2013. április 26., péntek

A színpad az életem 8



Igyekszem legközelebb Cirkuszi tragédiát írni, de sajna tényleg nincsen hozzá sok ihletem, de próbálkozom.

8
Gergő egyből felpattant és Imréhez robogott. Nekem se kellett több.Az időközben elvándorolt Szilvi közelségét kerestem, hogy újra feltöltődjek.

- Szeretnéd, hogy haza vigyelek? –kérdezte.
- Ha nem nagy kitérő.

Megmondtam a címet.
-Nem. Majdnem ott lakom. De jó! –nevette el magát.
Fölkaptam a motyóm és követtem Szilvit.
-Sziasztok! –köszöntem gyorsan mikor az ajtóhoz léptünk.
A hó már nem szállingózótt.
Szilvi egy sárga számomra ismeretlen márkájú autóhoz vezetett. Hátra ment bepakolni a csomagtartóba. Én bedobtam a táskámat az anyós ülésre, és a hideg levegőn állva körül néztem. Egy sötét autónak-ami nem volt messze tőlünk- támaszkodott Gergő, amint éppen cigizett. 

Hideg kék szemeit mélyen az enyémbe fúrta, és bilincsbe kötötte. Mozdulatlan volt, csak a kezét mozgatta a szájánál, és mindvégig engem nézett.
- Indúlhatunk? – kérdezet Szílvia.
- Igen, persze. - válaszoltam és elfordultam Gergő felől.

Beszálltam az autóba. Szilvi könnyen indított. Kikanyarodott a parkolóból. Szerencsétlenségemre éppen Gergő oldalán ültem, így az ablakon át is érezhettem amint jeges tekintetével engem pásztáz. Úgy éreztem, hogy a vesémbe lát. Mit keresett bennem? A bűntudat jelét, hogy elvettem tőle az újonc szerepét? Miért utál? Csupa megválaszolatlan kérdés.

- Mit csináltál Gergővel? –szegezte nekem Szilvi a kérdést.

- Miért? –néztem rá ártatlanul.
Szilvi most nem válaszolt, hanem az útra koncentrált. Ismét elsüllyedtem a mocsaramban. Ezek szerint máskor, mással nem így viselkedik. De most miért? Mit tettem ellene. A víz már majdnem össze futott a fejem felett, mikor egy ötletet, egy mentőövet kaptam, ami a víz teteje felé húzott.

Meg kell tudnom, milyen volt eddig, mennyi mindenben változott.
- Milyen volt eddig? – tudakoltam.
- Nos, mindenképpen pontos... –kezdte, de itt félbeszakítottam.
- Bármi közbejöhetett. Mondjuk közlekedési akadály?
- Nem hinném. Ő is felém lakik, igaz én vagy egy fél órával előbb jöttem, de akkor még nem volt semmi dugó.

- Családi probléma? –tippeltem.
- Fogalmam sincs. –nézett rám, mert megálltunk a piros lámpánál.
- És még? Milyen volt?
- Barátságos, kedves és figyelmes. –sorolta. – Nem tudom, hogy mi történt vele. Most feszült, goromba, gonosz. Sajnálhatod, hogy nem ismerted az igazi Gergőt, csak ezt a silány változatot.

Remek. Most itt van egy ember aki minden valószínűség szerint utál, és megváltozott. Ennyire rossz ember lennék, hogy egy kedves gyerekből egy gonosz gyerek vált?  Valami titka van. Ki kell derítenem, hogy mi az. És vissza kell őt változtatnom.

Észre sem vettem, hogy a házunk elött parkolunk.
- Megérkeztünk. –közölte Szilvi, mikor látta, hogy nem kívánok megmozdulni.
- Köszi. –tértem magamhoz és kiszálltam.
A hátam mögött hallottam, hogy lehúzódik az elektromos ablak.
- Érted jöjjek holnap? – kérdezte kedvesen.
- Nem kell. Az egyetemről megyek, de köszi.

- Oké. Szia! –köszönt és rálépett a gázra.
- Szia!- köszöntem,a semminek, mert Szilvi és autója már rég eltűnt a sötét utcán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése