2013. november 28., csütörtök

A színpad az életem 27

Mégsem lett olyan hosszú, mint szerettem volna, de majd megpróbálok a hétvégén ennél tartalmasabbakat írni. Ez inkább csak egy fél rész... De végre beváltottam az ígéretem és megjelent Luca :))

27
Ismét fergeteges sikert arattunk. Igaz egy kicsit kínos volt a csókolózós jeleneteket lejátszani és remélem nem látszott az az undor az arcomon, amit legbelül éreztem. Viszont a kiabálós jelenetekben szívem-lelkem beleadtam.
A vastaps rendkívül jól esett, igaz szépségét egy kicsit csorbította, hogy a Jégherceg kezét kellett fognom.
A függöny legördült, véglegesen. Mehettünk öltözködni, mert a mai munkánk véget ért. Holnap szombat és akkor valami márt fognak játszani, szóval, holnap szabad napunk lesz. Viszont vasárnap két előadásban is szereplünk, az húzós nap lesz!
Gergő már el is tűnt mellőle, hála a jó istenek. Megindultam az öltözőm felé, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a tömegben.
- Adél,Adél! – kiabált barátosném.
- Luca, te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem meglepetten, de már a karjai közé is vettettem magam.
- Azt a hálás feladatot kaptam, hogy készítsek interjút egy most feltörekvő fiatal színésszel. És te meg megígérted, hogy az enyém az első interjú joga… Szóval jöttem, ahogy tudtam!
- De aranyos vagy!Akkor mit szólnál, ha beülnénk egy kávézóba?
- Fantasztikus! Megvárom itt, míg átöltözködsz.
- Renden! – és egy mosollyal az arcomon hátra hagytam.
Az öltözőmbe érve nem várt senki, így a kelletlen procedúrát, az öltözködést egymagamnak kellett véghez vinnem. Sikerült igaz kétszer annyi idő volt mint máskor de megoldottam egyedül.
Hamar felkaptam a kabátomat, és a táskámat, majd siettem vissza a rám váró Lucához. A legnagyobb meglepetésemre barátnőm nem várt egyedül, hanem a „kedves” Jégherceg társaságában  álldogált.
- Megjöttem! Mehetünk Luca? - néztem rá kérdőleg, direkt mellőzve Gergőt.
- Menjetek csak! – szólalt meg ő, csak az én idegesítésemre. Mit gondolt, majd tőle kérek bármiért is engedélyt?
- Szia! –köszönt Luca és én már húztam is elfelé.
- Mi bajod Adél? – kérdezte, miután kellő távolságban voltunk a színfalak mögül.
- Semmi… Miért lenne bármi bajom?
- Olyan udvariatlan voltál szegény sráccal. –vetette a szememre miközben beszálltunk az autójába.
- Hogy én? Oké, lehet hogy annak tűnt, de csak mert nem ismered az egész sztorit!
- Rendben én hiszek neked. Ha végeztünk az interjúval elmesélhetnéd!
- Persze… Ha akarod. - egyeztem bele.
- Melyik kávézóba menjünk? –érdeklődött.
- Nekem mindegy, csak messze legyen Gergőtől!- csúszott ki a számon.
- Ennyire nem szereted?
- Én.. igazából, ez hosszú, de megígérem, hogy majd mindent elmesélek.

- Rendben! Most pedig nyisd ki a szemed és keress egy kávézót, elvileg ezen az utcán vannak a legjobbak…

2013. november 26., kedd

Inspirációs képek

Sziasztok! Most csak egy gyors bejegyzésre van időm, csütörtökön majd jön egy hosszab sztori is:)) Legyetek jók!
Merjetek nagyot álmodni, bárhol, bármikor!

2013. november 24., vasárnap

Nail Challenge 6: Ősz

Igaz, már az ősz végén vagyunk, de  mostanra jött ez a téma. Kicsit bele kell húznom, vagy majd meg kell szakítanom a kihívást mert a Mikulást és a Karácsonyt egy-egy külön körömmel szeretném megünnepelni.
Szóval, nézzük milyen lakkokra van szükségünk:


Miss Sporty 3054

 Lakier do Paznokci  37/2

Rose nail 

Essence French matt 04 pretty matt

New York Colour 294

Elösször is az alap lakk után lefestettem a körmömet az Essence lakkal, majd a hüvelyk ujjamra egy fát rajzoltam a barnával. A többi körmömre*a hüvelykkel együtt* az őszi szín összeállításból össze-vissza pöttyöket festettem a lehulló levelek jelképeként.

2013. november 23., szombat

Cirkuszi tragédia 27

Bocsi, hogy a héten nem volt semmi a körömkihíváson kívül, de a hétvégém eléggé sűrű volt és a hét közben se jött össze, hogy feltegyek valami frisset. De *és ez a pozitív* a frissek nélkül is az átlag látogatottság 15 fő volt, per nap :)) Köszönöm :)) Hálám jeléül következik ...

27
- Szia Lilla! Pont rólad beszéltünk! Szeretnék elmondani valamit. – kezdte Márk és elém jött, megfogta a kezem és Marcsi kőbálványához húzott.
- Szóval, az a helyzet…- kezdett, de Marcsi közbevágott.
- Hogy csuda ügyesen vezényelted le a műsort és most biztos fáradt vagy. Gyere már utánam is kiabál az ágyam.
Kiszakította a kezemet Márkéból és az ajtó felé kezdett húzni. Ekkorra találtam meg a hangomat.
- Felesleges ezt csinálnotok! Elég ideje álltam ott, hogy tudjam mi az amit most el akartok titkolni.
Meglepetten néztek rám.
- Igen, itt álltam a lakókocsi mellet!- vallottam be.
- Te kihallgattál minket!- vádolt Marcsi rögtön.
- Én csak…- kezdtem el magyarázni. - Tényleg kihallgattalak titeket, de nyomós okom volt rá! Én mindkettőtöket szeretlek de ti meg utáltátok egymás! Aztán meg kerültetek és egymás társaságát kerestétek. Titkolóztatok előttem és ez nagyon fáj!  Hát nem érthető, hogy kíváncsi voltam, hogy mi az igazság? Hogy mi játszódik a színfalak mögött?
- Lilla, mi nem akarunk felelősségre vonni téged, és én a magam részéről megérzem, hogy miért tetted amit tettél. - nyugtatgatott Márk.
- Ebben kivételesen igazad van. Én sem Lillára haragszom, hanem arra amit mondtál! Én nem csaltalak meg! Kikérem magamnak! Te pattintottál le folyton a hülye haverjaid és Viola miatt. Van fogalmad, hogy ez hogy fáj? – hisztizett Marcsi.
- Nekem van! – suttogtam és az ajtó felé indultam.
- Lilla, kérlek, beszéljük meg!- nyúlt utánam Márk.
- Most nem velem kell beszélned, hanem vele!- böktem a fejemmel Marcsi felé.
- Hát jelenleg én sem kívánom a társaságodat! – hárította el Marcsi. – Tudod erre mondják azt, hogy két szék közül a földre estél. - jelentette ki, és meg sem várva Márk válaszát beviharzott előttem a lakókocsiba.
Én pedig követtem egyedül hagyva Márkot a kinti sötétben és hidegben.
- Marcsi elmesélnéd, hogy mi is történt köztetek?- érdeklődtem.
- Nos nem tudom,hogy szeretnéd e hallani. Mármint, rég volt és valószínű, hogyha megkérdezed Márkot ő tuti másképp meséli el, és akkor én lennék a rossz, hogy úgy meséltem el ahogy volt. – mentegetőzött.
- És ha behívnám? Mármint akkor mind a ketten elmesélhetnétek a saját verziótokat. Tudod nekem roppant kínos, hogy nem bírjátok egymást és ha mindent tisztáznátok? –vettem fel.
- Látod et bírom benned! Más problémáját a saját boldogságod elé helyezed. Jó lenne e neked, ha megtudnád mi volt köztünk A válsz nem. De akkor mért érdekel? Mi lenne, ha megbeszélnénk, rájönnénk hogy félreértettük egymást és újra összejönnénk? Elbírnád viselni?
- Én nem…- kezdtem.
- Nem kell mentegetőzni, látom, hogy oda vagy érte. Csókolóztál vele! Azt nem teszed azzal akit nem bírsz. Ugye?
- Igen. –hajtottam le a fejem.
- Hát akkor? Tönkre tennéd a saját boldogságod? Jó lenne az neked?
- Nem…
- Na látod.
- De kíváncsi vagyok! Kérlek!

- Jól van. Hívd be azt az idiótát, pardon Márkot, ha ég ott van. Azt hiszem eleget próbáltalak lebeszélni róla, de ha akarod. Elmesélünk mindent.

2013. november 18., hétfő

Nail Chalenge 5: Lufik

Nem tudom, kinek mi ugrik be a lufi szóról, de nekem a szabadságvágyat, a színességet jelképezi és emlékeztet a ballagásomra is :))
De lássuk csak neki megkésve a köröm kihívásnak
Szükséges lakkok
 Lakier do Paznokci  37/2


Gabrini neon Nailpolish Multivitamin N05

Lakier do Paznokci 18

Avon nail wear pro+*nem volt időm külön csinálni a képet, bocsi és csak ennyi van rajta*

Első, hogy lefestjük az alaplakkal, majd a rózsaszínnel, ami az előző képen szerepel.
Majd a hüvelyk és a mutató ujjra rajzolj egy-egy fél lufiit egy kis csücsökkel és zsineggel, majd fedőlakk és kész :))






2013. november 14., csütörtök

Inspirációs képek

Olyan mázlisták vagytok! Míg én megszakadok a tanulásban, ti vígan itt olvasgatjátok ezt a bejegyzést :PP Na nem baj, amíg engem olvastok. Hihi :DD


2013. november 12., kedd

A színpad az életem 26

Adél kifakadt, ez már régóta járt Gergőnek:PP Görgessetek lejjebb, nézzétek meg miről beszélek.

26
Értetlenül meredtem rá, erre ő egyből magyarázkodni kezdett, mintha egy csöppet zavarban lett volna.
- Tudod, azért mert Imre mondta, de ha nem, hát nem.
- Nem én.. Tök szívesen. –vallottam meg.
Újabb adag csend következet, de az csak addig tartott amíg Gergő kinyögte a kérdését:
- Mizu?
- Minden remek. Tudod, rengeteg rajongód van az egyetemen.
- Hmm… Az klassz.
Újabb csend. Eljött az idő, hogy megemlítsem a levelet.
- Figyelj én tök örültem a nyakláncnak és annak is, hogy nem felejtettél el, de egy valamit nem értek. – kezdtem. – Miért kellett azt a roppant bunkó levelet írnod? Mármint nem is egy valamit nem értek. Semmit sem értek! – tört ki belőlem. – Mindig bunkósodsz velem, aztán adsz egy ajándékot, de azt is bunkó módra. Én nem vagyok erre vevő érted? Nekem nincs időm a te értelmetlenségeiddel foglalkozni. - a táskámban kezdtem kotorászni a doboz után. – Tessék! Főzd meg amit megettél! Nem kell a hülye láncod!- nyomtam a kezébe a dobozt. – Én próbáltam veled kedves és megértő lenni, de most már tele a pohár.
- Szólhatnék egy szót?
- Nem! Még nem fejeztem be! Ha te bunkó vagy velem, ne várd el, hogy én másképpen viselkedjek a te kedves személyeddel, oké? Most pedig légy szíves ülj a lehető legtávolabb tőlem! Fel kell készülnöm lelkileg, hogy 2 óra múlva meg kell csókolnom egy pöffeszkedő békát! – adtam ki  magamból az elmúlt napok dühét és tüntetés képpen felkaptam a földről a szövegkönyvet és olvasni kezdtem.
Gergő visszaült a székre és onnantól kezdve nem is foglalkozott velem. Hál’ istennek!
- Kezdünk! - rikkantotta el magát Szilvi, ahogy belépett a szobába.
Gergő gyorsan felpattant és elhúzott a barátnőm mellet.
- Ennek meg mi baja? –kérdezte Szilvi.
- Csak a szokásos! – válaszoltam nyugodtan, majd követtem a színpad mögé.
- Imre nem lesz elájulva! –kezdte Szilvi.
- Miért is? – érdeklődtem.
- Hát nem egymásra, hanem –a jelek szerint- egymás ellen hangolódtatok.
 - Igen.. De ha jó színészek vagyunk a színpadon nem fog látszani. - mondtam és beültem a napraforgó mögé. – Ja és légyszi kérd meg Imrét, hogy többé ilyet ne!

Ez volt a végszavam. A színpad pörögni kezdett, hogy nem sokára elő ugorhassak, mint Marica a grófné!

2013. november 10., vasárnap

Nail Chalenge 4: Smiley :)

Olyan szörnyű, hogy beálltak a borongós napok. Hogy reggel amikor kelek még sötét van, hogy néha amikor este jövők már sötét van. Nekem a tél egyet jelent a sötétséggel, szóval ezt a sötétséget szeretném feldobni egy kis mosollyal.
A szükséges lakkok:
Maxima *több nincs, érthető, a kínaiban vettem*

Lakier do Paznokci 18

New York Colour 294
Lakkozzuk le a körmeinket *az alap lakk után* sárgával.
Utána a hüvelyk illetve a gyűrűs ujjunkra rajzoljuk meg a smileyt. Lehet original is és meg is lehet bolondítani:))
Én fele-fele arányban alkottam. Egy sima és egy szemcsis smiley fogja édesíteni a napjaimat egy hétig :))
Jó munkát!


2013. november 9., szombat

Cirkuszi tragédia 26

Büszke vagyok magamra! Hogy sikerült betartanom az ígértemet és mást sztorit is írni Adélékon kívül :))
Bocsi hogy eddig nem volt bejegyzés, de sok volt a lecke:((
Nikiék még váratnak magukra, de ami késik nem múlik. Ugye?

26
Az előadás csodaszép volt! A csapat tündéreknek öltözve táncolt! Még apró szárnyuk is volt. Nem csak a földet, ha nem a levegőt is birtokba vették, és akrobatikus mutatványokat mutattak be.
Akarva, akaratlanul csak Márkot láttam és senki mást.
Miután A The Dance Faries végzett újra én jöttem és elszoruló torokkal konferáltam fel a következőket.
Marcsi a pihenőben volt, mert egy kisebb szerepe következett nem sokára. Márkot pedig nem láttam, gondolom megint kámforosdit játszik.
Próbáltam nem rá gondolni, de az agyam ezt nem értette meg ezért a nyakamat nyújtogatta, utána, hátha meglátom a következő fellépő előtt. Persze nem sikerült.
Ezután Marcsi jött, minden konferálás nélkül és ekkor látta meg őt. Lazán támaszkodott az egyik bejártat melletti cölöpre. A fellépő ruha volt rajta, de leszedte a sminket és lecsatolta a szárnyait.
Legnagyobb meglepetésemre nem Marcsit nézte a színpadon, ha nem felém tekingetett, de nem bámult egyenesen a képembe.
Szépen lassan elfogytak a csapatok akiket fel kellett volna konferálnom, így már csak egyetlen hálás dolog bejelentése következett: a fináléé.
Márk az egész előadást a cölöp mellől nézte, a finálé előtt nem sokkal ment el, felkészülni.
Végig engem nézett, én pedig vissza őt. Nem is tudom, hogy mi volt a többi előadás, mert nekem a második felvonás a farkasszemezésről szólt Márkkal.
nem értettem, hogy miért nem jön oda hozzám és miután én nem mehettem –és nem is akartam- megmaradtunk a szemkontaktusnál.
A finálé valami csoda volt. Felkonferáltam a fellépőket akik a konfetti esőben egy közösen betanult táncot adtak elő, egy számomra ismeretlen zenére. Nagyon aranyosak voltak.
A közönség állva tapsolt, és kétszer is visszatapsolták őket.
Majd, szépen lassan mindenki elpárolgott. A fellépők vissza vedlettek a hétköznapi énjükbe, az állatos számok emberei ellátták az állatokat, néhány derék alkalmazott pedig a padlót próbálta kiszabadítani a konfetti szőnyeg alól.
Odaadtam a mikrofont az egyik technikus srácnak és elindultam a lakókocsim felé.
Már majdnem ott voltam, amikor meghallottam, hogy két ember beszélget a bejárat előtt. Szorosan a falhoz lapultam és meglestem, hogy kik azok.
Marcsi és Márk. Hát persze!
Isten bizony nem akartam hallgatózni, de amikor meghallottam a nem akkor már hét lóval se lehetett volna elvontatni onnan.
- El kell mondanod Lillának és minél előbb. A szünetben összevesztem vele, mert te még nem mondtad el neki a dolgok állását! – panaszkodott Márk. –Nekem tetszik és nem akarom, hogy emiatt a kis incidens miatt le kelljen mondanom róla.
- Még nem! Nem mondhatom el neki, akkor nagyot csalódna bennem, benned, hogy eddig titkoltuk.  
- Ezen már nem javíthatunk! Túl sokáig nem szóltunk erről, így már elkéstünk! Minél előbb el kell mondani neki.
Igen minél előbb el kell mondani nekem. De mit is?
- Ha ennyire okos vagy, akkor mond el neki te! –fakadt ki Marcsi.
- Tudod mit? Az lesz! Megkeresem és elé állok most azonnal, hogy „Hé figyelj én és a barátnőd azért utáljuk ennyire egymást mert együtt jártunk és megcsalt.”

Igen, valahol itt veszthettem el az önkontrollomat és ezért akaratom ellenére kiléptem a rejtekemből. Mindketten megláttak.

2013. november 5., kedd

A színpad az életem 25

Mivel ennek a sztorinak áll jól a szénája, ez jön :)) A többi sztori szerelmesének megnyugtatásul: JÖNNI fognak, ígérem és igyekszem :)) Addig olvassátok ezt! :))

25
Lori segítségével felszenvedtem magamra a szűk lovagló ruhát, majd beültem a tükör elé a székbe, hogy Lori megcsinálhassa a hajamat és a sminkemet is.
Hamar elkészültünk, még negyed óra volt az előadás kezdetéig. Nem voltam olyan ideges mint tegnap. Igaz kicsit repdestek a pillangók a gyomromban, de az előző előadást meg sem közelítő mennyiségben.
- Készen is volnánk! Ha nem bánod magadra hagylak, megnézem kint mit kell segíteni. – köszönt el, és elviharzott.
Újra magamban maradtam. Az előző fél órát Lori megtöltötte a csevejével, poénjaival, de itt hagyott és újra a „mit tegyek” mocsárba süllyedtem.  A táskámmal szemeztem. Pontosabban a benne rejlő dobozzal.
Kopogtatás rázott ki a farkas szemezésemből.
- Szabad! –kiáltottam ki.
Nem gondolkoztam azon ki fog belépni, de erre az eshetőségre nem számítottam.
- Gergő. –leheltem. – Mit keresel itt? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- Imre küldött, hogy keresselek meg. – hangzott a hideg felelet.
Látta, hogy nagyon nem akaródzik megmozdulnom, így ismét a gúnyos, Jégherceg hangjára váltott.
- Tudsz jönni a saját lábaidon, vagy cipeljelek?
- Köszönöm, menni fog egyedül is. – hallottam a választ a saját számból és kényszerítettem a lábaimat, hogy vigyenek Gergő után a színpadra.
Imrét hamar megtaláltuk, egy tömeg közepén állt és nagyban osztogatta az utasításait. Amint meglátott minket kiverekedett a körülötte álló emberek sűrűjéből és elénk rohant.
- Lenne felétek egy kérésem! –hadarta. - A tegnapi előadás több mint sikeres volt és szeretném azt az összhangot látni köztetek, mint tegnap úgyhogy légyszi vonuljatok be Adél öltözőjébe és hangolódjatok egymásra! Ha kezdünk valaki értetek megy!
Tiltakozni se volt időnk,- pedig Gergőn láttam, hogy akar- Imre már ott sem volt.
- Na gyere Jégherceg! – csúszott ki a számon
Ezúttal ő követett engem. Általam adott gúny neve hallatán kicsit összerezzent, de nem mondott semmit.
Átverekedtük a sürgő-forgó embereken egészen az öltözőmig.
Én léptem be elsőnek a piciny szobába. Egyből levetettem magam a kanapéra így Gergő –miután becsukta az ajtót- már csak a széken foglalhatott helyet.
Nem úgy tűnt, mint aki egyhamar beszélgetésre adja a fejét és én sem akartam kezdeményezni, ezért elővettem a szövegkönyvet, hogy átnézzek, néhány jelenetet, amiben nem igazán voltam biztos.
A következő pillanatban már nem volt a kezemben a forgatókönyv és valahol a padlón puffant.
Előttem Gergő állt.
- Nincs kedved inkább beszélgetni? –kérdezte és elengedett egy csupa fog vigyort.

Ki ez az ember és mit csinált a Jégherceggel??

2013. november 3., vasárnap

Nail Challenge 3: Csíkos

Holnap suli... Vagyis jönnek a dogák, a feleletek, a jegyek. Ne erre gondoljatok, ha nem a pozitív oldalára: barátok, hülyülés. Dobjátok fel a hétfőt egy kis vidám körömmel:))
Szükséges lakkok:

Gabrini neon Nailpolish Multivitamin N05

Rose nail 
*több nincs róla :((*
 Fessük le a körmeinket a világosabb zölddel. Száradás után jöhet a pöttyöző, vagy egy fogpiszka és a hüvelyk valamint a gyűrűs ujjunkon csíkozzuk be a sötétebb lakkal az alapot. KÉSZ IS :))
Egyszerű, aranyos, bohókás :))
Mi kell több egy lánynak??
Sok sikert hozzá :))

2013. november 2., szombat

Inspirációs képek

Sziasztok! Élvezitek az Őszi szünet utolsó napjait?? Remélem igen!, aki nem az nézze meg a szív melengető képeimet ezzel a fantasztikus *inkább vicces* videóval egyetemben :))  What does the fox say
(A bejegyzés alján néhány sztorikkal kapcsolatos infó jön)
Mosolyogjatok :))

Szóval: történetek. Lesznek. Csak éppen túlnyomó többségben A színpad az életem. A többi is fog érkezni, amikor ihletem és energiám lesz. Tehát egyiknek szem fog *még* vége szakadni. Jönnek, türelem. Alkotói válságban szenvedek :PP