2013. május 25., szombat

A barátom sztár 19

Már csak egy rész és húszas lesz ez a sztori! El sem hiszem, hogy mát itt tartok. Honnan indultam és hová jutottam. Köszönöm:))

19
Másnap a friss szalonna illatára keltem. Meglepetésemre Rob nem volt mellettem. Gyorsan felöltöztem, majd mosollyal az arcomon kivonultam a konyhába. Meglepetésemre nem a nagyi, hanem Robert sütötte az ínycsiklandozó illat forrását.
-Jó reggelt! –köszöntött és egy csókot lehelt ajkaimra, majd vissza fordult a műve felé.
Mama a kanapén ült. Mellé telepedtem.
-Kisunokám szép kis barátot fogtál ki magadnak. Jót beszélgettem vele.
Felkaptam a fejem.
- Hogy beszélgettél?
- Szépen tud Activity-zni.
- Kész! – kiáltott fel kedvesem, ahogy az utolsó szalonnát is kivette az olajból.
Rátette egy tálra és a már gondosan megterített asztalra helyezte.
-Felkeltem a világ lustáit is. – mondtam Robnak és a fiuk szobája felé indultam, de Rob elkapott és maga felé fordított.
- A világ lustái már felkeltek, egyébként is te aludtál a legtovább.
- Elfáradtam az este. –néztem rá pajkosan.
-  Hmm… megértem.
Éppen rá akarta nyomni az ajkait az enyémekre, mikor belépett Peter.
- Jó reggelt a hétalvónak! –köszöntött, majd háta fordult és az ajtón lévő függöny mögött álló Diginek kezdett beszélni. – Rob tényleg végzett már a kajával, mert már megint nyáladzik.
- Fújj. –közölte Digi, mikor belépett. – Nem ehetnénk inkább kint?
Felkaptam az asztalról a konyha ruhát, és feléjük dobtam. Telibe találtam Petert.
- Hú, a kis amazon. –nevetett.
- Mi is szeretünk titeket! –közölte Rob, és nagy nehezen elengedett.
- Majd bepótoljuk. –súgtam a fülébe.
Mindannyian az asztalhoz telepedtünk és nekiálltunk elfogyasztani az isteni szalonnát.
-Menj Niki és mutasd meg a barátaidnak Mándot. –mondta a nagyi. – Majd én elmosogatok. Különben is szeretek egyedül lenni. Már megszoktam.
-Ahogy szeretnéd. - hajoltam meg akarata előtt. – Skacok, van kedvetek körülszaglászni Mándon? – fordultam a fiúk felé.
Nem tudom, honnan, de mindhárom fején napszemüveg termett ls kísértetiesen egyszerre bólintottak.
- Ti ezt gyakoroljátok? –kérdeztem.
- Mikor utazunk nos eléggé ráérünk. –válaszolt Rob és kezét a derekamra csúsztatta.
- Te nem veszel szemcsit? –kérdezte Peter.
- Nem köszi, szeretem a Napot. –vigyorodtam rá, majd Robbal karöltve kiléptünk az udvarra.
Kimentünk a kapun a Fő útra és megindultunk a bolt felé.
- Ne számítsatok semmi különlegességre. - fordultam feléjük. – Egy templomról tudok itt ami nagyon régi és nagyjából ki is fújt.
- Hmm ez azt jelenti, hogy akkor csöndes. –mondta Peter
- Igen általában, míg Fru fel nem tűnik.
- Fru?? – néztek rám értetlenkedve
Hangos nevetésre figyeltünk fel a másik irányból. Egy lány jött felénk a mobilján lógva.
Jóformán belém szaladt, annyira nem vette magát észre.
Meglepetten kapta le a napszemüvegét.
-Te jó ég nem látsz? –kérdezte egy ismerős hang miközben fölvette a leesett telefont.
Kezében a drágalátos eszközzel fölemelte a fejét és rám emelte a tekintetét.
-Uram isten, Niki, de jó hogy újra látlak. – kiáltotta el magát a hangos lány.

Ekkora néztem én is az arcára. Bár már hangjáról tudtam ki az meg akartam bizonyosodni. A lány nem más volt mint…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése