2013. augusztus 12., hétfő

A színpad az életem 17

Hellósztok! Ismét itthonról írok, most éppen Cirkuszi tragédiát alkotok, hogy legközelebb azt is hozhassak. Ez a nyár megkavart mindent, bocsánat, de ha újra suliidőszak lesz ugyanúgy jönnek majd a frissek 1-2 naponta. De *nemmentegetniakarjamagát* eddig is jöttek. Remélem azért nincs harag :))

17
Abban a pillanatban amikor ez én szereplésem következett levetkőztem a lámpalázamat és elfeledtem, hogy eddig féltem és nem akartam. De mikor ott táncoltam a színpadon rájöttem nekem ez az életem. Nem az orvosi szakma. Az az apám élete ez az enyém.
Letellt az első szereplési időm, most jó tizenöt percig nem szerepeltem. Ezt sajnáltam. Most Gergőnek és Karcsinak volt a legtöbb szerepe. Oldalt álltam, ahonnan majd be kell vonulnom a következőjelenetben. Onnan figyeltem a színpadon zajló eseményeket. Elámultam Gergőn. Vidám volt, a máskor jegyes szeme felolvadt és mosolyogva játszott Karcsival.
Kilestem a közönség felé. Meglepődtem az ott lévő embereken.
Ott volt Anyu, Apu és mellettük, ott ült Csipke, és a nagynéném Erika valamint a nagybácsim Jani.
Nyilvánvaló. Apuék becsaptak, hogy nagyobb örömöt kapjak ma a szülinapomon  Már rohantam is volna hozzájuk. Az én bevonulóm következett  Felcsendült a dallam és én újra Maricaként méltóságteljes léptekkel énekelve vonultam be a faluvá átalakított színpadra.
Maricának a legfőbb gondja az volt, hogy megakarták házasítani, erre ő kitalált egy kamu férjet, aki megjelent előtte.  Őt Karcsi játszotta. Szilvi és Gergő két testvért játszott aki hosszú idő óta találkozott. Szilvi Karcsiba, Gergő pedig belém esett, a történet szerint.Ez volt az alap történet, a sok viszontagsággal fűszerezve.
A csók jelenet következett. Én még oldalt álltam Szilvi volt a színpadon Gergővel.
- Hajrá! –suttogta mikor kijött.
Belőlem minden félelem elpárolgott. Bátran léptem a színpadra.
Hevesen kiabálva énekeltem Gergőnek. Aki csak hallgatta,nem szólt közbe. A hangom elhalkult. Gergő átlépte a köztünk lévő távolságot és megcsókolt  Máshogy mint a múltkor  Az a fura érzés kerített a hatalmába, hogy ez nem Tasziló csókja volt.
A függöny legördült.
Az operettnek vége volt. 
Odakint felharsant a taps én meg minél előbb kibontakoztam Gergő szorításából  A meghajlások következtek. Végig fognom kellet Gergő kezét, de nem zavart. Fürödtem a tapstengerben. Akkor volt a leghangosabb amikor mi ketten a főszereplők hajoltunk meg.
A közönség állva tapsolt.
Felnéztem a rokonaimra, akik túláradó büszkeséggel állva tapsoltak nekem és a társulatnak.
Az utolsó meghajlásvolt, amikor Imre feljött a színpadra. Értetlenül néztem körbe.Mi ez? Ilyenről nem volt szó. Ez is egy hagyomány amit elfelejtettek velem megosztani?
Jobbra néztem. Szilvi eltűnt mellőlem.
Mit csinálnak? És én miért nem tudok semmit? Gergőre néztem,de ő mindenhová nézett ahol nem én voltam. A többiek tekintete sem árult el semmit.
Végre Imre beszélni kezdett: 

2 megjegyzés:

  1. juuuuujjj, nagyon kíváncsi vagyok a kövire!! ez nagyon izgi!!!!!!!!!!!!!:D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm és örülök, hogy tetszik :)) :DD Nemsokára jön a kövi rész is :))

    VálaszTörlés