2013. június 15., szombat

A színpad az életem 12

A nyári szünet kezdetével lehet, hogy ritkábban lesznek frissek, főleg sztorik, mert nyáron keveset vagyok itthon és az itthon töltött időt nem biztos, hogy sztori írással fogom tölteni, de amint lesz egy rész felteszem, tippek fognak érkezni.

Megköszönném, ha a bejegyzések végén a láblécben pipálgatnátok mennyire tetszett az  adott bejegyzés.

12
-Gergő. - leheltem.
Kinyögtem neki egy köszönömöt és szabadulni próbáltam, de kezei szorosan körém fonódtak.
Teljesen meg voltam zavarodva. Mi ez a nagy ölelkezés? Hiszen ki nem állhat a Fagyos király.
Észrevehette magát. Szeme tavát megfagyasztotta és újra azzal a „mindent látok és tudok rólad valamint utállak” pillantásával nézett rám.
-Vigyázz jobban. - morogta. - Holnap előadás.
Elengedett és ott hagyott.
-Mi volt ez? –kérdezte Szilvi mellém táncolva. Mármint elkapott és ha hiszed, ha nem egy pillanatra a régi önmaga lett, de újra amögé az álarc alá bújt. Mit mondtál neki?- tudakolta
- Semmit. – válaszoltam.
- Fura gyerek ez a Vadász Gergő, ha nem éppen a Fagykirály főszerepét játssza akkor még aranyos is.
- Te… Neked tetszik! Ugye?
- Én nem a tetszik szót használnám. Helyes, de csak barátomként szeretem és nézek rá. Nem is tudnék másképp. Ő az a Vicc a világ típusú pasi és én ki nem állhatom azokat akik elfelejtik a szülinapokat, évfordulókat. És Gergő ilyen. Amilyen gyorsan tanul szöveget olyan gyorsan feledi el a dátumokat. Meg se tudnám számolni hány csaja dobta emiatt.
- Kezdem úgy érezni magam, hogy miattam ilyen jeges.
- Ha igaz is ez előbb te oldottad fel. És ha egyszer sikerült…Talán majd holnap a csókotok után…
- Ne is mond Szilvi, ha csak rágondolok görcsbe rándul a gyomrom.
-Ne így fogd fel. Ez nem Adél és Gergő csókja, hanem Maricáé és Taszilóé.
-Ettől még mindig nem lett könnyebb. nyögtem mikor a palánkhoz értünk.
- Na várj… Ki a kedvenc színészed?
- Ümm.. Fogalmam sincs. –nyögtem a szín tiszta igazságot.
- Olyan válasz nincs, hogy nincs. Bökd ki!
- James Franco. –mondtam egy eszembe jutó nevet- Még sose láttam játszani, de a múltkor mikor a tévébe ment egy film előzetes és megláttam feltűnt, hogy irtó cuki, aztán utána néztem a neten. Ennyi vele a kapcsolatom- A filmjét még azóta sem láttam.
-Képzeld az, hogy vele csókolózol. Hogy abban a pillanatban kérte meg a kezed és hogy igent mondtál. Ne gondolj arra, hogy ő Gergő, mert abban a pillanatban ő nem lesz az, ő Tasziló lesz, vagy James. Az lesz akivé őt változtatod. A színpadon érted az lesz akire vágysz.
Hazafelé ismét Szilvi ér Gergő közé szorulva ezen járt az agyam.
És mi van ha én nem akarom, hogy más legyen?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése