2013. augusztus 21., szerda

A színpad az életem 18

Mondtam már, hogy imádom ezt a sztorit? *kérdeziironikusan* Nem is tudok hozzá mit írni. Ja igen! Rengeteg sztorim lett, ezért nem lesztek hiányban akkor amikor nyaralok, mert még vár rám a Gólyatábor! :))

18
- Kérem, csak egy pár szót had szóljak! – mondta Imre, mire a nézőtér elcsendesült - A mai előadáson Marica grófnő szerepében egy fiatal, zsenge de annál tehetségesebb színésznőt láthattak: Fischer Adélt! – itt rám mutatott. A közönség ismét tapsolt, Gergő mellettem pedig a szemét forgatta.
Egy megbeszélt jelre amit én nem láttam, a társulat elkezdte énekelni a Boldog Születésnapot című dalt. A zenekari árokban játszották hozzá a dallamot és a közönség is belekapcsolódott. Szilvi jött be. Maga előtt egy nagy tortát tolt amikre rá volt írva hogy: Boldog születésnapot Adél! A torta körbe volt téve gyertyákkal, annyival amennyi éves lettem.
A közönség éljenzett. Én pedig könnyekig hatódva fújtam el a gyertyákat és kívántam.
A függöny legördült. Véglegesen. Elválasztott a közönség még mindig tapsoló tagjaitól.
- Gratulálok! – ugrott a nyakamba Szilvi, majd elengedett és eltűnt.
- Boldog szülinapot! – ölelt át Karcsi is. - Hány éves is lettél? Negyven?
- Oszd el kettővel!  - vágtam rá.
Gratulált nekem Imre, Lori, de még Gergő is oda tolta a pofáját.
- Boldog Születésnapot! – mondta legnagyobb meglepetésemre kedves, meleg hanggal és átnyújtott egy gondosan becsomagolt dobozkát. Nem volt időm kibontani mert megrohamoztak a többiek ezért csak a jelmezem zsebébe csúsztattam.
Szemeimmel Szilvit kerestem, de nem találtam sehol, mígnem a művészbejárati ajtón libbent be nyomában a családommal. Apu, anyu, Erika, Jani és Csipke.
Kiszabadultam a körülöttem lévő forgatagból és hozzájuk siettem.
Végig öleltem az egész családomat.
- Boldog Születésnapot!
- Isten éltessen!
- Még sok ilyen szülinapot!
Hallottam mindenfelől.
- Itt az ideje felvágni a tortát! –tolta elém Szilvi a cukormázas csodát.
Mindenkinek vágtam bőséggel a tortából. Anyuék is ott maradtak. Miután kiderült, hogy a belsejébe csoki van töltve természetesen apunak, Csipkének és magamnak vágtam a legnagyobb szeleteket.
- Apu, kell mondanom, hogy fantasztikusan nézel ki? –kérdeztem két falat között.
- Ne gúnyolódj velem te lány! – mondta viccesen.
- Ugyan már, mindenki megmondhatja, hogy igenis csinos vagy.
- Pontosan! –helyeselt mellettem Csipke is.
- Igen, nagyon jól tetszik kinézni! – igazolt Szilvi.
- Hát jó, ennyi szép lánynak már el kell hinnem.
- De hisz drágám én is mondtam, hogy csinos vagy! –mondta anyu.
- Igen és ezért hittem el! – mosolyodott el apu, majd megcsókolták egymást.
A társulat üdvrivalgásban tört ki, erre anyuék észrevették, hogy nincsenek egyedül ezért befejezték a csókcsatát.
- Lehet repetázni a tortából? – kérdezte Gergő.
- Lehetne ha volna! – válaszolt neki Csipke. – Adél mindet befalta.
- Mi? Mi ?Milyen Adél? Én nem ismerek itt Adélt! – játszottam az ártatlant.
- Bocsásson meg! Akkor Marica grófnő pusztította el. - utalt rá, hogy még mindig mindenki jelmezben van.
Harsány nevetés rázta meg a színpadot.
- Ideje átvedlenem, hogy otthon is magamba temethessem a csokit. –jelentettem ki.
- De vigyázz, a ruhába bele kell férned! Holnap is előadás. –mondta félig tréfásan félig komolyan Imre.
- Megyek, segítek Neked! – válaszolt készséggel Lori.

Minden szereplő bevonult az öltözőjébe öltözni, csak Imre és az én családom maradt a színpadon a rengeteg papírtányér és műanyag pohár társaságában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése