2013. május 31., péntek

A színpad az életem 11

Legyen szép estétek! Segítek, hogy jobb legyen, remélem :))

11
-A Városligeti Műjégpálya. közölte Imre büszkén. Remélem mindannyian tudtok korcsolyázni, aki nem, nos azt megtanítom. – itt levegőt vett, majd folytatta. Az Operett kocsijával megyünk, pont beférünk mindannyian.
Az utolsó sorban Szilvi és Gergő közé kellett préselődnöm.
Nem tudtam bevallani Szilvinek, hogy még életemben nem volt korcsolya a lábamon, mert ha közlöm vele akkor biztos, hogy Gergő be fog szólni nekem, így hát vártam és hallgattam miről beszélgetnek a többiek.
A korcsolya bérlésnél Szilvivel voltam. Nagyot néztem amikor a srác a kezembe nyomta az ormótlan, neon színű korcsolyákat.
- Szilvi! Én még életemben nem korcsolyáztam. - cincogtam
- Segítek. – jelentette ki.
Már a korcsolyák felvételével is meggyűlt a bajom, mi lesz, ha jégre lépek?!
Mielőtt rámentünk volna a fagyott vízre Imre a lelkünkre kötötte, hogy vigyázunk magunkra és nem törjük el semminket.
Aztán felengedtek a jégre.
Gergő egyből felvágósan ment egy két kört, míg én a földről néztem.
A gúnyos vigyorából merítettem erőt.
Szilvi odasiklott hozzám és a kezét nyújtotta. Nem akartam elrántani az én ügyetlenségem miatt ezért nemet intettem a fejemmel. A palánkba kapaszkodva léptem fel a jégre. Amint rajta álltam félelmemet mintha elfújták volna.
Szépen lassan a fal mellett mentem és Szilvi szerint ügyesen haladtam. Gergő egyszer akart odajönni hozzánk, de barátnőm elküldte. Egy óra elteltével már elmertem engedni a biztos pontot és szépen lassan én is beálltam a fogócskába amit a többiek játszottak.
- Chh beállt a zöldfülű is- mormogott Gergő.
- Igen beálltam, de ha óhajtod már is kiszálltok és kihívlak egy versenyre.- mondtam magabiztosan
- Nem, ezt megtiltom. – közölte határozottan Imre.
Szilvi vontatott el onnan és a magunk köreit kezdtük járni.
Egy kislány siklott el mellettünk.  Kezével rám csapott, hogy megtartsa az egyensúlyát. Az enyém viszont elveszett. Integetni kezdem a levegőben.  Szilvi felé nyúltam, de kezemmel csak a levegőt szántottam végig. Túl messze volt, elvesztem.
Már épp készültem a fájdalomra amit érezni fogok ha magam alá csuklik a lábam.
Valami keményet éreztem a hónom alatt. A szememet szorítva vártam a becsapódásra, de nem történt semmi.
Óvatosan kinyitottam a szememet.
Hátulról két erős kar kapott el megakadályozva a súlyos találkozást a jéggel.
Talpra segített. Belekapaszkodtam a karjába és óvatosan megfordultam, hogy megnézem megmentőm arcát.
Ahogy szembe találtam magam az idegennel  kívántam hogy bár ne kapott volna el, hogy bár estem volna el és bár törtem volna valamimet. Az  a fájdalom ehhez az érzéshez képest eltörpült volna.

Vagy jó fél perc telt bele, mire ezt végig gondoltam, addig az ismerős fagyos szemek végig az arcomat pásztázták…

2013. május 29., szerda

DIY gyűrű

A helyzet az, hogy nagyon tudok rajongani (mint valószínű észre vettétek), most éppen egy Ashallyn’darkmyr Tallyn nevű könyv főhősért rajongok.
Annyira, hogy a rövid nevét (Ash) a kezemre írtam tollal, de aztán rájöttem arra amit eddig is tudtam, hogy az káros és bőrrákot okozhat.
Mindenképpen magamon akartam tudni a nevét és a fejemből kipattant egy DIY gyűrű.
Gondoltam miért is ne? Egyel kezdtem és hatalmas sikert akartam vele, mind baráti, mind családi körben.
Gondoltam megosztom veletek a lépéseket, hogyha szeretnétek magatoknak is elkészíthessétek.

Itt vannak a kellékek és a kész gyűrűk.


Fogj egy csík papírt (lehet színes is) vágd olyan szélességűre amilyen vastagra a gyűrűt szeretnéd.


Vágd le méretre a csíkot. A teljeset tekerd az ujjad köré és próbáld meg lehúzni, hogy jó legyen a mérete.
Válassz le bal oldalt egy kis részt, majd elődszőr ceruzával, hogy kiférjen a szöveg írd oda a kívánt nevet. –Igen én Ash-osat csináltam, az van ráírva, hogy Ash Sohaország Tél hercege.


 Írd át alkoholos filccel.

Borítsd be mindenütt celuxxal, hogy vízálló legyen (a kézmosás csak-csak a fürdés benne nem ajánlott, én kézmosásnál is lekapom.).
A ráhagyott részre, amit fentebb írtam hajtsd rá a másikat és celuxxal erősítsd oda. Ha valahol túllóg a ragasztószalag vágd le!

És a kész remekmű a kezemen:
Sok sikert hozzá!
Rajongjatok, azzal nem ártotok senkinek!



2013. május 28., kedd

Inspirációs képek

Már régen nem volt friss, mert a blog kinézetét újítottam. Mostanra már elnyerte végleges formáját

( remélem). Most nincs se erőm, se ihletem sztorit feltenni, de remélem a képek által megnő az inspiráció számomra is :))


2013. május 26., vasárnap

Virágok

Íme az első pöttyözős munkám.
Alaplakkra rátettem a pöttyöket majd átlátszóval átkentem.
És szép virágok születtek *-*


2013. május 25., szombat

A barátom sztár 19

Már csak egy rész és húszas lesz ez a sztori! El sem hiszem, hogy mát itt tartok. Honnan indultam és hová jutottam. Köszönöm:))

19
Másnap a friss szalonna illatára keltem. Meglepetésemre Rob nem volt mellettem. Gyorsan felöltöztem, majd mosollyal az arcomon kivonultam a konyhába. Meglepetésemre nem a nagyi, hanem Robert sütötte az ínycsiklandozó illat forrását.
-Jó reggelt! –köszöntött és egy csókot lehelt ajkaimra, majd vissza fordult a műve felé.
Mama a kanapén ült. Mellé telepedtem.
-Kisunokám szép kis barátot fogtál ki magadnak. Jót beszélgettem vele.
Felkaptam a fejem.
- Hogy beszélgettél?
- Szépen tud Activity-zni.
- Kész! – kiáltott fel kedvesem, ahogy az utolsó szalonnát is kivette az olajból.
Rátette egy tálra és a már gondosan megterített asztalra helyezte.
-Felkeltem a világ lustáit is. – mondtam Robnak és a fiuk szobája felé indultam, de Rob elkapott és maga felé fordított.
- A világ lustái már felkeltek, egyébként is te aludtál a legtovább.
- Elfáradtam az este. –néztem rá pajkosan.
-  Hmm… megértem.
Éppen rá akarta nyomni az ajkait az enyémekre, mikor belépett Peter.
- Jó reggelt a hétalvónak! –köszöntött, majd háta fordult és az ajtón lévő függöny mögött álló Diginek kezdett beszélni. – Rob tényleg végzett már a kajával, mert már megint nyáladzik.
- Fújj. –közölte Digi, mikor belépett. – Nem ehetnénk inkább kint?
Felkaptam az asztalról a konyha ruhát, és feléjük dobtam. Telibe találtam Petert.
- Hú, a kis amazon. –nevetett.
- Mi is szeretünk titeket! –közölte Rob, és nagy nehezen elengedett.
- Majd bepótoljuk. –súgtam a fülébe.
Mindannyian az asztalhoz telepedtünk és nekiálltunk elfogyasztani az isteni szalonnát.
-Menj Niki és mutasd meg a barátaidnak Mándot. –mondta a nagyi. – Majd én elmosogatok. Különben is szeretek egyedül lenni. Már megszoktam.
-Ahogy szeretnéd. - hajoltam meg akarata előtt. – Skacok, van kedvetek körülszaglászni Mándon? – fordultam a fiúk felé.
Nem tudom, honnan, de mindhárom fején napszemüveg termett ls kísértetiesen egyszerre bólintottak.
- Ti ezt gyakoroljátok? –kérdeztem.
- Mikor utazunk nos eléggé ráérünk. –válaszolt Rob és kezét a derekamra csúsztatta.
- Te nem veszel szemcsit? –kérdezte Peter.
- Nem köszi, szeretem a Napot. –vigyorodtam rá, majd Robbal karöltve kiléptünk az udvarra.
Kimentünk a kapun a Fő útra és megindultunk a bolt felé.
- Ne számítsatok semmi különlegességre. - fordultam feléjük. – Egy templomról tudok itt ami nagyon régi és nagyjából ki is fújt.
- Hmm ez azt jelenti, hogy akkor csöndes. –mondta Peter
- Igen általában, míg Fru fel nem tűnik.
- Fru?? – néztek rám értetlenkedve
Hangos nevetésre figyeltünk fel a másik irányból. Egy lány jött felénk a mobilján lógva.
Jóformán belém szaladt, annyira nem vette magát észre.
Meglepetten kapta le a napszemüvegét.
-Te jó ég nem látsz? –kérdezte egy ismerős hang miközben fölvette a leesett telefont.
Kezében a drágalátos eszközzel fölemelte a fejét és rám emelte a tekintetét.
-Uram isten, Niki, de jó hogy újra látlak. – kiáltotta el magát a hangos lány.

Ekkora néztem én is az arcára. Bár már hangjáról tudtam ki az meg akartam bizonyosodni. A lány nem más volt mint…

2013. május 23., csütörtök

Haj

Helósztok!
Egy nyári frizkó tippel érkeztem. Egy barátnőmnek csináltam meg a halszálka fonást.
Nem tudom mennyire ismeritek de idén nagy divat minden féle fonás:))
Lépésről lépésre:
Vedd két részre a hajadat!
 Jobb oldal széléről húzz le egy tincset és tedd át a másik szétválasztott         kupacba.
  Majd abba amibe beletetted annak az oldaláról vegyél egy kis tincset és tedd át a másikba.
   Folytasd míg a végére nem érsz! Először jobb oldali tincs a balba majd baloldali tincs a jobba.



És íme a végeredmény!

2013. május 22., szerda

Cirkuszi tragédia 16


Régen volt már történet rész, és lehet hogy sokára is lesz. Bonyolult időszak van a suliba. 8.-os lévén sok mindenből írunk vizsgát akárhány év anyagából... Nehéz.
Addig aprócska tippek fogunk jönni, de ha lesz időm jön sztori is :)) 

16
Márk.
Csak egy pillantást vethettem rá, mert amint a szeme találkozott az enyémmel elfordult és beszállt a lakókocsijába.
Elindultam a vezetőfülke felé. Máz Zoltán és Marcsi bent ült, az egész Cirkusz rám várt.
Beszálltam és behúztam magam mögött az ajtót. Lehúztam az ablakot.
A levegő még csípős volt, de a Nap már ontotta sugarait.
Zoltán vezette a kocsisort.
-Szia Béla! –üvöltöttem, mikor ráfordultunk a kocsisorra.
Nem tudom, hogy ő vissza kiabált-e, de én boldog voltam, hogy még kiordítottam magamból ezt a 2 szót.
Zoli és Marcsi beszélgettek, de fogalmam sem volt miről, nem sikerült elkapnom a beszélgetés folyamatát. Inkább elővettem a fotót, amit Béla adott és néztem, valamint az emlékeimben gyönyörködtem.
Felidéztem az elmúlt hónapok eseményeit.
Mennyire ki voltam akadva, hogy el kellett válnom a kötéltől, és most mennyire nehéz újra a kötél közelében lennem.
Hát igen az életem a végzetem.
A fejem a hideg ablaküvegnek nyomódott, ez ébresztett fel. Már a sötét Győrt szeltük. Zoli vezetett Marcsi meg zenét hallgatott. Rögtön látták hogy felébredtem, de valamit leolvashattak az arcomról és ezért békén hagytak.
Győr szélén lévő füves területre 6-ra értünk oda.
Utasításomra ma már nem kezdték el felállítani a sátrat, pedig Zoli rájuk akarta erőltetni.
Mind összegyűltünk a Marcsival közös lakókocsiban és beszélgettünk.
Próbáltam magam bele élni a beszélgetésbe, de nem sikerült annyira, ezért egy könyvvel egy távolabb eső zugba húzódtam.
Alig értem az oldal végére, mikor elém lépett valaki és megköszörülte a torkát. Kinéztem a könyv alól és megláttam Márkot.
- Főnök! szatulált
- Ne, kérlek ne, nincs hozzá túl sok kedvem. – állítottam le. –Igazából ehhez az egészhez nincs sok kedvem, de hát nem mehetek el, ez az én lakókocsim. Nincsenek ellenemre ezek az emberek, de alig ismerek valakit, mivel a barátaim még nem csatlakoztak hozzánk. Lala és Mira is valahol máshol ütik el az időt.
- Huh, ez hosszú volt. Megértelek. –mondta őszintén. Nekem sincs sok kedvem itt lenni. Nincs kedved bemenni a városba? Biztos szép lehet főleg így éjjel és kihúzna a melankóliádból.
- Vagyis szerinted melankolikus vagyok? – kérdeztem, becsukva a könyvet.
- Igen. És az okát is tudom.
- Kíváncsi lennék az ötletre.
- Nem itt. –mondta folytott hangon egy halvány mosoly kíséretében
Kivette a kezemből a könyvet, ledobta a mellettem lévő szekrényre és kihúzott az ajtón át a nyirkos levegőbe.
Gyorsan bepattantunk a Cirkusz legkisebb kocsijába és Márkkal a volán mögött nekiálltunk meghódítani Győrt. Nem mentünk sokáig autóval. Megálltunk a Rába partjánál és sétálni kezdtünk.
A Nap még kitartóan sugározta narancs sugarait, de be kellet látnia, hogy a Hold diadalmaskodott fölötte és feladta a küzdelmet.
Márk eddig némán bandukolt mellettem. A levegő csöndjét csak a békék kuruttyolása törte meg. Néhány kései futó jött néha szembe velünk, de az part melletti járda már kihalt volt.
Megköszörültem a torkom.
- Tartozol egy válasszal. - mondtam
- Felejtsd el. – ingatta a fejét.
- Nem tudom. Kíváncsi vagyok.
- No meg makacs.
- Igen. Tehát megmondod, vagy erőszakkal kell kihúznom belőled.
- Erőszak. nézett rám ártatlanul.
- Biztos vagy benne? – néztem rá gonoszan. –Nem tudod, mire vállalkozol.
- Huh, asszem, megkockáztatom.
- Merész. –mondtam és kezemet felemelve felé indultam.
- Jó, jó, nyugi.
- Még nem is csináltam semmit. - tettem le a kezeim sértődötten.
- Csak a melankóliából akartalak kirázni. –magyarázkodott.
- Akkor nincs is ötleted?
- Ötletem az van, de megtartom magamnak.
- Pimasz. Nem tudod kivel beszélsz! Mond el! –utasítottam.
- De igen, Ury Lillával a főnökömmel.
 - Igen, a főnököddel.
A szemem már valószínűleg szikrákat szórt. Nem szerettem, ha szórakoztak velem ezt Márk is észrevehette, mert egyből megeredt a nyelve.
-Ismerem a történetedet. Zoli elmondta a történeted. Szerintem te…

2013. május 19., vasárnap

A színpad az életem 10


Ünnepelünk. Betöltötte első X-ét ez a sztori is, most már az összes sztorim 10+-os fejezetszámú. Nekem ez sokat jelent, ahogy az is, ahogy az utóbbi időben egyre többen lettetek. Ennél nagyobb öröm már csak akkor lenne ha életjelet is adnátok magatokról. Remélem eljön majd az az időszak is és örökké fog tartani! 

10

Az elkövetkendező hét ugyan így telt. Egyetem, és színház. Gergő soha nem szólt hozzám, csak akkor bámult mikor Szilvi kocsijába ültem.
A hétvégénk szabad volt.
Hétfőn kezdtük el a jelmezes próbákat. Itt már mindenki tudta a szövegét.
Nagyon szerettem a gyakorlásokat. Minden mindig családias hangulatban telt. Azoknál a jeleneteknél nem éreztem jól magam amikor Gergő karjaiban kellet lennem, azért is mert ilyenkor is azzal a vesét látó pillantásával nézett rám.
A csók jeleneteket sohasem próbáltuk. Imre szerint ha sokat gyakoroljuk erőltetetté válik és nem lesz romantikus és hihető. Ennek a rögeszmének köszönhetően megúsztam, hogy megcsókoljam, de nem sokáig leszek ilyen mázlista. Nagyon jó színésznek kell lennem, hogy eltorzult arc nélkül adjam a szájára a cuppanóst.
A vallatásokat Gergővel kapcsolatban tovább folytattam és kikérdeztem mindenkit. A hallottak mind megegyeztek Szilvi állításaival.
Imrét kérdeztem ki utoljára.
- Mi a véleményed Gergőről? szegeztem neki váratlanul a kérdést egy próba után.
- Szerintem már mindent hallottál róla. – mondta.
Szóhoz sem jutottam, mondjuk gondolhattam volna, ő ennek a mindenségnek a feje, még szép hogy eljutott a fülébe hogy faggatózok.
-Megváltozott, ez igaz, de ne okold magad miatta. – kezdte.
Nem igaz, hát ezt is tudja?
- A többiek mesélték, hogy kérdezősködsz. - válaszolt az arckifejezésemre. Visszatérve az eredeti témára csak féltékeny és ez el fog múlni.
- Féltékeny? Kire? –néztem rá értetlenül.
- Na vajon kire? Rád kedvesem.
- Rám? Hogy? Miért? Nem értem!
- Huh. Tehát, eddig ő volt itt az új fiú. Mindenki oda meg vissza volt érte és a tehetségéért, de ő járt színészeti egyetemre. Keményen megküzdött azért, hogy ismertségre tegyen szert, hogy az Operett színpadán állhasson és egy főszerepet játszhasson. És itt vagy te. Nem jártál sehova ami előre hozhatta volna a karrieredet, csak egyszerűen jókor voltál jó helyen és meg van benned az a bizonyos plusz, ami szükséges egy színésznőnél.
- Ennyire komplikált dologra nem gondoltam.
- Nem is az. –mosolyodott el.
Ekkor szálltam le a villamosról. Visszatértem a fagyos jelenbe. Gyors léptekkel haladtam az Operett felé. Már mindenki ott volt, de nem ültek bent a nézőtéren, hanem az előcsarnokban várakoztak.
- Akkor indulhatunk. –állt fel Imre a székről.
- Hová? –kérdeztem meglepetten. – Fő próbánk van, emlékeztek?
- Az tegnap volt. – mondta fagyosan Gergő. chh újonc. -  motyogta még.
Értetlenül néztem körbe. Szilvi sietett segíteni.
- Az előadások előtt egy nappal sosem próbálunk, ha nem elmegyünk egy kicsit szórakozni.
- Amolyan csapat építés jelleggel. –szólt közbe ismételten a fagyos herceg.
- A Marica grófnő csapat építőjének a helyszíne pedig:…