2013. november 28., csütörtök

A színpad az életem 27

Mégsem lett olyan hosszú, mint szerettem volna, de majd megpróbálok a hétvégén ennél tartalmasabbakat írni. Ez inkább csak egy fél rész... De végre beváltottam az ígéretem és megjelent Luca :))

27
Ismét fergeteges sikert arattunk. Igaz egy kicsit kínos volt a csókolózós jeleneteket lejátszani és remélem nem látszott az az undor az arcomon, amit legbelül éreztem. Viszont a kiabálós jelenetekben szívem-lelkem beleadtam.
A vastaps rendkívül jól esett, igaz szépségét egy kicsit csorbította, hogy a Jégherceg kezét kellett fognom.
A függöny legördült, véglegesen. Mehettünk öltözködni, mert a mai munkánk véget ért. Holnap szombat és akkor valami márt fognak játszani, szóval, holnap szabad napunk lesz. Viszont vasárnap két előadásban is szereplünk, az húzós nap lesz!
Gergő már el is tűnt mellőle, hála a jó istenek. Megindultam az öltözőm felé, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a tömegben.
- Adél,Adél! – kiabált barátosném.
- Luca, te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem meglepetten, de már a karjai közé is vettettem magam.
- Azt a hálás feladatot kaptam, hogy készítsek interjút egy most feltörekvő fiatal színésszel. És te meg megígérted, hogy az enyém az első interjú joga… Szóval jöttem, ahogy tudtam!
- De aranyos vagy!Akkor mit szólnál, ha beülnénk egy kávézóba?
- Fantasztikus! Megvárom itt, míg átöltözködsz.
- Renden! – és egy mosollyal az arcomon hátra hagytam.
Az öltözőmbe érve nem várt senki, így a kelletlen procedúrát, az öltözködést egymagamnak kellett véghez vinnem. Sikerült igaz kétszer annyi idő volt mint máskor de megoldottam egyedül.
Hamar felkaptam a kabátomat, és a táskámat, majd siettem vissza a rám váró Lucához. A legnagyobb meglepetésemre barátnőm nem várt egyedül, hanem a „kedves” Jégherceg társaságában  álldogált.
- Megjöttem! Mehetünk Luca? - néztem rá kérdőleg, direkt mellőzve Gergőt.
- Menjetek csak! – szólalt meg ő, csak az én idegesítésemre. Mit gondolt, majd tőle kérek bármiért is engedélyt?
- Szia! –köszönt Luca és én már húztam is elfelé.
- Mi bajod Adél? – kérdezte, miután kellő távolságban voltunk a színfalak mögül.
- Semmi… Miért lenne bármi bajom?
- Olyan udvariatlan voltál szegény sráccal. –vetette a szememre miközben beszálltunk az autójába.
- Hogy én? Oké, lehet hogy annak tűnt, de csak mert nem ismered az egész sztorit!
- Rendben én hiszek neked. Ha végeztünk az interjúval elmesélhetnéd!
- Persze… Ha akarod. - egyeztem bele.
- Melyik kávézóba menjünk? –érdeklődött.
- Nekem mindegy, csak messze legyen Gergőtől!- csúszott ki a számon.
- Ennyire nem szereted?
- Én.. igazából, ez hosszú, de megígérem, hogy majd mindent elmesélek.

- Rendben! Most pedig nyisd ki a szemed és keress egy kávézót, elvileg ezen az utcán vannak a legjobbak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése