig fedjétek le egy sima vagy egy csillogó átlátszó lakkal és Voálá! Kész is!

2013. április 14., vasárnap

Inspirációs képek


Most inspirációs képeket hoztam  nektek, a történeteket pedig gőzerővel írom és fogom írni, hogy ne keljen sokáig nélkülözni őket... :)) Minden kép az utazásom körül forog :)) A képek teljes egészében ( Kivétel az első kép) az én alkotásaim.

Mert itt voltam :)) <3

Mert én csináltam :))
Mert klassz

Mert ez is saját

Mert cuki

Mert művészi
És mert  ezt is én csináltam :))

2013. április 12., péntek

A barátom sztár 15


Bevallom, nekem ez a kedvenc történetem, az összes közül  ebből lehet, hogy több is van, mint a többiből, de hát... Mindenkinek vannak kedvencei...(Remélem)

15

Az autópályán voltunk. Az autónk gyorsan haladt az úti célunk felé. Tegnap igaz korán értünk haza, de mindkettőnket kifárasztott Lídia. Úgyhogy megvacsoráztunk és a szüleim megdöbbenésére mindketten bedőltünk az ágyba. Ma korán keltünk, mert nem pakoltunk be. Körülbelül 10 órára végeztünk a pakolással. Elbúcsúztunk anyutól és aputól, és beszálltunk az autóba.  Pest ismét ámulatba ejtette a fiukat. Majd mikor már kiértünk a városból, az autópályára és nem volt mit nézniük, beszélgetni kezdtünk.
- Niki, mond el hová megyünk! – követelte Rob már sokadszor!
- Nem! – csökönyösködtem.
- Hogy van az, hogy mindenki tudja ebben a kocsiban, hogy hová megyünk, csak én nem? – fakadt ki.
- Azért van így, mert meglepetés. Különben is mondhatnék, bármit nem tudnád, miről van, szó.
- Csak annyit mondj, város vagy falu! - könyörgött
- Belőlem nem húzol ki semmit.
- Rendben nem kérdezgetlek, de cserébe segítened kell valamiben.
- Miben? – kérdeztem gyanakodva.
- A nagyid nem tud angolul ugye? – bólintottam – Akkor taníts meg legalább köszönni.
- Rob, Rob, Rob. Megszegted az ígéretedet. - kezdte Peter és mikor látta, hogy értetlenül nézünk rá magyarázni kezdett. -  Mikor hazavittünk Niki, a kocsiban Rob azt mondta: Nem tervezek megtanulni magyarul. Hát haver tévedtél!- nevetett.
- Már ha, nem számít, hogy kicikiznek, én beleegyezem. – nevetgéltem az emlék hatására.
- Nem, nem izgat.
- Rendben van. De szerintem srácok ott elől, jobb ha ti is hegyezitek a fületeket. Akkor mond utánam: Jó napot!
- Jó napot! – mondta erős akcentussal
- Nagyon klassz, ez a köszönés egyik fajtája nálunk.
Még megtanítottam neki a Viszontlátásra szót.
- Okés, most már úgy érzem, hogy mindent tudok. – jelentette ki vigyorogva.
- Bakker, tényleg nagyon nehéz nyelv a magyar. – morogta Digi.
- Ez, nehéz? Hallottad már a ragozást?
- Nem, de… Nem hallgatunk inkább zenét?  - dobta fel a lehetőséget, hogy ne kelljen magyarázkodnia. Bekapcsolta a rádiót.
- Most megúsztad- mormoltam.
A rádióban felcsengett a nyár slágere:  Michael Teló-tól a Nosza nosza
- Huh, már nagyon unom ezt a zenét. – fakadtam ki.
- És próbáltad már énekelni? – kérdezett vissza Rob
Őszintén? Sosem éneklek, szerintem jobb ez így a világnak!
- Nem énekelsz? Sosem? Még a zuhany alatt sem? – nézett rám hihetetlenkedve.
Megráztam a fejem.
- Akkor most bepótoljuk. Biztosra veszem, hogy attól még, hogy utálod, ismered a szövegét. Sóval a kocsiban mindenki énekelni fog.
- Na, nem! Nem vállalom, ehhez keveset fizetsz nekem barátom. – fordult hátra Peter.
- Még pedig énekelni fogsz! –közölte Robert ellentmondást nem tűrő hangon.
Az elöl ülő testőrök megadták magukat és fars hangon rázendítettek. Rob is neki állt énekelni, várakozva nézett rám. Szép hangja volt. Végül beadtam a derekamat és én is rákezdtem.

2013. április 11., csütörtök

Cirkuszi tragédia 13

Most már hivatalosan is visszatértem. Még egyszer kösz Lili mindent és újra itt vagyok én, Dóri! 
Remélem tetszeni fog. :))

13
Odabent javában folyt az élet. A fellépők össze-visszaszaladgáltak jelmezeikben. Egy vékony bajuszú ember három kutyát kergetet, de nem volt könnyű dolga, mert a három kutyus három irányba szaladt. Egy felém rohant. Lehajoltam és elkaptam, a cuki kis beaglet.
- Koszonom, koszonom. –hálálkodott a pasi erős akcentussal, ahogy átnyújtottam neki a kutyuskát.
- Zoltán új számokat szerezett be, rengeteget. – mondtam Márknak.
- Igen, mióta mi itt vagyunk az óta is sok új jött.
- Remélem lesz itt ismerős.  Mond, merre találom Lalát, Mirát vagy Marcsit?
- Lala és Mira elmentek, amit végeztek a munkájukkal. Vásárolgatni mentek. Marcsi pedig éppen most van a porondon. – nézett az órájára.
- És láthatom őt valahonnan?
- Gyere! –intett.
Behúzott egy szobába, ahol pihentek a szereplők, akiknek már nem kellett rohangálniuk és izgulniuk a fellépésük miatt. Jól ismertem ezt a szobát. A pihenő szoba volt. Annyiszor ültem le ide a kanapéra és fogadtam az őszinte gratulációkat a műsorszámom miatt.
Most is hálával az arcomon rogytam le a székre. Megnéztem a fellépőket. Nem ismertem senkit. Mi lett a barátaimmal? Feltétlenül beszélnem kell erről Zoltánnal. Ha miattunk nincs munkájuk… azt sosem bocsájtanám meg magamnak.
A kanapéval szemben még mindig ott volt a lapos képernyőjű tévé, ami az adott képet mutatta, amit a porondon a nézők láthatnak.
Márknak igaza volt. Éppen Marcsi lépett fel. Jobban mondva Marcsi a bohóc boldogította a közönséget.
Szünet következett.
Marcsi és Zoltán lihegve érkezett a pihenőbe.
- Lilla! – kiáltottak fel szinkronban.
Marcsi a nyakamba vetette magát, és ahogy elengedtek ölelő karjai rögtön Zoltán kezdett „fojtogatni”.
- Hát te hogy kerülsz ide? – kérdezte a barátosném.
Kérdését figyelmen kívül hagyva szúrós szemmel néztem Zoltánra.
- Hol vannak a többiek? A múltkori előadáson itt voltak. Ki ez a sok idegen?
- Egy másik vándorcirkusszal egy napra szenzációkat cseréltünk. Ne félj! Holnap Győrben találkozunk velük.
- És Marcsi?
- Ő mindenképpen akart maradni, miattad. Valamint a Márk, és a bandája is hozzánk tartozik.
- Szóval Győr lesz az úti célunk.
- Igen. Zoltán elszólta magát. – rötyögött Marcsi.
- Mondátok, miért szólítotok Zoltánnak? Különösen te Lilla?
- Miért hogy szólítsalak? – nézetem rá értetlenül.
Jelentőség teljesen nézett rám
- Tudod-e, hogy a Zoltán olyan komor név…
- A Zoli megfelel?
- Igen, tökéletes lesz. – mosolyodott el.
- Nos, akkor kedves Zoli, és Marcsi, én megyek. Holnap jövök, mikorra is?
- Egyre várunk, Ne késs, vagy itt hagyunk!  - látott el tanáccsal a bohóc.
- A tulajt? Kötve hiszem.
- Bocsáss meg, elfelejtettem. – hajladozott Marcsi.
Át pillantottam a vállam fölött, és egy győzelmes vigyort küldtem Márknak, majd távoztam.

2013. április 6., szombat

A színpad az életem 6


Tovább színezem ezen történet karaktereit, és a történet sztoriját is. Igazán örülnék a véleménynyilvánításoknak, kéréseknek is.

6
Otthon a szüleim már nagyon várták érkezésemet, mert amikor beléptem az ajtón, még levegőt sem vettem, de már körülöttem legyeskedtek.
- Hogy történt az egész? Miért éppen te? Tényleg van kedved hozzá? Bele fog férni a programodba? Ugye az egyetemre is fogsz koncentrálni? – záporoztak a kérdések anyu és apu szájából.
- Ne egyszerre! – fakadtam ki.
- Oké, akkor hogy lettél színésznő? – kérdezte apa türelmetlenül.
- Az egész tök véletlen volt. – kezdtem magyarázni – Csak jókor voltam jó helyen és mázlim volt.
- Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. - jegyezte meg apa, miközben leült a kanapára.
- Hát, ezt én sem, de elvileg szép hangom van.
Apu lezártnak tekintette az ügyet. Anyu persze nem hagyta annyiban.
- Bírni fogod az egyetem mellet?
- Persze. Úgy is szükségem volt egy hobbira, ami kevésbé költséges, mint az utazás. – nevettem
- Oké, Drágám, ha bírni fogod, tudod, hogy nincs kifogásunk ellene. Bár nem is lehetne kifogásunk csak véleményünk, hiszen már felnőtt vagy. – itt elmélázott. Tudtam mi jön most.
- El se hiszem, hogy már felnőttél. Olyan gyorsan repül az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy totyogsz hozzám, és most, nézz magadra! Egy csodaszép fiatal nő, vagy aki az Operett színház színésznője lett.
- Jaj, anya, ne sírj!
- Megpróbálok. –szipogott.
Hát igen, az én anyukám már csak ilyen érzelgős.
- Megyek, lefekszem, holnap hosszú napom lesz.
- Aludj jól kicsim! – mondták szinte szinkronosan a szüleim.
Nem kellett kétszer mondani a dolgot. Megfürödtem és jóformán bedőltem az ágyba. Nem izgattam magam semmin, mint ahogy – ha nem vagyok fáradt- tettem volna.
Másnap korán keltem, de későbben, mint kellet volna. Söptébe készülődtem, mázlim volt, hogy apa felajánlotta, hogy bevisz az egyetemre, különben biztosan elkéstem volna
Az egyetemi órák a mai napon unalmasak voltak. A tanár, akivel egy egész napot el kellet töltenem, lassan, vontatottan beszélt, és hiába érdekelt a téma – a szerves kémia - nem tudtam oda figyelni rá.
Az igaz, hogy volt bennem egy kis sajtkukac, hisz az egyetemi órák után az Operettbe fogok menni, színészkedni.
Lelkesedésemet letörte az a pillanat mikor az utolsó óra végén az előadó bejelentette a ZH-t az anyagból egy hét múlvára.
Az előadó csakhamar jelezte, hogy vége, szabadok vagyunk én úgy pattantam fel, mint akit puskából lőttek ki.
Felpattantam a villamosra. Hamar odaértem az Oktogonhoz, onnan pedig besétáltam a színházig. A színház előtt megálltam, és elnevettem magam a helyzet iróniáján. Tegnap még vendég, ma, meg mint csillag léptem át az Operett kapuját.

2013. április 4., csütörtök

Ruhák


Mint írtam azt a bejegyzés oldalra kerülését Lilinek köszönhetjük. Legyen szép napotok!




2013. április 2., kedd

Anglia köröm

Angol zászlós köröm. Az idő hiánya miatt nem írtam leírást! Majd pótolom! Bocsi :))