2013. október 4., péntek

Cirkuszi tragédia 24

A héten kicsit elmaradoztak a történnetek, mivel nem igazán van  időm előre írogatni még hétvégén se nagyon, de próbálkozok, itt egy példa rá :))
Jó olvasgatást!

24
Beszélni akartam Márkkal. Hogy miről arról fogalmam sem volt. Csak hallani akartam a hangját és biztosítani arról, hogy nincs harag a csókért és hogy é is vágytam rá.
Te jó ég! Szerelmes vagyok Márkba.
Ez a beismerés annyira megdöbbentett, hogy megálltam a sátor előtt.
Szerelmes vagyok Márkba és szeretem Marcsit. Ezt a kettőt sehogyan sem tudom össze párosítani.
Vagy egyik, vagy másik.
De kit kéne választanom?
- Lilla, jól vagy? Míra mondta, hogy zaklatottan távoztál tőle. – éreztem egy érintést a vállamon és a megnyugtató atyáskodó hangot.
- Igen, megvagyok. – mondtam az igazsághoz híven.
- Mi ez a letörtség?
- Semmi. – hárítottam el kedvességét. –Mennem kell, kezdődik az előadás.
És bementem a hatalmas ponyva alá, hogy megkezdjem a boldogságot színlelő műsorvezető szerepét játszani.
- Hölgyek és Urak, Kicsik és Nagyok! –zengtem a mikrofonba, hogy felkonferáljam ez első számot.
A közönség tapsban tört ki és lelkesen várta az első produkciót, míg én Marcsit próbáltam elkapni, hogy beszéljek vele, de nem találtam sehol sem.
- Zoli nem láttad Marcsit? –érdeklődtem. –Beszélni szeretnék vele.
- Éppen most ment ki, ha jól emlékszem a lakókocsijába.
- Utána megyek! – jelentetem ki.
- Most biztos nem! Mindjárt újra konferálnod kell, különben is nem sokára vissza jön, mert kezdődik az előadása és utána úgy is szünet lesz és akkor tudtok beszélni. De most mars vissza, ha a hallásom nem csal akkor a tapsból arra következtetek, hogy befejezték a számot.
Követtem az utasításait és valóban igaza volt akkor értem be a porondra amikor kellett, hogy felkonferáljam a következő előadást, az oroszlánokat.
Marcsi előadásáig még 3 produkció volt hátra, igaz az a három hosszabb, mivel állatos.
Szememmel magamnak se bevallva  Márkot kerestem a pihi szobában illetve a kulisszák mögött mindenhol, de nem találtam.
Nem tudom hogy bűn e, hogy megkönnyebbülés áradt szét a vénáimban.
A nagy sikerű oroszlánok után a kutyák, cicák, majd a teve. Ezután jött Marcsi, de sehol sem láttam, mégis kimentem a reflektorba, hogy felkonferáljam és ekkor mint egy varázs ütésre megjelent Márk és Marcsi is. Márk a kulisszák mögé tartott, Marcsi pedig hozzám a porondra. Mikor közelebb ért megláttam, hogy nedves a szeme. Biztos sírt. Márk miatt? Sehogyan se látom át az össze függéseket.
Majd megkérdem a szünetben mit is akar jelenteni ez a viselkedés.
Kimentem a színpadról és Márkot figyelve csak a közönség nevetése jutott el a tudatomig.
Ő valami rejtélyes pillantással Marcsit figyelte, majd rám nézett.

A szemében valami furcsa zavarodottságot véltem és az volt az érzésem, hogy Marcsival már rég óta ismerik egymást. Régebb óta, mint ahogy azt kifelé mutatják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése