2013. május 19., vasárnap

A színpad az életem 10


Ünnepelünk. Betöltötte első X-ét ez a sztori is, most már az összes sztorim 10+-os fejezetszámú. Nekem ez sokat jelent, ahogy az is, ahogy az utóbbi időben egyre többen lettetek. Ennél nagyobb öröm már csak akkor lenne ha életjelet is adnátok magatokról. Remélem eljön majd az az időszak is és örökké fog tartani! 

10

Az elkövetkendező hét ugyan így telt. Egyetem, és színház. Gergő soha nem szólt hozzám, csak akkor bámult mikor Szilvi kocsijába ültem.
A hétvégénk szabad volt.
Hétfőn kezdtük el a jelmezes próbákat. Itt már mindenki tudta a szövegét.
Nagyon szerettem a gyakorlásokat. Minden mindig családias hangulatban telt. Azoknál a jeleneteknél nem éreztem jól magam amikor Gergő karjaiban kellet lennem, azért is mert ilyenkor is azzal a vesét látó pillantásával nézett rám.
A csók jeleneteket sohasem próbáltuk. Imre szerint ha sokat gyakoroljuk erőltetetté válik és nem lesz romantikus és hihető. Ennek a rögeszmének köszönhetően megúsztam, hogy megcsókoljam, de nem sokáig leszek ilyen mázlista. Nagyon jó színésznek kell lennem, hogy eltorzult arc nélkül adjam a szájára a cuppanóst.
A vallatásokat Gergővel kapcsolatban tovább folytattam és kikérdeztem mindenkit. A hallottak mind megegyeztek Szilvi állításaival.
Imrét kérdeztem ki utoljára.
- Mi a véleményed Gergőről? szegeztem neki váratlanul a kérdést egy próba után.
- Szerintem már mindent hallottál róla. – mondta.
Szóhoz sem jutottam, mondjuk gondolhattam volna, ő ennek a mindenségnek a feje, még szép hogy eljutott a fülébe hogy faggatózok.
-Megváltozott, ez igaz, de ne okold magad miatta. – kezdte.
Nem igaz, hát ezt is tudja?
- A többiek mesélték, hogy kérdezősködsz. - válaszolt az arckifejezésemre. Visszatérve az eredeti témára csak féltékeny és ez el fog múlni.
- Féltékeny? Kire? –néztem rá értetlenül.
- Na vajon kire? Rád kedvesem.
- Rám? Hogy? Miért? Nem értem!
- Huh. Tehát, eddig ő volt itt az új fiú. Mindenki oda meg vissza volt érte és a tehetségéért, de ő járt színészeti egyetemre. Keményen megküzdött azért, hogy ismertségre tegyen szert, hogy az Operett színpadán állhasson és egy főszerepet játszhasson. És itt vagy te. Nem jártál sehova ami előre hozhatta volna a karrieredet, csak egyszerűen jókor voltál jó helyen és meg van benned az a bizonyos plusz, ami szükséges egy színésznőnél.
- Ennyire komplikált dologra nem gondoltam.
- Nem is az. –mosolyodott el.
Ekkor szálltam le a villamosról. Visszatértem a fagyos jelenbe. Gyors léptekkel haladtam az Operett felé. Már mindenki ott volt, de nem ültek bent a nézőtéren, hanem az előcsarnokban várakoztak.
- Akkor indulhatunk. –állt fel Imre a székről.
- Hová? –kérdeztem meglepetten. – Fő próbánk van, emlékeztek?
- Az tegnap volt. – mondta fagyosan Gergő. chh újonc. -  motyogta még.
Értetlenül néztem körbe. Szilvi sietett segíteni.
- Az előadások előtt egy nappal sosem próbálunk, ha nem elmegyünk egy kicsit szórakozni.
- Amolyan csapat építés jelleggel. –szólt közbe ismételten a fagyos herceg.
- A Marica grófnő csapat építőjének a helyszíne pedig:…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése