2013. július 30., kedd

Inspirációs képek

Néhány képecskét hoztam nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket :)) Én imádom őket *-*


2013. július 28., vasárnap

A barátom sztár 25

Cirkuszi tragédia nem lesz egy ideig, mert nincs előre megírva belőle, ezért be kell érnetek tippekkel és A színpad az életemmel. *Bocsánatot kérek, de amint lesz időm lesz Cirkuszi tragédia is*


25
Peter és Digi a szobájukban voltak. Kopogás nélkül berontottam hozzájuk.
- Gyerünk fiuk! Nem gondolátok, hogy tartoztok egy mesével?- karba font kezekkel álltam előttük.
- Figyelj, nem a mi hibánk volt. Baleset! – védekezett Digi a pillantásom láttán.
- Baleset! De nektek kell megvédeni a balesetektől! Tudjátok Test Őr! Különben is minek szekáltátok? Tudjátok milyen két ballábas!
- Ez olyan hagyomány nálunk! Mi nem akartunk neki rosszat, de az egy kis baráti szórakozás volt. Ő is élvezte!
Felhorkantottam.
- Ja, gondolom hogy élvezhette a fájdalmat! Most derül fény arra, hogy szadista?
- Niki, jesszus, nyugi! –csitított Peter.
- Nem nyugi. Felfogtátok mi történhetett volna?
- De nem történt!
- Nem és ez nem a ti érdemetek! Most pedig had halljam a sztorit!
- Hát ugye mi kint voltunk, Rob meg jött azzal az ütővel. Elkezdett kergetni minket és hadonászni. És elesett, lefejelve azt a fa izét. És onnan már tudod. – mondta Digi.
- Skacok, idióta marhák vagytok! Holnap bemegyünk a városba a kórházba, muszáj megnéznie valami szakértőnek, hogy mit kell vele tenni. Arra nem gondoltatok, hogyha eltöri valamijét gipszbe kerül egész nyárra? Kafa szünet lett volna, nem beszélve arról hogy erről csámcsogna minden újság. Figyeljetek, Frunak ne mondjatok semmi! Ő még a holdba is belegravírozná mit tudott meg. Idióták! –mondtam még búcsúzóul és kimentem.
- Nagyi köszi az első segélyt! – ültem le mellé.
- Jól van a fiú? –kérdezte aggódóan.
- Most alszik. Holnap bemegyünk egy kórházba, hogy megnézzék mi van vele. Ha Fru átjön ne mondj neki semmit, sőt senkinek ne mondj semmit Robbal kapcsolatban!
- Ne aggódj, nem jön hozzám senki.
- Azért megnyugtató lenne, ha mindig zárnád a bejárati ajtót. Most megyek megfürdök.
A melegvíz csodákra képes. Elmulasztja az aggódást, felmelegít, feloldja a görcsös izmokat és segít gondolkozni.
Gonosz voltam Peterékkel. Hisz ők ilyenek, ugratják Robot és tényleg nem az ő hibájuk volt. Baleset. Végül is nekik tényleg nem ez a munkájuk. Nem tudják megmenteni mindentől, csak attól amire fel vannak készülve. Bocsánatot kell kérnem tőlük.
Mikor végezte a szobájuk felé vettem az irányt, de a villany le volt kapcsolva. Már biztos alszanak, akkor majd holnap.
Nagyit kerestem, de nem találtam sehol, majd bemenve Robhoz megláttam otthonkás alakját.
- A barátod felébredt! –magyarázta. – Még jó hogy hangosan kiabált, különben nem hallottam volna meg. Így is azt hittem valami macska vernyákol.  Hoztam neki egy kis fájdalom csillapított. Amint beadtam el is aludt.
- Köszi nagyi, nagyon hálás vagyok neked.
-Megyek is! Aludj jól!
-Nem kell segíteni valamit? – kérdeztem.
-Nem, drágám megleszek.
-Jó éjt! – mondtam és ő mosolyogva csukta be az ajtót.
Adtam Robnak egy jó éjt, ne fájjon annyira az orrod puszit és befeküdtem az ágyba.
A fésülködő az asztalon megtaláltam szerelmem telefonját és magamhoz vettem. Bementem a Googleba és beírtam a nevem a kereső mezőbe.Rengeteg találat volt és mind ugy kezdődött: Robert Hulizmann barátnője…
Már értem miért rinyálnak a sztárcsemeték, hogy a szüleikkel hasonlítják össze őket. Most ugyan ezt érzem én is, és ha valaha végzek a média szakon és lesz egy jó forgatókönyv ötletem nem  Kovács Nikoletta, hanem Robert Hulizmann barátnője írta.
Szerelmemre néztem, arca nyugodt volt. Ő nem tehet erről. Tudtam mit vállalok mikor a barátnője lettem és már nem táncolhatok vissza, főleg hogy szeretem.


2013. július 26., péntek

A színpad az életem 15

Hellósztok! Az a helyzet, hogy most nagyon rákattantam erre a sztorira és elpártoltam a többitől, ezért ebből kaptok mostanság több fejezetet!

15
-… Jó volt zöldfülű. - az utolsó szót suttogta, hogy csak én értsem, hogy még mindig nem fogadott el. - És boldog szülinapot! –nyögte még be.
- Akkor kollégák és kolleginák,  ma este hét órakor kezdődik a premier előadás és szeretném, ha ti már hatra megérkeznétek, hogy minden tökéletes legyen! – mondta Imre. – Most pedig mindenki mehet!
- Haza vigyelek? –kérdezte Szilvi
- Nem, még az korai, még van vagy két órám!
- Nem, nem, nem! – tiltakozott Imre. – Nem kell bemenned. Megbeszéltem az igazgatóval! Menj haza és pihenj! Igyekezz nem izgulni!
- Rendben! Akkor Szilvi szívesen megyek veled! – mondtam vidáman.
Örültem, hogy megszabadulok két fölösleges békaboncolási órától.
Kiléptünk az ódon falak közül és mindenki beszállt a maga autójába. Imre még visszaintett, de mikor Gergő elhajtott mellettünk egy pillantásra sem méltatott minket.
-Gyerekes. –valami ilyesmit motyogott a vezető ülésen Szilvi.
Barátosném negyed óra alatt hazaszállított, addig az itt tartott előadás sikeréről áradozott, és hogy milyen jó lesz este.
Elköszöntem tőle és felmentem a lakásunkba. Senki sem volt otthon, így beültem lazítani egy forró vizű kádba valami romantikus regénnyel.
Mikor kiszálltam a kádból még volt egy órám indulásig.
Szüleim is akkor értek haza.
-Sziasztok! Csipkéék mikor jönnek? –érdeklődtem az üdvözlő puszik mellet!
- Csak az előadás után, nem tudtak jegyet szerezni ezért, ők sajnos most nem tudnak jönni.
Ezen elszomorodtam.
-Naa, picim, ne lógasd az orrod! – pacskolta meg apu a hátam - Ma lesz az első Operettes bemutatód! Örülj! Te tudod mit? Elárulok pár titkot. – elvont anyu közeléből és szinte csak tátogta:- Anyád annyi csoki mikulást vett hogy ha mind megesszük már csak gurulni fogunk tudni!
- Az nem lesz jó! –nevettem. – Marica nádszál vékony volt, szegény Gergőnek kell majd tologatni a színpadon.
Elkapott a röhögő görcs a képet magam elé képzelvén.
- Apu, azt mondtad, hogy titkokat. Mi van még? –néztem rá gyanakvóan.
- Tudod, sok mindent teszek meg érted. Például belebújok abba a szűk, szúrós öltönybe is, és hagyom, hogy anyád nyakkendőd kössön rám!
- Ez nem titok apu. Anya még azt sem szereti ha macinaciba mész a közértbe. Készülj fel a legrosszabbra mert amint én kiteszem innen a lábam, megkezdődik a házi kínzásod! – ijesztgettem.
Az órára néztem.
- Mennem kell. –mondtam ki hangosan.
- Most komolyan itt hagysz? –kérdezte apu kétségbe esetten.
- Muszáj! – néztem rá.
Felkaptam a forgatókönyvet és beletuszkoltam a hátizsákomba,majd felhúztam a legmelegebb holmiaimat és elköszöntem a szüleimtől, akik jókívánságok közepette engedtek utamra.
Nem figyeltem merre megyek, ahhoz túl izgatott voltam, még jó, hogy reflexből mentem az Operett felé.
Már a villamoson voltam. Az emberek nem tudhatták, hogy ez az én sorsdöntő napom.
Mit izgat, hogy ma van Mikulás? És hogy ma ünneplem a születés napomat? Chh… Egyik sem foglalkoztat jelenleg.
Az foglalkoztat, hogy a térdem remeg és izzadok.
Egy férfi felállt, biztosan le fog szállni.  Én gyorsan huppantam a helyére, mielőtt egy erőszakos öreg nő oda nem tolakszik. Ahogy ültem egyből jobban lettem, noha a remegés a gyomromban nem múlt el. Ittam egy kis vizet és nyugtatgatni próbáltam magam. Annyira belemerültem a meditálásba, hogy észre se vettem, hogy le kellett volna szállnom.
Én idióta, el fogok késni, rögtön az első előadáson. Szép lesz!
A következő megállóban leszálltam és átmentem a másik irányba menő villamos peronjára.
Határozottan jobban voltam és erre a friss, ropogós levegő is segített.
Jött a villamos. Sárga képe biztonságot sugárzott. Gyorsan repített vissza egy megállót, ahonnan futó lépésben haladtam az Operett felé.
Időben voltam nyugtatott meg az óra a bejáratnál. Kicsit kipihegtem magam, majd a színészbejárón át bementem a színpad mögé.
Imre éppen Szilvit és egy másik szereplőt, ha jól emlékszem Karcsit igazította még el.
Odaintettem nekik, egy mosollyal válaszoltak.
Imre is meglátott és intett, hogy várjak egy kicsit.
Láttam a fal mellet egy széket, gondolom használhatóbb nagyok anti ájult állapotban ezért leültem és kortyoltam egyet a vizemből.
- Minden oké csajszi? – kérdezte Karcsi. Úgy látszik őt már elengedte Imre, de Szilvi még mindig vele tárgyalt.
- Huh, most igen, de volt már jobb napom is! – válaszoltam az igazsághoz hűen.
- Adél, gyere csak! – hallottam Imrét.
- Bocsi! –néztem Karcsira és feltápászkodtam.
- Gergő, hol vagy? Gyere csak te is!
Egyszerre értünk a rendező színe elé.

- Figyeljetek, olyan mély átélést szeretnék látni a csókjelenetnél, mint amivel tegnap adtátok elő! Az az erő… Leírhatatlan! Fantasztikus volt. Tartsátok ezt a szintet! És most, mindenki nyomás öltözködni, sminkelni! Egy kettő! Még háromnegyed  óra van az előadásig!

2013. július 24., szerda

Két új köröm

Két körmöt mutatnék be Nektek. Az egyik a szokásos pöttyös szép élénk, nyárias színekkel az elkészítést le sem írom, mert okosak vagytok Ti, tudjátok, hogy kell…

És itt van egy cukker Disney-s köröm :))

A lényeg, hogy matricával csináltam.
A matricát úgy készítsd, hogy egy nejlon zacsira rárajzolod a mintát (körömlakkal) hagyod minimum egy éjszakát száradni, de jobb ha többet, majd úgy fog működni mint egy átlagos körömmatrica. A fedőlakkot ne felejtsd el, azzal jobban fent marad.


2013. július 22., hétfő

A barátom sztár 24

Egy kis akció (befejezése), ezért mert már untan a szürke hétköznapokat :))

24
Robert.
-Rob, minden oké?
-Robert, jól vagy? –záporoztak a kérdések a fiúktól.
Szerelmem ott feküdt a füvön, kezében a tollas ütővel és nyöszörgött.
-Remek, mér csak ez kellett - morogtam  és odaszaladtam hozzá.
A két srác utat nyitott nekem.
Lehajoltam és megnéztem Rob orrát.
- Nagyon fáj…- motyogta és a mellkasomnak döntötte a fejét.
- Digi kérlek hozd ide a telefonom, Peter, zsepi kell, de sok.
A fiúk lélekszakadva rohantak be a házba, majdnem fellökve az ajtóban álló mamát.
- Itt vannak – nyomták a kezembe a kért dolgokat.
- Fiuk, állítsátok el a vérzést, én addig hívom a mentőket.
Robot úgy kellet levakarni rólam, hogy a fiuk odaférjenek.
Felálltam és tárcsáztam a számot, mikor a nagyi megkérdezte mi a baj.
- Vérzik az orra, lehet, hogy eltört.
- És mit csinálsz drágám?
- Hívom a mentőt.
- Megnézhetem előtte?
Csak némán bólintottam, mert tudtam, hogy a nagyim a háború időszakában orvos tanonc volt a dédpapám mellet.
- Fiuk, hozzátok be a konyhába! –adtam ki az utasítást.
A srácok két oldalról támogatták a nyöszörgő Robot, míg én az ajtót tártam ki előttük.
Leültették a kanapéra és hátrébb húzódtak. Én előre tolakodtam kezemben a telómmal és Robert mellé ültem, aki rögtön a kezemet kezdte nyomorgatni kínjában.
Gyorsan elmagyaráztam neki, hogy a nagyi megfogja szemlélni a sérülését.
Mama szakszerű módon óvatosan érintgette meg szerelmem orrát, aki szorított egyet kezemen.
Megállapította, hogy nem tört el a csontja és miután a vérzés elállt én is megnyugodtam egy csöppet.
A fagyasztóból kerítettem egy csomag fagyasztott karfiolt, míg Rob nyikkanások közepette letusolt.
Mikor végzett az elnyűtt pizsi szettjébe bújt és bevonult a szobánkba.
Megígértem neki, hogy holnap elvisszük egy rendes orvoshoz, majd egy csókot leheltem az ajkára és óvatosan az orrára tettem a mirelit zöldséget.
Kicsit megrándult az arca, de férfi módjára viselte a fájdalmat.

-Aludj szerelmem- búgtam a fülébe, mígnem elérte az édes álom.

2013. július 20., szombat

Inspirációs képek

Elég rég volt inspiráció özön, ezért gondoltam megleplek Titeket egy adaggal :)) :DD

2013. július 18., csütörtök

Cirkuszi tragédia 19

Ismét nyaralgatok, de nem hagylak benneteket bejegyzések nélkül! Kérlek Ti pedig szavazzatok jobb oldalt. Nagyon fontos lenne a véleményetek :))
Nos jöjjön egy Cirkuszi tragédia :))

19
Miután Zoli letörölte a könnycseppjeit, előre ment, megnézni, hogy hogyan megy a munka. Én még mindig sokkolódva az előbb történtek miatt üveges szemekkel, lassan öltözködtem. Éppen a nadrágomat rántottam magamra, amikor éles kopogást hallottam.
- Szabad! – kiáltottam ki.
Az ajtó azonnal kicsapódott és a csípős márciusi levegővel együtt toppant be a szobába Márk.
Mérgesnek tűnt. Keresztbe font karjával konokul megállt előttem.
- Neked is jó reggelt! – köszöntem élesen.
- Te uszítottad rám Marcsit? –kérdezte szigorúan.
- Mi? Nem, dehogy! Nem is beszéltem ma még vele.
- Akkor kérlek, közöld vele, hogy saját akaratodból jöttél velem tegnap és hogy nem történt köztünk semmi.
- Ömm… Ez csak természetes, de mit is csinált? – néztem rá értetlenkedve.
- Korán reggel berontott a lakókocsinkba. felkeltve mindenkit, majd szinte betörte a szobám ajtaját felriasztva az álmomből és a képembe vágta, hogy mit képzelek magamról, amiért az ő legjobb barátnőjét valamint az én főnökömet bele viszem a bajba. És inkább nem részletezném a többit, elég volt egyszer hallanom. Bár ha jobban meggondolom lehet, hogy az egész cirkusz hallotta.
- Figyelj, én nem küldtem a nyakadra. Marcsi elég önfejű. Azt teszi amit a feje diktál. Remélem azért nincs harag. – mosolyodtam rá.
- Veled? Dehogy van! Hülye lennék haragudni arra, aki megért.
- Remek! Most pedig ha megbocsájtasz, muszáj megnéznem mi zajlik odakint.
A szekrényhez léptem és kiszedtem belőle egy pulcsit, majd a cirkuszi sátor felé vettem az irányt. Márk végig a nyomomban volt.
- Na akkor próbálhatunk is! – mondta Zoli, ahogy beléptünk a ponyva alá. – Itt a végleges szöveg, tanulmányozd, de majd a kezedben lesz, hogy ne tévedj!
Elvettem a papír csomót, miközben integettem a fellépőknek.
Marcsi kedvesen visszaintett, majd Márkra emelte dühödt pillantását.
A srác, odament a csoportjához, tudomást sem véve a dühös leányzóra.
Jobbnak láttam kezem közé venni az irányítást, így hát kerítettem egy mikrofont, mindenkit leküldtem a porondról és az előadás „főpróbáját” kezdtük meg.
A félidő záró száma volt Marcsi bohócos száma, de azt a körülményesség miatt nem próbáltuk.
A húszperces szünetet a felére csökkentettük, majd az idő leteltével ismét konferálni kezdtem, ezúttal Márk csapatát.
- A csapat, aki meghódította már a levegőt, a földet és a vizet is. Ott, ahol nincs lehetetlen, ahol a legvadabb álmok is valóra vállnak, mert a tündéreknek ugye mindent szabad, és ha táncolnak?! Következzen a The Dance Faries!
- Bocsi, ha nem gond, akkor most mi se táncolnánk, sok idő mire fölállítják a védő hálókat és a többi. Jól fog menni.
Rábólintottam és mentünk tovább.
Egyre fejeztük be a próbát és örültem, hogy vége volt. Igaz, hogy Márk és Marcsi elég távol ült egymástól, de én éreztem a feszültséget, amik a szúrós pillantásokból, megvető tekintetekből áradt.

A porond közepén álltam, mikor két oldalról két alak közeledet felém:

2013. július 16., kedd

A színpad az életem 14

Végre megírtam annyi sztorit, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, ezért hoztam Nektek egy kis olvasni valót :)) *Bocsi a függővégért...ismét*

14
-A csók jelenet.
 Ijedten néztem Imrére.
-Nem én választottam, ne nézz rám. Ezek ketten voltak. –bökött fejével Szilvi és Gergő felé.
Értetlenül néztem barátnőmre. Mit tett? Elárult engem?
-Skacok, skacok, nyugi, gyertek, nem sokára kezdünk.- terelt minket ki az ajtón.
Szúrós szemmel méregettem a két kollégámat. Főleg Szilvit illettem mérges pillantásokkal.
Imre ment előttünk és előre hívta Gergőt valami ideiglenes megbeszélés szerűre.
Hátul maradtam áruló barátnőmmel.
- Ne haragudj!- nézett rám őszintén, de szeme csillogása egy titkot rejtett előttem. – Csak jó gyakorlás lenne érted? Egyszerű ártatlan gyakorlás, mint egy főpróba. Ezt még nem próbáltátok és tudom nem bízol teljesen Gergőben pedig, nagyon rendes srác.
Mi történt vele? Gergőt védi? Mit hazudott neki, milyen titkot osztott meg vele? Engem miért hagytak ki mindenből?
- Rendes? - néztem rá értetlenkedve.
- Figyelj, a lelkemre kötötte, hogy ne mondjak neked semmit, de én a barátod vagyok és bízhatsz bennem. Ha azt mondom, hogy Gergő rendes akkor Gergő rendes, csak most éppen olyan mint egy óvodás. – ennyit tudott mondani, mert megérkeztünk az előadás teremben, ahonnan az egyetemi hallgatók zümmögése hallatszott ki.
- Megyek bejelentelek benneteket. – mondta Imre. – Tudjátok, most már nem ti vagytok ti, most már mások vagytok! Kéz és láb törést! – és belépett az egyetem legnagyobb előadó termébe.
Hirtelen nagyon ideges lettem, ha most ilyen vagyok akkor milyen leszek, ha az egészet adjuk elő?
Gergő és Szilvi már gyakorlott profi módjára léptek be a terembe. Nekem később volt a bevonulóm.
Mellbe vágott a gondolat, hogy Gergőnek igaza volt, mindenben. Zöld fülű vagyok. Egy mázlis lány a szomszédból aki jókor volt jó helyen.
Egy új zene csendült fel. egy ismerős szám akkordjai kúsztak a fülembe. Az én belépőm. Vagyis Marica grófnő belépője . „Most már nem ti vagytok ti, most már mások vagytok!” Imre szavai csengtek a fejemben.
-Nem én vagyok én, most már más vagyok. – motyogtam és beléptem a terembe.
A szerepem szerint heves indulattal énekelni kezdtem. Marica mérges volt Taszilóra, mert rájött, hogy bele esett.
Az ordítós hangnem csakhamar suttogássá változott és a mérgelődésből kedvességé vált. A koreográfiára nem figyeltem, jött az magától. Már csak arra eszméltem, hogy Tasziló ölében ülök és mélyen elvesztem a hideg szemeiben. Elhangoztak az utolsó hangok. Tasziló óvatosan közelített Marica ajkaihoz, míg végül egy finom kis csókkal illette, majd egyre vadadban folytatta, végül gyorsan, Marica számára túl gyorsan befejeződött a csók és ezzel együtt a jelenet is.
Hamar szabadultam Gergő karjából. Az egész jelenetet úgy csináltam végig, mintha egy kívűlső ember látta volna a történteket.
Szilvi beszaladt mellénk és olyan tapsviharban hajoltunk meg mint amennyi egy rakat egyetemista kezeiből tellett.
Miután eleget ünnepeltettük magunkat visszamentünk abba a terembe ahonnan indultunk.
-Fantasztikusak voltatok! – dicsért minket Imre. – Teljesen átszellemültetek! Ha ilyenek lesztek a premieren, akkor minden tökéletes lesz!
- Klassz voltál Adél! – jött oda hozzám Szilvi. – De a java még hátra van! – utalt ő is az estére.
Gergő beállt közém és a táskám közé.

-Csak annyit akartam mondani, hogy:

2013. július 14., vasárnap

Csak úgy az életemből

Haligali!
Most egy kicsikét lájtosabb posztot tettem ki :))
Mi előtt belevágnék: Kérlek szavazzatok jobb oldalt, hogy legyen-e Nail Challenge vagy nem. 
A sztorikat viszonylag gőzerővel írom, mert jövőhéten hét közepétől ismét nem itthon koptatom a billentyűket ezért most írok, hogy legyen mit kitenni.
Naszóval:
Nem rég voltam a Balatonon, Almádiban, ahol van egy mennyei fagyizó: Amarettó. Ott csak és kizárólag ott ettem ezt az isteni menta fagyit :))


Néhány általam készített balatoni fotó :))





Pár napja bent jártam a C&A-ban én megláttam pár imádni való holmit, például ezt a fiú polót:

A Disney láz is elkapott ezért körbefotóztam az üzletet, rengeteg édibédi Disney-s hálóing van :))Mániákusoknak ajánlott !!








Ezt a pulcsit pedig minden blogolónak ajánlom, nekem is meg kell szereznem, csak nem volt a méretemben, de KELL!! :)) :DD

You Folow my blog? *I hope*
Fürdőruha hiányában benéztünk a New Yorker-be. Amint megláttam azt a színt és fazont egyből beleszerettem. Plusz pont hogy a felső és az alsó külön választható :))

Hátulról (Fodrocskák az alsó részen)



 Elölről

És végül, tesómtól aki táborban volt ezeket kaptam:


A karkötőt maga fűzte :))

Tudtátok, hogy Isten ajándéka vagyok :))

2013. július 12., péntek

A barátom sztár 23

Bocsánat, hogy tegnap ugyanazt a részt tettem fel, ami már fenn volt. Kissé el vagyok/voltam varázsolódva.

Nem is szaporítom tovább a szót, itt van most már helyesen a sztori:))


23
- Ugye nem gond Niki, hogy mondtam Frunak ugorjon be amikor kedve tartja? – kérdezte Rob.
- Nem, semmi. De az tuti, hogy már holnap 8-kor itt fog állni az ajtó előtt  – mondtam higgadtan.
- Hát akkor várni fog. Holnap 8-kor még nem lesztek készen a fogadására. – mondta Digi.
Értetlenül meredtünk a srácokra.
-Tudod, azok után amit egész éjszaka odabent fogtok művelni eléggé kifárasztja az embert. - magyarázta Peter.
- Pet! Kössünk alkut: - ajánlottam égő arccal- Megengedem, hogy a nagyi házába lakj, hogy az ő kajáját egyed, de akkor leszállsz rólunk!
- Kevés! – röhögött Peter. – Ennél több kell csajszi!
-Mi kéne ha volna? – kérdeztem csalódottan, tudva, hogy rosszul fogok kijönni a dologból.
- Szívem, egyet tanulj meg: az ördöggel nem alkuszunk…! – ölelt át Rob.
- Akkor? Hagyjuk, hogy garázdálkodjon?
- Nem fejeztem be. Ördöggel nem alkuszunk egyedül! Mi kell Peter? – fordult a testőréhez
- Nem is tudom…- húzta el a száját.
- Én sem. –jegyezte meg Digi.
- Mi?? – néztünk Robbal rá.
- Nem maradok ki egy jó buliból. Holnapra kitaláljuk, de amíg nincs vágyunk nem áll a csönd részünkről.
- Makacs hülyék. – jegyezte meg Rob. – Nem elég nektek, hogy szolgálhattok és védhettek engem?
- Bocsásson meg felség. - hajoltak meg és kimentek a kertbe.
- Nem hiszem, hogy jól állunk. - jegyeztem meg, miközben a tányérokat szedtem össze.
Beszedtem a nagyiét is és mosogatni kezdtem. Erősen dörgöltem a meleg vízben a tányérokon a zsírpacákat miközben Rob mögöttem állt és gondolkodott.
- Tanítani kellene valamit ennek a két jó madárnak! –mondta
- Tanítani? Mit? –értetlenkedtem.
- Hát mórest! – mondta és hátulról átkarolva a nyakamba csókolt.
- Rob, hagyj mosogatni! –nevettem.
- Igen Robert, Hagyd az asszonyt mosogatni! – hallatszott kintről.
- Van valahol egy baseball ütő? –engedett el szerelmem.
- Nem hiszem, mi nem baseball-ozunk, viszont masszív fa tollasütőt tudok ajánlani.
- Tökéletes lesz.
- Bent van a szobánkban! – kuncogtam és elzártam a csapot.
Azt hittem Rob csak tréfál, de rögtön beviharzott a szobába majd az említett ütővel jött ki és tank módjára rontott ki az udvarra.
Kintről csak a „Jaj, ne bánts Rob!”, „Főnök, biztos minden rendben odabent” és a további gúnyos megjegyzések csapták meg a fülemet.
Éppen a kezemet töröltem meg mikor egy iszonyatosan nagy ordítást hallottam kintről.

A nagyi ijedten fordult felém én meg rohantam ki a kertbe. A pázsiton ott ült vérző orral:

2013. július 9., kedd

Díj

Jelenleg úszom a boldogságban! Tegnap 66-an látogattátok a blogomat! Utána egy barátnőm közli, hogy díjat adott nekem, majd még egy szép véleményt is kaptam egy történethez. Ennél szebb már nem is lehetne a napon, de most nézzük e díj feltételeit :))

Linkel jelölöd azt a bloggert aki jelölt!
Válaszolsz a jelölő által kiírt kérdésekre!
Nevezz te is a díjra érdemes embereket!
Írj kérdéseket az általad jelölteknek!
Jelezd náluk a jelölésedet!

Dóri kérdései:
Mi az az elfoglaltságod, ami akkor is segít ha magad alatt vagy? Zenehallgatás és blogolás. 
 Melyik a kedvenc évszakod, és miért? A nyár. Nem tudok konkrétabb választ adni, minthogy mert csak.
 Ha álmodnál, milyen helyen lennél legszívesebben? Becsapós. Természetemnél fogva imádok utazni, úgyhogy bárhol a nagyvilágban ellennék, csak ne legyen nagyon hideg.
Van már elképzelésed a jövődről? Író, idegenvezető vagy valami olyasmi szeretnék lenni ahol sokat kell és lehet beszélni.
 Miért nyitottál blogot? Mert úgy éreztem kell egy hely, ahol kiélhetem minden álmom és a karaktereimmel valóra válthatom a leghihetetlenebb álmaimat, az övékként.
 Mekkora családot szeretnél? Ezen nem igazán gondolkodtam én olyan YOLO típusú vagyok, Még ráérek a jövőmmel foglalkozni.
  Fogod kitartóan folytatni a weboldal szerkesztését? Remélem, hogy igen. Mivel most váltottam sulit, lehet hogy nehezebb lesz frisselni, de nem szándékozom becsukni vagy valami.
 Mi a kedvenc virágod, és miért? Nem igazán van kedvencem, nem vagyok egy virágos típus, ha mégis kéne választanom akkor a vörös rózsát mondanám.
Melyik sportot űzöd legszívesebben? Most lehet hogy sokan megbotránkoznak, de a tesiórán kívül nem sportolok  Télen hobbi szinten jégkorizni szoktam, az év minden részében a tesóm után futok, hogy adja vissza a holmim :))
 Hogyan találtál rá az oldalamra? A barátnőm vagy és úgy :))


Az én kérdéseim:
Mi a kedvenc színed?
Melyik a legjobb blog amit olvasol?
Honnan szeded a blogoláshoz/sztoriíráshoz az ihletet?
Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd/bandád?
Mi volt a Téged legjobban befolyásoló film/színházi darab/könyv?
Van kedvenc történelmi személyed?
Mi a kedvenc állatod?
Ki a példaképed?
Találkoztál már valaha hírességgel?
Hogy találtad meg a blogomat?

                         http://ifthislove.blogspot.hu/
                         http://mylifeasdorothy2.blogspot.hu/

2013. július 8., hétfő

A barátom sztár 22

Sajnos nem áll jól a szénám a történeteknél. Új mániám van, egy musical a részemről istenített Sissiről, és a géphez kerülök mindig erről csekkolok mindent. De azért igyekszem itt is helyt állni :))

22
- Sok-sok éven át minden nyarat itt töltöttem a nagyimmal. Fru volt a legjobb barátnőm széles e világon. Mindent megbeszéltünk egymással. Tudod, például titkokat, vágyakat, szerelmeket. Még akkor sem volt semmi probléma amikor kiderült hogy ugyanabba a srácba Hally Fecóba szerettünk bele. Fru vele járt egy osztályba és minden nap látta, míg én csak nyáron találkoztam vele. Egy nap Fru felutazott hozzánk Pestre. Egy levelet is hozott, hogy azt a nagyi küldte. Izgalommal bontottam ki a levelet és meglepetésemre nem a nagyim törékeny kézírása várt, hanem egy markáns kéz által papírra vetett üzenet. Fecó írt. Csak egy szó volt, nekem mégis a világot jelentette. Azt írta, hogy szeret. Természetesen Fru már akkor is kíváncsi Fáncsi volt és megleste a levelem. Totál kiakadt, hogy Fecónak én tetszem és rosszul létre hivatkozva azonnal haza utazott. Ezóta nem volt nálunk és a kapcsolatunk is megromlott. Fecó persze csak átvert minket, össze akart ugrasztani bennünket, sikerült neki. Azóta tisztáztunk mindent, de nem lettünk és nem is leszünk olyan jóba mint voltunk. Féltem tőle Robot. Minden kiellik tőle, hatalmas Vipera mániás. Félek, hogy kikottyant valamit, ami már rég ellett feledve, de felkavar mindent.
- Rejtegetni valód van kiscsaj?- nézett rám a történet után először.
- Nem, nem tudok róla, de jobb félni mint megijedni…
- Figyelj, nem kell aggódnod. Rob okos srác tud magára vigyázni, ezen felül ott van neki Digi és ha nem tudnád, és ez a legjobb érvem, szeret téged.
- Köszi a bíztatást, igazán jól esik. Most pedig essünk túl a kötelező látogatásokon.
***
 Már javában a bundás kenyeret sütöttem a vacsorához, amikor Rob végre hazaállított Digivel.
- Szia kicsim. - köszönt és egy csókot lehelt a nyakamba.
- Naaa? Sikerült kiteregetni a szennyesemet? –kérdeztem egy kicsit csípősebben mint szerettem volna.
- Igen – vigyorgott- Sikerült megtudnom, az első szerelmed nevét, Fruval az első vitátokról minden infót, hogy mennyire szeret téged, azt amikor kificamítottad a bokádat és azt…- itt elmosolyodott. - hogy mennyi Vipera poszter lógott a faladon és hogy mennyit elemeztetek engem Fruval.
- Na tessék, most már semmi titkom nincs! – hördültem fel viccesen.
- Nincs és ez így van jól. A nyilvánosság miatt te mindent tudsz rólam, úgyhogy ideje megfordítani a helyzetet.
- Jogos. - törődtem bele a múltba és vissza fordultam az alkotásom felé.
- Haragszol valamiért?
- Nem, dehogy is. – vettem ki az olajból az utolsó kenyeret.
- Nem bírod Frut. – közölte a tényt.
- Nem erről szó sincs, szeretem, csak…
- Csak mi?
- Csak féltelek tőle. –vallottam be.
- Miért? Kedves lány.
- Igen, általában az, de ha kell valami neki akkor kiereszti a tüskéit és foggal körömmel harcol. Csendes lánynak tetteti magát, de ő inkább az a valaki aki minden őrültségben benne van. Ha a nagymamája nem lenne beteg és rajta, nem az anyukáján múlna Fru mát rég Pesten, vagy valahol külföldön élne.
Eközben a magyarázat áradat közben megterítettem, majd benyitottam a nagyihoz:
- Kész a vacsora, gyere enni!
A fiuk már régen az asztalnál ültek és valamin nevettek amikor a nagyival odaértünk.
- Ülj le mama!
- Nem, nem csak egy kis kenyeret kérek és megyek vissza mert most megy a híradó. Annyi autós baleset van benne, képzeld ma egy kisfiút ütöttek el brutális módon.
A mama javában magyarázott míg én összeállítottam egy tányérra mindenféle zöldséggel körítve a bundás kenyeret.

- Köszönöm. –monda és vissza slattyogott a szobába az ordító televízióhoz.

2013. július 6., szombat

Cirkuszi tragédia 18

Sziasztok! Újból itt vagyok és közvetlenül blogolok. Remélem jók voltak az ütemezett bejegyzések, hál' istennek mindegyik megjelent amikor kellet.
Megpróbálok minél több sztorit írni mostanság, hogy amikor ismét elmegyek, akkor se legyen sivár az oldal. Ha minden oké akkor a jövőhéten végig alkothatok nektek . Természetesen akkor is jön majd valamicske :))
  Jó nyarat!

18
Az egész cirkuszi bagázs Marcsival és Zoltánnal az élen.
- Csipkerózsika felébredt!- jegyezte meg Mira.
- Ideje volt. –monda Zoltán éllel a hangjában. – most pedig elmesélheti a kisasszony, hogy merre szórakozott, amíg mi aggódtunk érte.
Ez a hangnem meglepett. Nem cicóztam, amilyen a mosdó olyan a törölköző…
- Márkkal voltam a városban. - válaszoltam szúrós tekintettel.
- Miért nem szóltál, hogy elmégy? –kérdezte Zoli.
Nem válaszoltam azonnal, hanem a lakókocsi bútorait kezdtem fixirozni., már amennyit láttam belőle a túlnépesedés miatt.
Én aztán nem teregetem ki a szennyesemet az egész cirkusz előtt.
Szerencsére Zoltánnak elég hamar leesett a tantusz, hogy ennél többet nem szed ki belőlem, ha mindenki marad.
-Jól van emberek! –kezdte, háttal állva nekem. - Köszönöm a segítséget, de most már minden oké. Tartanunk kell a tempót. Mondjátok meg az építőknek, hogy kezdjék a sátrat, a gondozóknak, hogy etessék meg az állatokat, ti pedig, nyomás gyakorolni. Nem lazsálunk délig. Sok időnk el ment. Gyerünk egy kettő!- tapsolt és kiürült a kocsi, még Marcsi is kiment.
Milyen fura, elvileg én vagyok itt a góré, még is Zoli minden szavát lesik az emberek és nem az enyémet. Talán még mindig a kislányt látják bennem és nem azt aki valóban vagyok.
- Miért nem szóltál? – fordult felém, megszakítva a gondolat menetemet.
- Miért kellet volna? –válaszoltam vissza és felültem az ágyban.
- Mert még kislány vagy!
- Kislány? Felnőtt vagyok, 24 éves. Miért látod te még mindig a kislányt bennem? Ha azt mondják hogy Lilla, miért egy szőke copfos kislány van előtted és miért nem az aki most vagyok?- fakadtam ki.- Már nem vagyok gyerek.  11 éves koromban, a szüleim halálakor örökre felnőttem. Még ha ez testileg nem is látszott, szellemileg azért megmutatkozott.
- Igen, tényleg láttam rajtad jeleket, de nem azt, hogy felnőtté váltál. Hozzá hasonlóak voltak ugyan, de nem a felnövés. Kora éretté válltál. És hogy miért akadok ki, ha nem tudom hol vagy? Mert azon a napon én is sokat változtam. Komoly döntés elé állott a szüleid tragédiája. A kérdés az volt, ki neveljen fel, adjunk e intézetbe? Mindenki azt az ötletet javasolta, de én nem akartam. Kiskorodban is szerettelek, mikor 11 évesen odajöttél hozzám és az  ölembe ültél, hogy rajtam sírd ki a szörnyűség gondjait, akkor döntöttem el, hogy magamhoz veszlek és gyermekemként nevellek fel. Szerintem te is elfogadtál apádnak. – itt egy könnycseppet törölt le a szeméből – Mond meg, melyik apa nem aggódna, ha nem találná a lányát akár milyen idős? Amikor észre vette Marcsi, hogy eltűntél riasztottunk minden dolgozót és keresni kezdtünk, a városba is mentünk, de nem találtunk. Nagyon ideges voltam, aggódtam érted.
Most értettem meg, min ment keresztül, mit tett értem. Eddig is szerettem, de a szeretetem most megnőtt iránta. Zoltán, a mindig ridegnek mutatkozó Zoli végre feltárta előttem, hogy mit is érez. Jól esett, hogy a bizalmába fogadott.
Feltápászkodtam az ágyból, odamentem hozzá és átöleltem. Arcomat könny áztatta és éreztem, hogy Zoli válla is rázkódik.
- Bocsáss meg, hogy ennyi gondot okoztam ma neked. Ígérem nem fordul elő többé. Márkra meg ne haragudj, ő csak fel akart vidítani, csak beszélgettünk egy kicsit. Jó fej srác. –néztem a szemébe.
- Nana, ne legyen jó fej! – mondta félig komolyan félig viccesen Zoli.
- De az és légyszi ne rúgd ki, mert tényleg bírom.
- Nem tenném. Ő alkotja a legjobb táncokat. - mosolyodott el.
- Köszi… apa. - mondtam neki most először.

- Szívesen, lányom. –válaszolt és ismét egymás nyakába borultunk. 

2013. július 4., csütörtök

Csak úgy az életemből

Gondoltam hozok nektek képeket... mindenről:))
Nézzük csak.
 Egy dolog van amitől borsózik a hátam: ha a külföldi szavakat fonetikusan látom leírva. A média könyvünk tele van ilyenekkel. És mit találtam az újságban? Na mit?

Két s-sel. Auuuuuuuuu

Mint sokan mások én is hatalmas nagy bajusz fan vagyok, és szeretek firkálgatni az üres helyekre. Egy napon elmúltan rajzolgattam és mi lett belőle? 



Aztán itt van ez a kép. A belsőmet, engem tükröz, a világra vágyom és az is rám! Ezt fejezi ki az az általam készített fotó.




És végül ismét pár általam készített kép virágokról. Tipp: Járjatok nyitott szemmel a világban!