2013. október 22., kedd

A színpad az életem 23

Tiszta kikapcsolódás volt megírni azt a részt. Olyan jól esik a hétvégéken beülni a gép elé egy bögre kakaóval és kiírni magamból mindent. Mondjuk mostanában a másik két sztori döcögős, de én azért próbálkozom :))


23
- Na jó, azt hiszem ez lett a  legrosszabb ZHm – panaszkodtam a csajoknak
- Ne aggódj, nekem se lett sokkal jobb. - próbált vigasztalni Orsi. –De hogy dobjuk fel a napot! Mesélj a Taszilót játszó színészről! Vadász Gergőről. Még nem láttam a darabot, de tervezem megnézni miatta… és miattad is természetesen. Árulj el egy titkot, hogy csókol? Van barátnője?
- Jajj Orsi! Tudod, mi nem vagyunk olyan ömm.. jóban. –vallottam be.- Nem tudok a magán életéről semmit, csak azt hogy engem nem nagyon kedvel.
- Nem már! Miért is?
- Hát igen ezt én is szeretném tudni. – mondtam miközben beértünk a következő óránk helyszínére.
Szerencsére ezen az órán senki nem volt Operett fan így senki nem tudott a szereplésemről ezért csak a szülinapi kívánságokkal jöttek.
A telefonomra néztem. Még 2 órát kell kibírnom, míg mehetek az Operettbe.
Ebből fog állni az életem. Suli, Operett, suli, Operett. Mondjuk nem igazán bánnám, ha nem orvosnak indulok el hanem színésznek akkor nem is tudom.. Kicsit kevesebb időt kéne az emberi testnek szentelnem.
De ez is érdekes és élvezem is, mint a hogyan tegnap rádöbbentem, hogy színészkedni is szeretek.
Most azt csinálom az életben amiket szeret. Igazán nem lehet okom panaszkodni, csak Jégherceg miatt, de ez egy másik sztori.
Ahogy Gergő eszembe jutott össze szorult a gyomrom. Ma este megint meg kell csókolnom és utána ugyan olyan közömbös is lesz.
Gergő,erről eszembe jutott a szülinapi ajándékom. Ebbe a táskámba tettem. Most fény derül a titokra, hogy mit is adott nekem! A táskámban kezdtem turkálni de mire megtaláltam a csomagocskát bejött a professzor, így a kibontásával várnom kell az óra végéig. Remek most még egy lyuk is van az oldalamban!
Alig bírtam ki az óra végét. Szememet végig a táskán tartottam. Ha megkínoznak se tudnám elmondani miről is volt szó az órán.
Megszólalt a csengő mennyei hangja. Már nyúltam volna a táskámért amikor a tanár lerohamozott és áriákat kezdett zengeni az általa nem is látott szereplésemről. Valamint megígérte, hogy amint lesz egy kis ideje megtekinti.
Annyit beszélt, hogy a következő órámra csak lóhalálában és így is késve tudtam beérni. Szerencsére a tanárnőtől csak egy szúrós pillantást kaptam. Bevágódtam az utolsó padba és ismét nem szenteltem sok figyelmet az órának, habár ezt a részt nem értettem, de a gondolataimat minduntalan a kék titok doboz foglalta le.
Vajon mi lehet benne? Egy kártya amire az van írva, hogy UTÁLLAK, TŰNJ EL A SZÍNHÁZBÓL!? Nem, ahhoz túl nagy és keskeny.
Akkor egy sokszor félbehajtott ugyan ilyen témájú levél?
Esetleg egy… egy…
Elegem van.  Nincs kedvem találósdit játszani.
Lehet hogy ki se kéne bontani, csak egyenesen a szemetesbe hajítani, elvégre Gergőtől kaptam. Kitudja mi van benne, jobb ha nem is tudom.
Ezen morfondíroztam, miközben az utolsó órámról is kicsöngettek.
Felpattantam és mielőtt bárki is letámadhatott volna a női vécébe vetettem magam.
A kezembe vettem és nézegettem a csomagoló papíros ajándékot. Erős késztetést éreztem, hogy bedobjam a vécébe és otthagyjam, de a kíváncsiságom erősebbnek bizonyult az ódzkodásomnál.

Feltéptem, szépen, lassan, színpadikusan a csomagoló papírt és belegyömöszöltem a táskámba. A papíros egy hosszúkás bársony dobozkát rejtett. Az ajándék pedig egy…

2 megjegyzés:

  1. Ne már!:D komolyan képes voltál így abbahagyni?!:DDD ez kínzás!!! Egyébként meg imádom, nagyon jó!!!*-*

    VálaszTörlés
  2. Tudom, picurit gonoszka voltam, de az ajándék még előttem is titok, így kellet egy kis időt hagynom magamnak, no meg Adélnak is, hogy lelkileg felkészüljön:))

    VálaszTörlés