2013. július 16., kedd

A színpad az életem 14

Végre megírtam annyi sztorit, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, ezért hoztam Nektek egy kis olvasni valót :)) *Bocsi a függővégért...ismét*

14
-A csók jelenet.
 Ijedten néztem Imrére.
-Nem én választottam, ne nézz rám. Ezek ketten voltak. –bökött fejével Szilvi és Gergő felé.
Értetlenül néztem barátnőmre. Mit tett? Elárult engem?
-Skacok, skacok, nyugi, gyertek, nem sokára kezdünk.- terelt minket ki az ajtón.
Szúrós szemmel méregettem a két kollégámat. Főleg Szilvit illettem mérges pillantásokkal.
Imre ment előttünk és előre hívta Gergőt valami ideiglenes megbeszélés szerűre.
Hátul maradtam áruló barátnőmmel.
- Ne haragudj!- nézett rám őszintén, de szeme csillogása egy titkot rejtett előttem. – Csak jó gyakorlás lenne érted? Egyszerű ártatlan gyakorlás, mint egy főpróba. Ezt még nem próbáltátok és tudom nem bízol teljesen Gergőben pedig, nagyon rendes srác.
Mi történt vele? Gergőt védi? Mit hazudott neki, milyen titkot osztott meg vele? Engem miért hagytak ki mindenből?
- Rendes? - néztem rá értetlenkedve.
- Figyelj, a lelkemre kötötte, hogy ne mondjak neked semmit, de én a barátod vagyok és bízhatsz bennem. Ha azt mondom, hogy Gergő rendes akkor Gergő rendes, csak most éppen olyan mint egy óvodás. – ennyit tudott mondani, mert megérkeztünk az előadás teremben, ahonnan az egyetemi hallgatók zümmögése hallatszott ki.
- Megyek bejelentelek benneteket. – mondta Imre. – Tudjátok, most már nem ti vagytok ti, most már mások vagytok! Kéz és láb törést! – és belépett az egyetem legnagyobb előadó termébe.
Hirtelen nagyon ideges lettem, ha most ilyen vagyok akkor milyen leszek, ha az egészet adjuk elő?
Gergő és Szilvi már gyakorlott profi módjára léptek be a terembe. Nekem később volt a bevonulóm.
Mellbe vágott a gondolat, hogy Gergőnek igaza volt, mindenben. Zöld fülű vagyok. Egy mázlis lány a szomszédból aki jókor volt jó helyen.
Egy új zene csendült fel. egy ismerős szám akkordjai kúsztak a fülembe. Az én belépőm. Vagyis Marica grófnő belépője . „Most már nem ti vagytok ti, most már mások vagytok!” Imre szavai csengtek a fejemben.
-Nem én vagyok én, most már más vagyok. – motyogtam és beléptem a terembe.
A szerepem szerint heves indulattal énekelni kezdtem. Marica mérges volt Taszilóra, mert rájött, hogy bele esett.
Az ordítós hangnem csakhamar suttogássá változott és a mérgelődésből kedvességé vált. A koreográfiára nem figyeltem, jött az magától. Már csak arra eszméltem, hogy Tasziló ölében ülök és mélyen elvesztem a hideg szemeiben. Elhangoztak az utolsó hangok. Tasziló óvatosan közelített Marica ajkaihoz, míg végül egy finom kis csókkal illette, majd egyre vadadban folytatta, végül gyorsan, Marica számára túl gyorsan befejeződött a csók és ezzel együtt a jelenet is.
Hamar szabadultam Gergő karjából. Az egész jelenetet úgy csináltam végig, mintha egy kívűlső ember látta volna a történteket.
Szilvi beszaladt mellénk és olyan tapsviharban hajoltunk meg mint amennyi egy rakat egyetemista kezeiből tellett.
Miután eleget ünnepeltettük magunkat visszamentünk abba a terembe ahonnan indultunk.
-Fantasztikusak voltatok! – dicsért minket Imre. – Teljesen átszellemültetek! Ha ilyenek lesztek a premieren, akkor minden tökéletes lesz!
- Klassz voltál Adél! – jött oda hozzám Szilvi. – De a java még hátra van! – utalt ő is az estére.
Gergő beállt közém és a táskám közé.

-Csak annyit akartam mondani, hogy:

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. szupeeeeeeeeeeeer!*-* imádom! már nagyon várom a kövit!! kíváncsi vagyok, h Gergő mit akar mondani :DD remélem, végre barátságos lesz! szerintem titkon tuti, szerelmes Adélba :DDD

    VálaszTörlés
  3. Nem szeretném lelőni a poént :)) De sose lehet tudni :)) Gergő karakterét szeszélyesnek és jéghidegnek álmodtam meg :))

    VálaszTörlés