2013. szeptember 21., szombat

Cirkuszi tragédia 23

Fú gyerekek, ma remek napom volt. Aki ha teheti élvezze  ki a Kultúra napját és látogasson el a nyitott épületekbe Én személy szerint a Pest környékén élőknek a Citadellát és a Festetics palotát ajánlom. De még sok mindenből lehet választani :)) Googlezátok meg :))

23
Ezüst csillámos ruha. Valószínűleg Míra gondolhatott rám.
A ruha mellet egy levél is volt amiben ez állt:
„Ha felöltöztél gyere át a lakókocsimba és megcsinálom a hajad. Siess. Míra”
Megfogadtam a tanácsát és gyorsan belebújtam a ruhába. Fantasztikusan állt rajtam. Muszáj lesz megköszönnöm Mírának a csodás ízlését.
Marcsi bement a fürdőszobába én pedig indultam át Mírához.
Kopogtattak az ajtón.
Meglepetten nyitottam ki.
- Márk, mit keresel itt? – lepődtem meg a váratlan látogatón.
- Beszélnem kell  veled. Bejöhetek? Egyedül vagy?
- Nos voltaképpen…
Épp elmondtam, volna, hogy Marcsi a fürdőben van és bármikor kijöhet és totál kiakadhat, de Márk nem engedett szóhoz jutni.
Nekitolt a falnak és mélyen a szemembe nézett.
- Tudod Lilla én…én azóta beléd vagyok zúgva, hogy először találkoztunk a cirkusznál este.
Elmosolyodtam az emlék hatására.
Márk teste közeledett felém.
- Márk – próbálkoztam még egyszer közölni a Marcsi ügyet, de ő másképpen értelmezte a nevének kimondását és már a fejével is közeledett felém.
Vágytam, persze, hogy vágytam rá, hogy megcsókoljon, de a gyomromban ott volt az az apró feszültség amit Marcsi okozott.
Az ajkai már az ajkaimat érintették, lágyan és csodásan. Nem tudom mit ehetett ez  előtt, de csodás mézes árnyalatú volt a csókja.
Elfeledkeztem barátnőmről és készséggel nyújtottam neki az ajkaimat, mikor egy elfojtott sikítást hallottam.
Gyorsan szétrebbentünk és a hang irányába meredtünk.
A fürdőszobából egy bohócnak elmaszkírozott Marcsi meredt ránk.
- Marcsi, ez nem az aminek látszik…- próbáltam menteni a menthetőt, de ő oda se figyelt rám.
Kirohant az ajtón át erősen meglökve Márkot.
- Én … sajnálom. – hajtotta le a fejét a táncos
- Semmi baj, de most mennem kell.
- Utána? 
- Nem, most nem tudok… sajnos… Muszáj mennem Mírához. Bocsi.
Elmentem mellette és könnyes szemmel futottam át Míra kocsijába.
- Hé csajszi, azt hittem már nem is jössz. – fordult felém Míra. – Mi bajod van? Miért sírsz?
- Én nem sírok. –mondtam és letöröltem az árulkodó könnycseppeket.
- Gyerünk, mond el a bánatodat! –nógatott.
A székhez kísért a tükör előtt leültetett és a hajammal kezdett el foglalkozni.
Óvatosan fésülve bizalomról megértésről tanúskodott gondos mozdulata.
- Összevesztem Marcsival Márk miatt. - mondtam ki egy szusszal. –tudod én mind a kettőt szeretem, mintha a testvéreim lennének csak a köztük lévő viszály zavar.
- És mi volt a közvetlen, kiváltó oka a balhénak? –Kérdezte miközben csigákba sütötte a hajamat.
- Ömm… Nos Márk megcsókolt. –vallottam be.
- Hmm… a részéről mégsem olyan testvéri a kapcsolat, mint te gondolod.
- Nem, Míra, nem érted. Én nem haragszom rá és… Én csak örültem, hogy végre ki tudta mutatni az érzéseit.
- Vagyis te is akartad a csókot?
Ezen el gondolkodtam. Konkrétan sohasem gondolkoztam azon, hogy meg kéne őt csókolnom, de amikor ajka az ajkamhoz ért…
- Igen. –suttogtam.
Belem néztem a tükörbe, a hajam már kész volt.
- Most mennem kell. –pattantam fel.
- De még a sminked sincs kész! –tiltakozott Míra és nyomott volna vissza a székbe.

- Nem baj, én mindig is a természetesség híve voltam. – jelentettem  ki és ott hagytam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése