2013. július 8., hétfő

A barátom sztár 22

Sajnos nem áll jól a szénám a történeteknél. Új mániám van, egy musical a részemről istenített Sissiről, és a géphez kerülök mindig erről csekkolok mindent. De azért igyekszem itt is helyt állni :))

22
- Sok-sok éven át minden nyarat itt töltöttem a nagyimmal. Fru volt a legjobb barátnőm széles e világon. Mindent megbeszéltünk egymással. Tudod, például titkokat, vágyakat, szerelmeket. Még akkor sem volt semmi probléma amikor kiderült hogy ugyanabba a srácba Hally Fecóba szerettünk bele. Fru vele járt egy osztályba és minden nap látta, míg én csak nyáron találkoztam vele. Egy nap Fru felutazott hozzánk Pestre. Egy levelet is hozott, hogy azt a nagyi küldte. Izgalommal bontottam ki a levelet és meglepetésemre nem a nagyim törékeny kézírása várt, hanem egy markáns kéz által papírra vetett üzenet. Fecó írt. Csak egy szó volt, nekem mégis a világot jelentette. Azt írta, hogy szeret. Természetesen Fru már akkor is kíváncsi Fáncsi volt és megleste a levelem. Totál kiakadt, hogy Fecónak én tetszem és rosszul létre hivatkozva azonnal haza utazott. Ezóta nem volt nálunk és a kapcsolatunk is megromlott. Fecó persze csak átvert minket, össze akart ugrasztani bennünket, sikerült neki. Azóta tisztáztunk mindent, de nem lettünk és nem is leszünk olyan jóba mint voltunk. Féltem tőle Robot. Minden kiellik tőle, hatalmas Vipera mániás. Félek, hogy kikottyant valamit, ami már rég ellett feledve, de felkavar mindent.
- Rejtegetni valód van kiscsaj?- nézett rám a történet után először.
- Nem, nem tudok róla, de jobb félni mint megijedni…
- Figyelj, nem kell aggódnod. Rob okos srác tud magára vigyázni, ezen felül ott van neki Digi és ha nem tudnád, és ez a legjobb érvem, szeret téged.
- Köszi a bíztatást, igazán jól esik. Most pedig essünk túl a kötelező látogatásokon.
***
 Már javában a bundás kenyeret sütöttem a vacsorához, amikor Rob végre hazaállított Digivel.
- Szia kicsim. - köszönt és egy csókot lehelt a nyakamba.
- Naaa? Sikerült kiteregetni a szennyesemet? –kérdeztem egy kicsit csípősebben mint szerettem volna.
- Igen – vigyorgott- Sikerült megtudnom, az első szerelmed nevét, Fruval az első vitátokról minden infót, hogy mennyire szeret téged, azt amikor kificamítottad a bokádat és azt…- itt elmosolyodott. - hogy mennyi Vipera poszter lógott a faladon és hogy mennyit elemeztetek engem Fruval.
- Na tessék, most már semmi titkom nincs! – hördültem fel viccesen.
- Nincs és ez így van jól. A nyilvánosság miatt te mindent tudsz rólam, úgyhogy ideje megfordítani a helyzetet.
- Jogos. - törődtem bele a múltba és vissza fordultam az alkotásom felé.
- Haragszol valamiért?
- Nem, dehogy is. – vettem ki az olajból az utolsó kenyeret.
- Nem bírod Frut. – közölte a tényt.
- Nem erről szó sincs, szeretem, csak…
- Csak mi?
- Csak féltelek tőle. –vallottam be.
- Miért? Kedves lány.
- Igen, általában az, de ha kell valami neki akkor kiereszti a tüskéit és foggal körömmel harcol. Csendes lánynak tetteti magát, de ő inkább az a valaki aki minden őrültségben benne van. Ha a nagymamája nem lenne beteg és rajta, nem az anyukáján múlna Fru mát rég Pesten, vagy valahol külföldön élne.
Eközben a magyarázat áradat közben megterítettem, majd benyitottam a nagyihoz:
- Kész a vacsora, gyere enni!
A fiuk már régen az asztalnál ültek és valamin nevettek amikor a nagyival odaértünk.
- Ülj le mama!
- Nem, nem csak egy kis kenyeret kérek és megyek vissza mert most megy a híradó. Annyi autós baleset van benne, képzeld ma egy kisfiút ütöttek el brutális módon.
A mama javában magyarázott míg én összeállítottam egy tányérra mindenféle zöldséggel körítve a bundás kenyeret.

- Köszönöm. –monda és vissza slattyogott a szobába az ordító televízióhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése