2013. augusztus 23., péntek

Cirkuszi tragédia 21

Szomorúan vettem tudomásul, hogy a látogatottsági adatok eléggé silányak. Mondjuk ebbe az én állandó távollétem és sztorihiányaim is besegítettek. Na turbózzuk fel az oldalt újra!


21
Kicsit morgolódva, de mind a ketten teljesítették a kérésemet. Amíg Márk a saját kocsijában készülődött Marcsi odaszólt nekem:
- Muszáj vinnünk azt a pojácát is?
A kérdését csak egy szúrós pillantással válaszoltam meg, mert éppen benyitott Zoli.
- Itt vannak a papírok! Hajrá! – nyomta a kezembe a narancs színű lapokat, majd rám kacsintott és elment.
Márk rögtön utána érkezett. Már készen voltunk. Felkaptuk a táskánkat és követtük őt a kocsihoz,amivel már ketten megjártuk a várost.
Márk vezetett, én ültem az anyósülésre és Marcsi pedig hátra. Nem igazán volt derült a viszony, hiszen csak én voltam beszélő viszonyban mindkettejükkel.
A szórólapokat kezdtem tanulmányozni. Igényes és szép munka volt. Még az én nevem is szerepelt rajta, mint porondmesternő. Melegség öntötte el a szívemet ahogy a szórólap tetején a cirkusz nevét néztem: Abrakadabra. A szüleim választották azt a nevet és én kiskoromban nem szerettem, gyerekesnek tartotta és megváltoztattam volna valami szebbre. Örülök, hogy nem tettem. Borzasztó nagy hiba lett volna. Ennyi maradt rám a szüleimtől. No meg a fellépő ruhák, de semmi egyéb.
- Hova menjünk? – rázott ki a gondolataimból Márk.
- A Fő térre. Ott sokan vannak. –válaszoltam.
- Akkor megérkeztünk!
Körül néztem és csakugyan ott voltunk ahol a múltkor is kiszálltunk, a Fő tér közelében.
Kiszálltunk és én három kupacra szedtem a szórólapokat.
- Gyerünk! Addig haza nem megyünk, míg mindet szét nem osztjuk. - mondtam és megindultunk a tér felé.
A járdán néhány hangosabb, tök részeg fiatal haladt. Igyekeztünk a házfalhoz húzódni, de az egyik mégis belém jött. A szórólapok tetejéről leesett néhány lap. A csaj meg aki belém rohant elkezdett vele ordibálni.
- Te hülye, nézz már a lábad elé! Amúgy meg bocsánat nem létezik? Idióta. Majd én megmutatom Neked!- elkezdett közeledni felém.
Féltem, de még mennyire egy ilyen részeg csaj bármire képes lehet, noha semmi hibát nem vétettem ellene.
Megragadta a hajamat és húzni kezdte.
Ekkor lépett közénk Márk és megragadta a lány kezét, úgy hogy fájdalmában felszisszent és engedte kicsúszni az ujjai közül a tincseimet.
Gyorsan kivergődtem a csoportosulásból Marcsi mellé. Jött utánam Márk is.
A lány mögöttünk nyomda festéket nem tűrő szavakkal szitkozódott.
- Köszönöm Márk! – hálálkodtam és átöleltem mikor már kellő távolságban, a Fő tér közepén álltunk.
- Chh, most szórólapozunk, vagy enyelgünk?- kérdezte Marcsi.
- Igazad van, bocsánat! – engedtem el megmentőmet.- Akkor kezdjük! –mondtam újra felbátorodva.

- Aki nem osztja el a rá bízott kupacot, az lesz a záp tojás! –kiáltott Marcsi és már rohant is a legközelebb álló gyerekes családhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése