2013. november 5., kedd

A színpad az életem 25

Mivel ennek a sztorinak áll jól a szénája, ez jön :)) A többi sztori szerelmesének megnyugtatásul: JÖNNI fognak, ígérem és igyekszem :)) Addig olvassátok ezt! :))

25
Lori segítségével felszenvedtem magamra a szűk lovagló ruhát, majd beültem a tükör elé a székbe, hogy Lori megcsinálhassa a hajamat és a sminkemet is.
Hamar elkészültünk, még negyed óra volt az előadás kezdetéig. Nem voltam olyan ideges mint tegnap. Igaz kicsit repdestek a pillangók a gyomromban, de az előző előadást meg sem közelítő mennyiségben.
- Készen is volnánk! Ha nem bánod magadra hagylak, megnézem kint mit kell segíteni. – köszönt el, és elviharzott.
Újra magamban maradtam. Az előző fél órát Lori megtöltötte a csevejével, poénjaival, de itt hagyott és újra a „mit tegyek” mocsárba süllyedtem.  A táskámmal szemeztem. Pontosabban a benne rejlő dobozzal.
Kopogtatás rázott ki a farkas szemezésemből.
- Szabad! –kiáltottam ki.
Nem gondolkoztam azon ki fog belépni, de erre az eshetőségre nem számítottam.
- Gergő. –leheltem. – Mit keresel itt? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- Imre küldött, hogy keresselek meg. – hangzott a hideg felelet.
Látta, hogy nagyon nem akaródzik megmozdulnom, így ismét a gúnyos, Jégherceg hangjára váltott.
- Tudsz jönni a saját lábaidon, vagy cipeljelek?
- Köszönöm, menni fog egyedül is. – hallottam a választ a saját számból és kényszerítettem a lábaimat, hogy vigyenek Gergő után a színpadra.
Imrét hamar megtaláltuk, egy tömeg közepén állt és nagyban osztogatta az utasításait. Amint meglátott minket kiverekedett a körülötte álló emberek sűrűjéből és elénk rohant.
- Lenne felétek egy kérésem! –hadarta. - A tegnapi előadás több mint sikeres volt és szeretném azt az összhangot látni köztetek, mint tegnap úgyhogy légyszi vonuljatok be Adél öltözőjébe és hangolódjatok egymásra! Ha kezdünk valaki értetek megy!
Tiltakozni se volt időnk,- pedig Gergőn láttam, hogy akar- Imre már ott sem volt.
- Na gyere Jégherceg! – csúszott ki a számon
Ezúttal ő követett engem. Általam adott gúny neve hallatán kicsit összerezzent, de nem mondott semmit.
Átverekedtük a sürgő-forgó embereken egészen az öltözőmig.
Én léptem be elsőnek a piciny szobába. Egyből levetettem magam a kanapéra így Gergő –miután becsukta az ajtót- már csak a széken foglalhatott helyet.
Nem úgy tűnt, mint aki egyhamar beszélgetésre adja a fejét és én sem akartam kezdeményezni, ezért elővettem a szövegkönyvet, hogy átnézzek, néhány jelenetet, amiben nem igazán voltam biztos.
A következő pillanatban már nem volt a kezemben a forgatókönyv és valahol a padlón puffant.
Előttem Gergő állt.
- Nincs kedved inkább beszélgetni? –kérdezte és elengedett egy csupa fog vigyort.

Ki ez az ember és mit csinált a Jégherceggel??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése