2013. május 3., péntek

A színpad az életem 9


Juujj, már csak 1 fejezet kell és betöltjük az első X-et. :))


9
Otthon csak anyu fogadott. Apu éjszakára ment dolgozni.
-Milyen volt kicsim? –kérdezte izgatottan.
- Nagyon klassz. –mondtam el a féligazságot.
Gergőről nem akartam beszélni neki, mert egyből felizgatta volna magát.
- Bővebben?
- Felolvastuk a szöveget és Imre mindenkit kijavított. Én kaptam a legtöbbet. –mosolyodtam el fáradtan.
- Hiszen csak most kezdted. – ölelt meg anyu. – Menj pihenj, mert úgy látom mindjárt elalszol... állva.
- Köszi.-néztem rá hálásan.
-elrohantam a szobámba, lepakoltam a táskámat, magamhoz szorítottam a pizsamámat és bevonúltam a fürdőszobába.
Villámgyorsan letusoltam és szinte beleestem az ágyba. Az éjszaka álomtalanúl telt. Csupán felkelés elött pár órával szivárgott be a tudatomba Gergő és az ő jéghideg pillantása a parkolóból.
Zihálva ébredtem vagy egy órával a normális kelési időm elött. Vissza hunytam a szememet, de újból csak a kék szempárral találkoztam.
Bűntudatom támadt, hogy miattam változott át a szőke herceg a hétfejű sárkánnyal.
Kipattantam az ágyból és nekiálltam a reggeli teendőimnek. Egy óra alatt végeztem és ott álltam indulásra készen, holott még egy órám volt indulásig, ezért tőlem szokatlan módon- leültem az íróasztalomhoz, belelapoztam a könyvembe és próbáltam megérteni az aznapi anyagot.
Nagyon nehéz volt, de örültem, hogy valami végre lekötötte a figyelmemet.
Végül elég jól megértettem az anyagot akkorra, mikor indulnom kellett.
 Az órát a tanár úr pontosan kezdte. Az alkoholizmusról tartott előadást .
-A fiatalok körében ööö nagy öö népszerűségnek örvendenek aaa ööö különböző alkohol tartalmú italok. ÖÖÖ aaa a kutatások szerint- nyökögött a kopasz szemüveges tanár úr.
Mélyebben süllyedtem a padba és magamban hálát adtam a sorsnak amiért reggel átnéztem az anyagot. Ebből az előadásból semmit se tudtam volna megjegyezni.
Az óralapon a mutatók nagyon lassan mozogtak, sőt, úgy tűnt mintha egy helyben álltak volna.
Végül valahogyan mégis csak túl éltem az órákat és egyből robogtam az Operába.
Gergő most is hiányzott, de még nem volt három óra, a megjelenés időpontja.
Imre vidáman fogadott.
-Szeretnék mutatni valamit! –azzal a kezembe nyomott egy szóró lapot.
Alaposan tanulmányoztam.
A lap az Operett Marica grófnő című előadását hirdette. A vörös színű papíron ki volt emelve, hogy a főszereplők: Fischer Adél és Vadász Gergő.
Volt még rajta egy rajz, az előadás ajánlója és természetesesen a szereplő lista.
- Ez gyönyörű. nyújtottam volna vissza a papírost.
- Tartsd meg! Emlék. –mondta nagyvonalúan és vissza ült a székébe.
Beletettem a papírt a táskámba és kivettem belőle a forgatókönyvet.
Csatlakoztam a többiekhez.
Gergő három után 5 perccel esett be lihegve. Kikapta a forgató könyvét. Leült a színpadon a lehető legtávolabb tőlem és felém se nézett.
-És kezdünk. –mondta Imre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése