2013. július 2., kedd

A színpad az életem 13

Bocsássatok meg nekem, de eléggé rákaptam a függő végekre, mert ugye a show bisnis :)) Kemény meló gyerekek, higgyétek el Nekem :)) De egy kis vissza jelzés... na-ugye... az elviselhetőbbé teszi :)

13
A szemeim  kipattantak  reggel. Ma van a nagy nap, több szempontból is. Ma van a premier, ahová jön az egész családom: A szüleim, nagynénémék, és az unokatestvérem: Csipke.
Nem csak az előadásra, hanem a születésnapomra is jönnek. Ma töltöm be a 20-at.
Teljesen megfeledkeztem az Ünnepekről. Nem ittam magamba a város látványát, mert mindig görcsöltem valamit. Nem is ünnepeltük a családdal a Mikulást, pedig ilyenkor rendszerint rosszullétig esszük magunkat csokival.
Az ágyból hamar kipattantam, körül jártam a lakást. Sehol senki.
A konyhapulton egy cetli várt:
Boldog szülinapot! Ma pótoljuk a Mikulást, az előadás után. Csokit vásárlok, minden ízben főleg Neked, apádnak és Csipkének.
Szeretlek: Anya.
A szívem a torkomban dobogott, az estére gondolva. Felkapkodtam magamra a legmelegebb ruháimat, mert az ablakon kinézve hó hullás fogadott. Ahogy elhagytam a lakást és kiléptem, a hóesésbe, megcsapott a hideg. Szorosabbra húztam a kabátomat és a fejemre tettem a kapucnit.
Minden lépésemet tétován, izgalommal teli tettem meg.
Az egyetemre gyorsan értem be. Az előadó a békák boncolásáról tartott előadást. Éppen ott tartott, hogy amit megnéztünk a kivetítőn átültessük a gyakorlatba, az asztal szekrényéből egy lefedett akváriumot húzott elő, teli kuruttyoló békával. Ekkor kopogattak az ajtón.
A legnagyobb meglepetésemre Imre állt ott.
- Jó napot!- köszönt. - Biztosan tudja miért vagyunk itt, Fischer Adélért jöttem.
- Természetesen. Adél!- intett felém fejével.
- Köszönöm és bocsánat. - monta Imre, és kezét a vállamra tette.
- Viszlát!- köszöntem a rendezővel egyszerre és kisétáltunk a teremből.
- Nem tudom, hogyan és miért, de köszi, hogy megmentettél a békaboncolástól.
- Szívesen. – mosolyodott el.
- De most komolyan, miért hoztál ki az óráról.
- Rengeteg hagyományunk van. Például a főpróba előrehozása. Ez is egy tradíció: mindig egy új műsor bejövetele előtt elmegyünk egy egyetemre, iskolába és előadjuk az előadás legjelentősebb jelenetét. Gergő ötlete volt, hogy akkor jöjjünk ide.
Bevezetett egy tanterembe, ahol Gergő és Szilvi várakozott.
-És melyik lesz az a jelenet? –kérdeztem és nyeltem egyet.
Mikor föltettem a kérdést már tudtam a választ.
Az a jelenet lesz, amit még soha sem játszottunk el teljesen, az amitől a legeslegjobban félek.

Gergő széles vigyorral fordult felém és élvezettel monda ki:

5 megjegyzés:

  1. szia! :) tegnap láttam meg a blogodat, imádom, nagyon, de nagyon jók a sztorijaid! azért ide írok, mert nekem talán ez a sztori a kedvencem. szerintem tehetséges vagy az írásban. én is írok blogot, de bár olyan jól tudnék történetet írni, mint te! alig várom már a következő részeket!

    VálaszTörlés
  2. Jaj, nagyon kedves vagy, köszönöm. Talán nem is hiszed, hogy ez az első "megjegyzésnek" kapott véleményem és ez roppantul feldob.
    Ezt a történetet én is kivételesen nagyon szeretem. Most talán ő a legkedvencebb "gyerekem".
    Örülök, hogy tetszik amit írok , mert egy írónak mindig jó a pozitív visszajelzés!
    És *szégyenlem magam, mert sokaknak válaszolom ezt, de igyekszem teljesíteni* amint időm engedi megnézem miket alkotsz te.
    Addig is jó olvasást, és örülnék ha hangot adnál a véleményednek!
    Puszi :)) :*
    Stories of Dori :))

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. köszönöm ( http://lifeofbellasmith.blogspot.hu/ ), kíváncsi lennék a véleményedre :)
    igyekszem majd komizni, ha nem írok majd, az valószínűleg azért lesz, mert telefonról leszek, de amint fel tudok nézni gépről, megpróbálok minél több bejegyzéshez véleményt fűzni!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, és ígérem előbb vagy utóbb meglesz az a vélemény!

    VálaszTörlés