2013. május 22., szerda

Cirkuszi tragédia 16


Régen volt már történet rész, és lehet hogy sokára is lesz. Bonyolult időszak van a suliba. 8.-os lévén sok mindenből írunk vizsgát akárhány év anyagából... Nehéz.
Addig aprócska tippek fogunk jönni, de ha lesz időm jön sztori is :)) 

16
Márk.
Csak egy pillantást vethettem rá, mert amint a szeme találkozott az enyémmel elfordult és beszállt a lakókocsijába.
Elindultam a vezetőfülke felé. Máz Zoltán és Marcsi bent ült, az egész Cirkusz rám várt.
Beszálltam és behúztam magam mögött az ajtót. Lehúztam az ablakot.
A levegő még csípős volt, de a Nap már ontotta sugarait.
Zoltán vezette a kocsisort.
-Szia Béla! –üvöltöttem, mikor ráfordultunk a kocsisorra.
Nem tudom, hogy ő vissza kiabált-e, de én boldog voltam, hogy még kiordítottam magamból ezt a 2 szót.
Zoli és Marcsi beszélgettek, de fogalmam sem volt miről, nem sikerült elkapnom a beszélgetés folyamatát. Inkább elővettem a fotót, amit Béla adott és néztem, valamint az emlékeimben gyönyörködtem.
Felidéztem az elmúlt hónapok eseményeit.
Mennyire ki voltam akadva, hogy el kellett válnom a kötéltől, és most mennyire nehéz újra a kötél közelében lennem.
Hát igen az életem a végzetem.
A fejem a hideg ablaküvegnek nyomódott, ez ébresztett fel. Már a sötét Győrt szeltük. Zoli vezetett Marcsi meg zenét hallgatott. Rögtön látták hogy felébredtem, de valamit leolvashattak az arcomról és ezért békén hagytak.
Győr szélén lévő füves területre 6-ra értünk oda.
Utasításomra ma már nem kezdték el felállítani a sátrat, pedig Zoli rájuk akarta erőltetni.
Mind összegyűltünk a Marcsival közös lakókocsiban és beszélgettünk.
Próbáltam magam bele élni a beszélgetésbe, de nem sikerült annyira, ezért egy könyvvel egy távolabb eső zugba húzódtam.
Alig értem az oldal végére, mikor elém lépett valaki és megköszörülte a torkát. Kinéztem a könyv alól és megláttam Márkot.
- Főnök! szatulált
- Ne, kérlek ne, nincs hozzá túl sok kedvem. – állítottam le. –Igazából ehhez az egészhez nincs sok kedvem, de hát nem mehetek el, ez az én lakókocsim. Nincsenek ellenemre ezek az emberek, de alig ismerek valakit, mivel a barátaim még nem csatlakoztak hozzánk. Lala és Mira is valahol máshol ütik el az időt.
- Huh, ez hosszú volt. Megértelek. –mondta őszintén. Nekem sincs sok kedvem itt lenni. Nincs kedved bemenni a városba? Biztos szép lehet főleg így éjjel és kihúzna a melankóliádból.
- Vagyis szerinted melankolikus vagyok? – kérdeztem, becsukva a könyvet.
- Igen. És az okát is tudom.
- Kíváncsi lennék az ötletre.
- Nem itt. –mondta folytott hangon egy halvány mosoly kíséretében
Kivette a kezemből a könyvet, ledobta a mellettem lévő szekrényre és kihúzott az ajtón át a nyirkos levegőbe.
Gyorsan bepattantunk a Cirkusz legkisebb kocsijába és Márkkal a volán mögött nekiálltunk meghódítani Győrt. Nem mentünk sokáig autóval. Megálltunk a Rába partjánál és sétálni kezdtünk.
A Nap még kitartóan sugározta narancs sugarait, de be kellet látnia, hogy a Hold diadalmaskodott fölötte és feladta a küzdelmet.
Márk eddig némán bandukolt mellettem. A levegő csöndjét csak a békék kuruttyolása törte meg. Néhány kései futó jött néha szembe velünk, de az part melletti járda már kihalt volt.
Megköszörültem a torkom.
- Tartozol egy válasszal. - mondtam
- Felejtsd el. – ingatta a fejét.
- Nem tudom. Kíváncsi vagyok.
- No meg makacs.
- Igen. Tehát megmondod, vagy erőszakkal kell kihúznom belőled.
- Erőszak. nézett rám ártatlanul.
- Biztos vagy benne? – néztem rá gonoszan. –Nem tudod, mire vállalkozol.
- Huh, asszem, megkockáztatom.
- Merész. –mondtam és kezemet felemelve felé indultam.
- Jó, jó, nyugi.
- Még nem is csináltam semmit. - tettem le a kezeim sértődötten.
- Csak a melankóliából akartalak kirázni. –magyarázkodott.
- Akkor nincs is ötleted?
- Ötletem az van, de megtartom magamnak.
- Pimasz. Nem tudod kivel beszélsz! Mond el! –utasítottam.
- De igen, Ury Lillával a főnökömmel.
 - Igen, a főnököddel.
A szemem már valószínűleg szikrákat szórt. Nem szerettem, ha szórakoztak velem ezt Márk is észrevehette, mert egyből megeredt a nyelve.
-Ismerem a történetedet. Zoli elmondta a történeted. Szerintem te…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése