2013. május 1., szerda

A barátom sztár 17

Lehet fogy kicsit nyálas lett a vége, de ugyebár egy kapcsolat lételeme a romantika és a nyálasság XD  De van benne egy kis akció is... Asszem :))
 Jó olvasást!


17
Digi úriember módjára szedni akart a nagyinak. Petert meg elkapta az 5 perc és a Digi teli leveses tálat tartó kezét meglökte. A forró leves megingott Digi kezében, aki már nem tudta megmenteni a gravitációtól. A leves, tállal együtt hol máshol, mint kedvesem ölében landolt.
Robert kiabálni kezdett, az összes általa ismert csúnya szót felsorolta. Egy pillanatra boldogság árasztott el, hogy a nagyi ebből semmit sem ért, majd a boldogság helyét átvette a féltés.

-Rob, pszt! –nyugtattam. – Menj be a fürdőszobába es fürödj meg. Én szerzek neked valami ruhát. - Osztogattam a parancsokat

- Robert én nagyon sajnálom... - kezdte Digi.
- Semmi gond. - préselte ki Rob nagy nehezen a szavakat, miközben a fürdő felé vette az irányt, hogy megszabaduljon forró ruhadarabjaitól.

- Niki, mi baja van a fiatal embernek? –kérdezte aggódva a nagyi.
- Nyugodj meg. Egyetek csak, mindjárt mi is újra csatlakozunk hozzátok.
Újra elmondtam az előbbi mondatot angolul, és szaladtam a szobába. Feltúrtam Rob bőröndjét, mire találtam egy bokszeralsót és egy sortot.

A fürdőszoba elé siettem. Nem hallottam, vízcsobogást, ezért mielőtt beléptem kopogtam.

-Gyere! –hallottam bentről.

Amint benyitottam egy szomorú embert láttam, aki a kád peremén ült egy törölközőbe csavarva.

- Mi baj van? –kérdeztem.
- Semmi, csak azon gondolkozom, hogy miért vagyok ilyen béna... – nézett fel rám.
- Na ne kezd ezt, oké? Nem a te hibád, de nem is Peteré vagy Digié. Baleset volt. Véletlen érted? –kérdeztem és közbe álla alá nyúltam hogy a szemében is meglássam, hogy igazat ad nekem.
- Igen.
- Remek, akkor öltözz fel és gyere ki enni.
- Én annak a levesnek többé a közelébe se megyek! –ezen a kijelentésén nevetnem kellet.
- Majd megettelek anyuci pici babája! –nevettem és magára hagytam.
A többiek az asztalnál már befejezték az étkezést.
- Jól van? –kérdezte a nagyi.
- Jobban nem is lehetne! –vágtam rá.
Digiék is kíváncsinak bizonyultak és amint kimondtam hogy jól van befutott maga az emlegetett is.
Biztos kézzel nyúltam a merőkanál után és szedtem magunknak. Rob addig nem volt hajlandó leülni, míg a nagy leveses tálat el nem pakoltam az asztalról.

Nagyi az órára nézett.
-Mennem kell, kezdődik a sorozatom! –jelentette ki és bevonúlt a szobájába.

Neki álltam kanalazni a levest. Rob meg csak ült, mint aki karót nyelt és engem nézett.
- Mi az? –kérdeztem.
- Ígértél valamit.
- Mit is? –kérdeztem vissza, de ekkor már derengeni kezdett.
Robert válasz helyett a kezembe nyomta a kanalát. Megadóan sóhajtottam és elkezdem a szája felé közelíteni a kanalat a levessel.
- Na szerintem mi lépünk. – közülte Digi
- Nem akarunk megfulladni a következő nyáltengerben. –vihogott Peter is.

Felálltak és bevonultak a szobájukba.
- Na, sikerült 10 perc alatt kiürítenem a terepet. –jegyezte meg Robert fancsali képpel.
- Nem nyafog, hanem eszik. –közöltem vele és ajkai felé irányítottam a következő adagot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése