2013. április 28., vasárnap

Cirkuszi Tragédia 14


Megtört a jég! Újra elkapott a történet hangulata, és ezáltal tovább tudom írni a cselekményt. Úgy elkapott a dolog, hogy egész hosszú fejezet kerekedett ki belőle :)) Remélem tetszeni fog! 

14
Haza érve egy gondolat kerített hatalmába: a cirkusz. Másra sem tudtam gondolni, csak arra hogy újra a cirkusz sérthetetlen egységéhez fogok tartozni.
Nem tudtam elaludni. Egész éjjel csak forgolódtam az ágyban. Be kapcsoltam a tévét valami unalmas főző csatornára amin mindig utolér az álom, de most nem jött be.
Bedugtam a fülembe az mp3 lejátszóm fülesét, és a világ leglassabb számát indítottam el rajta. Ez sem segített. Mikor már ötödjére kezdte el játszani az unalmas dallamot, kitéptem a fülemből a zene forrását.
Újra csak forgolódtam az ágyban.
Az álom végül hajnali kettőkor ért el a világ nagy dolgairól gondolkozva.
***

Másnap 8-kor ébredtem. Kipihentnek éreztem magam és örültem is, de tudtam estére olyan leszek mint a mosott rongy.
Örömöm egészen addig tartott amíg fel nem tápászkodtam az ágyból és a tükör elé nem botorkáltam.
Ami ott fogadott az felért egy kínzással. Szemeim alatt sötét karikák éktelenkedtek, arcom sápadt volt, hajam mint egy madár fészek állt össze a fejem tetején.
Sietősen megmosakodtam és neki estem a kefével a fejemen éktelenkedő szénaboglyának. Vagy fél óra és egy maroknyi haj vesztesége által a hajam újra haj alakú és kinézetű volt.
Felkapkodtam magamra a ruháimat, megragadtam a bőrönd fogantyúját és még egyszer körül néztem a lakásban az ajtóból, majd becsuktam, kulcsra zártam és magam mögött hagytam.
A nap meleg fényt árasztott. Nem volt időm leszállítani a holmimat a Cirkuszba, ezért egy hatalmas bőrönddel léptem át a Black Rose kapuját.
Leültem egy asztalhoz és rendeltem egy kávét. Korán voltam, Béla még nem volt ott.
A pincér kihozta a forró kévét, én pedig mint aki egy hete nem ivott hörpintettem fel. A nyelőcsövemet végig égette, de nem zavart.
Épp a másodikat akartam rendelni, mikor belépett az ajtón a mentősöm.
Rögtön vissza mondtam a rendelést, mert tudom, hogy Béla nem szereti ha ilyen ’szemetet’ iszok. Helyette rendeltem két gyümölcsös teát.
- Szia! –üdvözölt Béla.
- Hello! – mondtam mosolyogva egy ásítást elnyomva.
- Látom valaki nem sokat aludt az éjjel.
- Igen, én lennék a bűnös.  Vallottam be.
Ekkor érkezett meg a gyümölcs teánk.
- Már rendeltem, ha nem gond.
- Persze.
Nagyot húztam a teából, de a lelkem eladtam volna ha kávévá tudtam volna változtatni.
- És mikor indultok? –kérdezte.
- Egykor.
- És hol álltok meg legközelebb?
- Győrben.
- Szép az a város, ott lakott a nagymamám. –mosolyodott el az emlék hatására.
Én is csak mosolyogtam. Nem is szólaltunk meg sokáig, így is értettük egymást. Lelki társak voltunk, Tudtuk ezt mind a ketten.
Béla törte meg a csendet és újból beszélgetni kezdtünk. Szóba került az időjárás, Béla munkája, hogy hiányozni fogunk egymásnak meg mindet más általános téma.
- Ideje lenne indulnom. – közöltem miután fizettünk.
- Veled megyek, de előbb… - kezdett el kutakodni az aktatáskájában. – Tessék! –nyújtott át egy borítékot.
Lassan nyitottam ki, ügyelve, hogy ne szakadjon el. Tartalmától könnybe lábadt a szemem, mert a borítékban láttam egy…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése