2013. június 30., vasárnap

Két új körömlakk

Sziasztok! Szeretném bemutatni Nektek a két legújabb lakkocskámat. Mindkettőt rokonok "sózták " rám.


Az egyik egy Avonos lakk. Nagyon örültem neki, mert rég óta szerettem volna kipróbálni, de az ára mindig ott fönt járt, de most akciósan 600 forintért be lehetett szerezni és az én kedves nagynéném nem röstellte megrendelni.



Ezt a lakkot anyumtól kaptam.  Ő úgy vette, hogy az menta színű, míg én föl nem világosítottam hogy ez inkább világos fű vagy zöldalma zöld. 
Nem baj  azóta ő a mentás lakkom. Az első körmös képen sima míg a másodikon lámpa fénynél látható.





2013. június 28., péntek

A barátom sztár 21

Ezt a történetet hoztam nektek, ez áll a legközelebb a kicsi szívemhez :)) :DD
Remélem ti is szeretitek. Olvasásra fel!

21
-… borosta, igazán leszedhetnéd néha, csodálom, hogy Niki még nem szólt, nem írja a borostás pasikat. Ami azt illeti, meg nem tudnám számolni hányszor nyilatkozott ezek a falak között arról hogy mennyire utálja a nyálas Vipera sztárocskákat.
Ez kellet csak, hogy miért nem tud Fru gondolkodni mielőtt beszél.
- Annyi baj legyen. - vigyorodott el Rob. - Szerintem is nyálasak.
- Most, hogy leszálltunk a múltról beszélhetnék másról is? –kérdeztem.
- Niki,ne! –nézett rám Rob könyörgő kutya szemekkel. – Ő az első barátnőd aki beszél angolul. Had faggassam egy kicsit.
Ezeknek a szemeknek lehetetlenség lett volna ellenállni.
- Hát jó, - adtam meg magam. – Már ha Fru nem bánja.
- Nem, agyon szívesen segítek.
Inkább rontasz gondoltam de miután beleegyeztem nem vontam vissza a szavaimat.
- De kárpótlást kérek! – néztem mohón Robra aki csak megnyalta az alsó ajkait és csak egy szót morgott:
- Meg lesz!
Fru zavartan vihorászott a háttérben. Engem nem izgatott, csak Rob arcát néztem miközben áradt belőle a kérdés özön.
- Hogy nézett ki kiskorában?
Nem tudom, hogy ezeket a kérdéseit miért nem nekem tette föl, de ha neki így kellemesebb…
- Talán kimenjek, hogy olyanokat is tudj kérdezni hogy kivel csókolóztam először. –kérdeztem félig poénodva, félig meg halálosan komolyan.
- Engem nem zavarsz, de figyelmeztetlek ez lesz a következő kérdésem.
- Tudod mit? Én már most menekülök. Meg kell látogatnom néhány rokonomat, barátomat. Azt terveztem, hogy téged is viszlek, de látom itt ragadtál. –nevettem idegesen.
- Menj csak ha szeretnél én még maradok egy darabig. Peter kérlek kísérd el társaságnak.
Fru eddig bírt csöndben maradni. Még egy búcsú csókot leheltem szerelmem ajkára, majd Peterrel kislisszoltunk az ajtón.
A friss levegőn, már jobban éreztem magam mint bent a  szobában.
- Jól látom, hogy nem szíveled a csajt? –lépet mellém Peter.
- Ennyire nyilván való? –néztem rá riadtan - Nem igazán, csak a szemed megkönnyebbült mikor elhagytuk a szoba nyomasztó légterét. Ha van kedved meséld el, hátha jobb lesz tőle. – biztatott.
-Az egész gyerek korunkban kezdődött… -kezdtem el egy hosszú történetet mély sóhajjal kísérve.


2013. június 26., szerda

Ombre köröm

Sziasztok! 
Mától 10 napig nyaralok ezért ütemezett bejegyzések fognak várni benneteket leginkább köröm témában, mert nem volt időm sztorit írni *pirul, de kegyelmet kér amiért bevallotta a bűnét.*.
Várom a vissza jelzéseket, mert azok azt jelentik: van értelme a blogolásnak :)) 
Szóval, kezdeném egy ombre körömmel.
Vad színekkel csináltam elvégre( ha az időjáráson nem is látszik) itt a nyár.


A művelet elkészítéséhez szükséges egy szivacs, de mivel nekem nincs egy ilyennel oldottam meg a problémát.

Fesssétek le az alapot, várjatok míg megszárad, majd egy műanyagra csöppents egy kis festéket (azt ami nálam a zöld) és itasd fel a szivaccsal, majd pedig pacsmagold szét a körmödön.

2013. június 22., szombat

Cirkuszi tragédia 17

Igggen, egy picurit rég volt sztorirész, de pótolom:))
Hogy bírjátok a meleget? Én eléggé megszenvedem és ezáltal sztorit írni se tudok annyit, mert hát melegben azzal foglalkozik mindenki, hogy élje túl a napot! Tipp: sok folyadék és olvasd a blogom! :))

17
-… szerelmes vagy Bélába, csak nem mered bevallani.
- Mi? Én? Hogy? Nem! –tiltakoztam. – Mi csak barátok vagyunk. Sokat köszönhetek neki.  Nem vagyok belé szerelmes.
- Ha te nem is belé, ő biztos beléd.
- Honnan gondolod ezt?
- Csak jó a szemem. De látom nem szívesen beszélsz a témától, csak még jobban a mocsaradba süllyedsz. Lapozzunk oké?
- Részemről a köszönet. –mosolyodtam el.
Szóba került a balesetem, az ő előélete, a csapata: a The Dance Faries. Már fájt a hasam a sok nevetéstől mikorra kocsiba szálltunk, hogy vissza menjünk a többiekhez.
Márk nem adta fel, a kocsiban is öntötte magéból a poénokat.
Mikor meséltem, hogy régen én és a szájharmonikám elválaszthatatlanok voltunk ezt nyögte be:
-Nem mindegy hogy azt mondjuk: szájharmonika, vagy hájszarmónika...
És ismét nem tudtam megállni. Hasamat fogva nevettem, addig hogy még a könnyem is folyni kezdett.
Tíz felé érhettünk vissza a Cirkuszhoz.
A lakókocsim felé vettük az irányt. Csönd volt bent.
-Köszi ezt a felejthetetlen estét. - néztem Márkra az együtt töltött idő alatt először komolyan. -  Ha nem vagy csak haladok néhány fejezetnyit abban a könyvben. Valószínűleg beleszerettem volna a főszereplőbe, mélységesen utáltam volna a legjobb barátot, amiért szerelmet vall a főhősnőnek És a végén sírtam volna, amiért függővégben végződik és még várnom kell a következő részek megjelenésére, hogy megtudjam mi történt a szerelmi háromszögben. Köszönöm, hogy megmentettél ettől a drámai érzéssorozattól.
- Majd bepótolhatod. – mondta és megeresztett egy halvány mosolyt. – Én is köszi az estét. Jobb volt mint egy rakat ember nevetgélését hallgatni miközben halálra unom magam. Nos, jó éjszakát! –mondta, biccentet és eltávozott a lakókocsija felé.
- Jó éjt! –motyogtam.
Benyitottam a kocsiba. Mindenhol sötétség honolt. Az ágyakhoz mentem. Meglepetésemre nem feküdt benne senki. Körül jártam a lakóautót, de Marcsinak vagy a többieknek nyoma se volt. Sehol egy üzenet, sehol egy jel, hogy hol lehetnek.
Biztos elmentek valahová a társasággal.
A fürdőbe vonultam, gyorsan letusoltam és ugyan olyan iramba a meleg ágyikóba bújtam. A könyvem ott hevert a szekrényen, ahová Márk tette.
Föllapoztam és folytattam az álom világban élést. Éppen bosszankodtam amiért a főhős dobta a főhősnőt aki a legjobb barátjához menekült vigasztalásra.
Itt alhattam el, mert az éjszaka közepén felriadtam. Kómásan lenyomtam az éjjeli lámpát , de előtte a már gyűrött lappú könyvet lehajítottam a szőnyegre. A oldalamra fordultam és már aludtam is tovább.


Reggel suttogásra ébredtem és arra hogy néznek. Kinyitottam a szememet és engem bámult …

2013. június 19., szerda

Hasznos maki

Nézzétek milyen kis aranyos és hasznos dogot találtam a neten. Sajnos Magyarországon még nem kapható, pedig mennyivel könnyebb lenne vele az élet…

2013. június 17., hétfő

Disney inspirációs képek

A párizsi Disneylandos látogatás óta még jobban Disney mániás lettem, így hát  hoztam pár képet a világ összes Disneylandjából. Merjetek nagyot álmodni, aki még nem járt ott, fog! :))
Nini, ki van itt?

2013. június 15., szombat

A színpad az életem 12

A nyári szünet kezdetével lehet, hogy ritkábban lesznek frissek, főleg sztorik, mert nyáron keveset vagyok itthon és az itthon töltött időt nem biztos, hogy sztori írással fogom tölteni, de amint lesz egy rész felteszem, tippek fognak érkezni.

Megköszönném, ha a bejegyzések végén a láblécben pipálgatnátok mennyire tetszett az  adott bejegyzés.

12
-Gergő. - leheltem.
Kinyögtem neki egy köszönömöt és szabadulni próbáltam, de kezei szorosan körém fonódtak.
Teljesen meg voltam zavarodva. Mi ez a nagy ölelkezés? Hiszen ki nem állhat a Fagyos király.
Észrevehette magát. Szeme tavát megfagyasztotta és újra azzal a „mindent látok és tudok rólad valamint utállak” pillantásával nézett rám.
-Vigyázz jobban. - morogta. - Holnap előadás.
Elengedett és ott hagyott.
-Mi volt ez? –kérdezte Szilvi mellém táncolva. Mármint elkapott és ha hiszed, ha nem egy pillanatra a régi önmaga lett, de újra amögé az álarc alá bújt. Mit mondtál neki?- tudakolta
- Semmit. – válaszoltam.
- Fura gyerek ez a Vadász Gergő, ha nem éppen a Fagykirály főszerepét játssza akkor még aranyos is.
- Te… Neked tetszik! Ugye?
- Én nem a tetszik szót használnám. Helyes, de csak barátomként szeretem és nézek rá. Nem is tudnék másképp. Ő az a Vicc a világ típusú pasi és én ki nem állhatom azokat akik elfelejtik a szülinapokat, évfordulókat. És Gergő ilyen. Amilyen gyorsan tanul szöveget olyan gyorsan feledi el a dátumokat. Meg se tudnám számolni hány csaja dobta emiatt.
- Kezdem úgy érezni magam, hogy miattam ilyen jeges.
- Ha igaz is ez előbb te oldottad fel. És ha egyszer sikerült…Talán majd holnap a csókotok után…
- Ne is mond Szilvi, ha csak rágondolok görcsbe rándul a gyomrom.
-Ne így fogd fel. Ez nem Adél és Gergő csókja, hanem Maricáé és Taszilóé.
-Ettől még mindig nem lett könnyebb. nyögtem mikor a palánkhoz értünk.
- Na várj… Ki a kedvenc színészed?
- Ümm.. Fogalmam sincs. –nyögtem a szín tiszta igazságot.
- Olyan válasz nincs, hogy nincs. Bökd ki!
- James Franco. –mondtam egy eszembe jutó nevet- Még sose láttam játszani, de a múltkor mikor a tévébe ment egy film előzetes és megláttam feltűnt, hogy irtó cuki, aztán utána néztem a neten. Ennyi vele a kapcsolatom- A filmjét még azóta sem láttam.
-Képzeld az, hogy vele csókolózol. Hogy abban a pillanatban kérte meg a kezed és hogy igent mondtál. Ne gondolj arra, hogy ő Gergő, mert abban a pillanatban ő nem lesz az, ő Tasziló lesz, vagy James. Az lesz akivé őt változtatod. A színpadon érted az lesz akire vágysz.
Hazafelé ismét Szilvi ér Gergő közé szorulva ezen járt az agyam.
És mi van ha én nem akarom, hogy más legyen?

2013. június 14., péntek

Ballagási összeállítás

Sziasztok!
Ma volt a ballagásom és eléggé vegyes érzelmek keverednek bennem.  Szomorú vagyok, mert nem leszek többé a barátaimmal, de örülök is, hisz megdolgoztam azért, hogy a kedvenc iskolámba vegyenek fel.


Csináltam egy kis összeállítást a mai napomról.:))

Először is itt a hajam.
És itt van a körmöm:


Végül pedig a ruhám. Nem tudom, mennyire látszódik, de a szoknya olyan volt, hogy fekete tül és arra voltak rétegesen fekete csíkok varrva ami nem látszik át. Ötletes volt (Pszt! Nem volt drága egy Ázsiai boltban is simán beszerezheted, mert jó a minősége,már ahol én láttam. Az enyém amúgy H&M-es.)



2013. június 10., hétfő

Rucik *-*

Egy kis laza, nyári felső összeállítást készítettem Nektek főszerepben természetesen a színekkel.

Minél vagányabb színeket kombózol annál tutibb lesz az összhatás! (Ne ess át a ló túloldalára! Csak egészséges mértékben PLS!!)


2013. június 9., vasárnap

A barátom sztár 20

De jóóó *-*, itt van a 20. rész, állati nagy öröm, hogy már itt tartok  Bocsánat, hogy nem hoztam eddig frisst, de nem voltam itthon. 
Köszönöm, hogy biztattok és itt vagytok nekem. Igyekszem majd normális tempóban hozni a sztorikat a nyáron :)) Szóval itt van a 20. rész juhééé :))

20
- Fru. - szalad ki a számon. – Te mit keresel itt?
- Öm… Itt lakom.  A nagyon kérdés, hogy te mit keresel itt és az hogy ki ez a három jóképű pasi mögötted?
A srácokra néztem akik bambán figyeltek minket és a számukra értelmetlen beszélgetésünket.
- Mindent elmondok, de nem itt. Nem mehetnénk be hozzátok?
- De,de gyertek csak.
A fiuk nem reagáltak és ez fel is tűnt Frunak, de nem igazán foglalkozott vele, csak fecsegett.
-El sem hiszem, hogy  itt vagy, azt gondoltam sosem jössz vissza és sosem látlak, Azt hittem haragszol rám. Nem válaszoltál az e-mailekre, a telefon hívásokra, azt hittem a föld nyelt el. De aztán mikor összefutottam a Nagyiddal a boltban megtudtam, hogy egyetemre mentél és arra fogtam a hallgatásodat, de mikor már itt volt a nyár és még mindig semmi, azt gondoltam, ennyi, sohasem látlak, és akkor tessék éppen neked írok egy SMS-t hogy jól leszidjalak erre kibe botlom a templom előtt? Nikibe, az elveszetnek hitt barátnőmbe, nem elfelejtendő a díszes gardedámja sem. – levegőt véve nézett a fiukra, akik csöndben követtek minket. Fruzsina már folytatta is tovább. Beszélt az itteni unalmas életéről, hogy kalandra vágyik, hogy irigyel engem amiért a fővárosban lakom és ismét visszakanyarodott ahhoz, hogy miért nem reagáltam.
Nem mondhattam, hogy annyi  pénze senkinek sincs, hogy kifizesse a vele való telefonozásokat és a neten is kész regény írna elemezve minden lakóját Mándnak. Szerettem őt teljes szívemből már pelenkás korunk óta barátok voltunk. Néha teljesen kiakasztott és sokat gondolkoztam, hogy össze hozom őt Lídiával, de valamiért sosem jött össze. Talán mert két világot akartam fenntartani a városi és a falusi lány életét és nem akartam hogy ezek keveredjenek.
- Volnátok szívesek befáradni? – hallottam Fru hangját
- Nem beszélsz angolul? –kérdeztem.
- De. Te kis buta, hát elfelejtetted?
- Akkor beszéljünk angolul, hogy senkise legyen kirekesztve. - váltottam nyelvet. –Mindent megmagyarázok bent. –mondtam még utoljára magyarul.
Fruék lakása nem változott a fehér épület teraszán még mindig ott állt a megsárgult napágy közepén egy barna folttal.
A foltot mi okoztuk, mikor a szülői tiltás ellenére is azon saraztunk. Emlékszem, mert akkor került a kukába imádott térdnadrágom, mert rajta is egy barna paca éktelenkedett.
Fruzsi bevezetett a szobájába kérésemnek eleget téve angolul kérdezte,hogy kér e valaki valami frissítőt. Mid a hárman elfogadtunk egy pohár vizet ezért Fru kiviharzott majd néhány ásványvizes palackkal tért vissza. Míg kint tartózkodott volt alkalmam körülnézni a szobában. A fal minden négyzetcentiméterét poszter foglalta el. Meglepődtem mikor egy szekrényen A vipera poszterét láttam. Reménykedtem, hogy a kedvesem nem vette és nem is fogja észre venni.
- Nos akkor végre bemutatsz a barátaidnak? –kérdezte Fru mikor visszaért.
- Öm.. persze. Fru ő itt Peter, Digi és Robert.
A testőrök könnyen kapták lé a szemüvegüket de Rob hezitált.
- Ne addódj Rob, nem fog szét tépni. -  bíztattam. –Nem lesz a házunk előtt holnap a sajtó.
- Miért ki ő? –nézett rám Fru.
Odasétáltam a szerelmem mellé és megfogtam a kezét, jelezve, hogy bízom benne.
Nagyot sóhajtott. Ajkait az enyémre illesztette egy pillanatra  majd lekapta magáról a napszemcsit és bátran Fru szemébe nézett.
-Robert Hulizmann vagyok.
- Tudom, te butus. - nevette el magát barátnőm. Értetlen arcunk láttán azonnal magyarázkodni kezdett. - Nem azt tudtam, hogy te vagy te, csak annyit, hogy valami nagy ember lehetsz ilyen széles vállú kidobó emberekkel. Egyébként van valamid ami nagyon elárul. - nevetett.
- Mi? –kérdezett vissza kedvesem.


- Hát a…

2013. június 5., szerda

Ballagási hajak

Kérésre a ballagóknak hajakkal rukkoltam elő, holott még azt se tudom, az enyém milyen lesz, talán kapok egy kis ihletet! :))
Mutassátok a fodrászoknak, és ő már tudni fogja mit hogyan :))



2013. június 4., kedd

Köröm matricás köröm

A mai nap egy rövid és egyszerű körömtippet hoztam.
A lényeg, hogy valami halvány alaplakkal fedjétek le a körmeiteket, majd ragasszátok rá a köröm matricát (beszerezhető kínaiban, piacon, bármilyen 100 forintos boltban, nem kerül többe mint max 300 Ft, ennél csak olcsóbb lehet).
Majd pedig lefedjük alaplakkal. És készen van a tökéletes, visszafogott manikűr :))



2013. június 2., vasárnap

Cirkuszi tragédia 17

Sajnos mostanában, a sok tanulás miatt rövidültek és ritkultak a sztori részek, de ígérem, most már csak két tz-t írtunk és minden újra oké lesz, addig is...:))

17
-… szerelmes vagy Bélába, csak nem mered bevallani.
- Mi? Én? Hogy? Nem! –tiltakoztam. – Mi csak barátok vagyunk. Sokat köszönhetek neki.  Nem vagyok belé szerelmes.
- Ha te nem is belé, ő biztos beléd.
- Honnan gondolod ezt?
- Csak jó a szemem. De látom nem szívesen beszélsz a témától, csak még jobban a mocsaradba süllyedsz. Lapozzunk oké?
- Részemről a köszönet. mosolyodtam el.
Szóba került a balesetem, az ő előélete, a csapata: a The Dance Faries. Már fájt a hasam a sok nevetéstől mikorra kocsiba szálltunk, hogy vissza menjünk a többiekhez.
Márk nem adta fel, a kocsiban is öntötte magéból a poénokat.
Mikor meséltem, hogy régen én és a szájharmonikám elválaszthatatlanok voltunk ezt nyögte be:
-Nem mindegy hogy azt mondjuk: szájharmonika, vagy hájszarmónika...
És ismét nem tudtam megállni. Hasamat fogva nevettem, addig hogy még a könnyem is folyni kezdett.
Tíz felé érhettünk vissza a Cirkuszhoz.
A lakókocsim felé vettük az irányt. Csönd volt bent.
-Köszi ezt a felejthetetlen estét. - néztem Márkra az együtt töltött idő alatt először komolyan. -  Ha nem vagy csak haladok néhány fejezetnyit abban a könyvben. Valószínűleg beleszerettem volna a főszereplőbe, mélységesen utáltam volna a legjobb barátot, amiért szerelmet vall a főhősnőnek És a végén sírtam volna, amiért függővégben végződik és még várnom kell a következő részek megjelenésére, hogy megtudjam mi történt a szerelmi háromszögben. Köszönöm, hogy megmentettél ettől a drámai érzéssorozattól.
- Majd bepótolhatod. – mondta és megeresztett egy halvány mosolyt. – Én is köszi az estét. Jobb volt mint egy rakat ember nevetgélését hallgatni miközben halálra unom magam. Nos, jó éjszakát! –mondta, biccentet és eltávozott a lakókocsija felé.
- Jó éjt! –motyogtam.
Benyitottam a kocsiba. Mindenhol sötétség honolt. Az ágyakhoz mentem. Meglepetésemre nem feküdt benne senki. Körül jártam a lakóautót, de Marcsinak vagy a többieknek nyoma se volt. Sehol egy üzenet, sehol egy jel, hogy hol lehetnek.
Biztos elmentek valahová a társasággal.
A fürdőbe vonultam, gyorsan letusoltam és ugyan olyan iramba a meleg ágyikóba bújtam. A könyvem ott hevert a szekrényen, ahová Márk tette.
Föllapoztam és folytattam az álom világban élést. Éppen bosszankodtam amiért a főhős dobta a főhősnőt aki a legjobb barátjához menekült vigasztalásra.
Itt alhattam el, mert az éjszaka közepén felriadtam. Kómásan lenyomtam az éjjeli lámpát , de előtte a már gyűrött lappú könyvet lehajítottam a szőnyegre. A oldalamra fordultam és már aludtam is tovább.


Reggel suttogásra ébredtem és arra hogy néznek. Kinyitottam a szememet és engem bámult a…