2013. július 28., vasárnap

A barátom sztár 25

Cirkuszi tragédia nem lesz egy ideig, mert nincs előre megírva belőle, ezért be kell érnetek tippekkel és A színpad az életemmel. *Bocsánatot kérek, de amint lesz időm lesz Cirkuszi tragédia is*


25
Peter és Digi a szobájukban voltak. Kopogás nélkül berontottam hozzájuk.
- Gyerünk fiuk! Nem gondolátok, hogy tartoztok egy mesével?- karba font kezekkel álltam előttük.
- Figyelj, nem a mi hibánk volt. Baleset! – védekezett Digi a pillantásom láttán.
- Baleset! De nektek kell megvédeni a balesetektől! Tudjátok Test Őr! Különben is minek szekáltátok? Tudjátok milyen két ballábas!
- Ez olyan hagyomány nálunk! Mi nem akartunk neki rosszat, de az egy kis baráti szórakozás volt. Ő is élvezte!
Felhorkantottam.
- Ja, gondolom hogy élvezhette a fájdalmat! Most derül fény arra, hogy szadista?
- Niki, jesszus, nyugi! –csitított Peter.
- Nem nyugi. Felfogtátok mi történhetett volna?
- De nem történt!
- Nem és ez nem a ti érdemetek! Most pedig had halljam a sztorit!
- Hát ugye mi kint voltunk, Rob meg jött azzal az ütővel. Elkezdett kergetni minket és hadonászni. És elesett, lefejelve azt a fa izét. És onnan már tudod. – mondta Digi.
- Skacok, idióta marhák vagytok! Holnap bemegyünk a városba a kórházba, muszáj megnéznie valami szakértőnek, hogy mit kell vele tenni. Arra nem gondoltatok, hogyha eltöri valamijét gipszbe kerül egész nyárra? Kafa szünet lett volna, nem beszélve arról hogy erről csámcsogna minden újság. Figyeljetek, Frunak ne mondjatok semmi! Ő még a holdba is belegravírozná mit tudott meg. Idióták! –mondtam még búcsúzóul és kimentem.
- Nagyi köszi az első segélyt! – ültem le mellé.
- Jól van a fiú? –kérdezte aggódóan.
- Most alszik. Holnap bemegyünk egy kórházba, hogy megnézzék mi van vele. Ha Fru átjön ne mondj neki semmit, sőt senkinek ne mondj semmit Robbal kapcsolatban!
- Ne aggódj, nem jön hozzám senki.
- Azért megnyugtató lenne, ha mindig zárnád a bejárati ajtót. Most megyek megfürdök.
A melegvíz csodákra képes. Elmulasztja az aggódást, felmelegít, feloldja a görcsös izmokat és segít gondolkozni.
Gonosz voltam Peterékkel. Hisz ők ilyenek, ugratják Robot és tényleg nem az ő hibájuk volt. Baleset. Végül is nekik tényleg nem ez a munkájuk. Nem tudják megmenteni mindentől, csak attól amire fel vannak készülve. Bocsánatot kell kérnem tőlük.
Mikor végezte a szobájuk felé vettem az irányt, de a villany le volt kapcsolva. Már biztos alszanak, akkor majd holnap.
Nagyit kerestem, de nem találtam sehol, majd bemenve Robhoz megláttam otthonkás alakját.
- A barátod felébredt! –magyarázta. – Még jó hogy hangosan kiabált, különben nem hallottam volna meg. Így is azt hittem valami macska vernyákol.  Hoztam neki egy kis fájdalom csillapított. Amint beadtam el is aludt.
- Köszi nagyi, nagyon hálás vagyok neked.
-Megyek is! Aludj jól!
-Nem kell segíteni valamit? – kérdeztem.
-Nem, drágám megleszek.
-Jó éjt! – mondtam és ő mosolyogva csukta be az ajtót.
Adtam Robnak egy jó éjt, ne fájjon annyira az orrod puszit és befeküdtem az ágyba.
A fésülködő az asztalon megtaláltam szerelmem telefonját és magamhoz vettem. Bementem a Googleba és beírtam a nevem a kereső mezőbe.Rengeteg találat volt és mind ugy kezdődött: Robert Hulizmann barátnője…
Már értem miért rinyálnak a sztárcsemeték, hogy a szüleikkel hasonlítják össze őket. Most ugyan ezt érzem én is, és ha valaha végzek a média szakon és lesz egy jó forgatókönyv ötletem nem  Kovács Nikoletta, hanem Robert Hulizmann barátnője írta.
Szerelmemre néztem, arca nyugodt volt. Ő nem tehet erről. Tudtam mit vállalok mikor a barátnője lettem és már nem táncolhatok vissza, főleg hogy szeretem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése