2013. november 23., szombat

Cirkuszi tragédia 27

Bocsi, hogy a héten nem volt semmi a körömkihíváson kívül, de a hétvégém eléggé sűrű volt és a hét közben se jött össze, hogy feltegyek valami frisset. De *és ez a pozitív* a frissek nélkül is az átlag látogatottság 15 fő volt, per nap :)) Köszönöm :)) Hálám jeléül következik ...

27
- Szia Lilla! Pont rólad beszéltünk! Szeretnék elmondani valamit. – kezdte Márk és elém jött, megfogta a kezem és Marcsi kőbálványához húzott.
- Szóval, az a helyzet…- kezdett, de Marcsi közbevágott.
- Hogy csuda ügyesen vezényelted le a műsort és most biztos fáradt vagy. Gyere már utánam is kiabál az ágyam.
Kiszakította a kezemet Márkéból és az ajtó felé kezdett húzni. Ekkorra találtam meg a hangomat.
- Felesleges ezt csinálnotok! Elég ideje álltam ott, hogy tudjam mi az amit most el akartok titkolni.
Meglepetten néztek rám.
- Igen, itt álltam a lakókocsi mellet!- vallottam be.
- Te kihallgattál minket!- vádolt Marcsi rögtön.
- Én csak…- kezdtem el magyarázni. - Tényleg kihallgattalak titeket, de nyomós okom volt rá! Én mindkettőtöket szeretlek de ti meg utáltátok egymás! Aztán meg kerültetek és egymás társaságát kerestétek. Titkolóztatok előttem és ez nagyon fáj!  Hát nem érthető, hogy kíváncsi voltam, hogy mi az igazság? Hogy mi játszódik a színfalak mögött?
- Lilla, mi nem akarunk felelősségre vonni téged, és én a magam részéről megérzem, hogy miért tetted amit tettél. - nyugtatgatott Márk.
- Ebben kivételesen igazad van. Én sem Lillára haragszom, hanem arra amit mondtál! Én nem csaltalak meg! Kikérem magamnak! Te pattintottál le folyton a hülye haverjaid és Viola miatt. Van fogalmad, hogy ez hogy fáj? – hisztizett Marcsi.
- Nekem van! – suttogtam és az ajtó felé indultam.
- Lilla, kérlek, beszéljük meg!- nyúlt utánam Márk.
- Most nem velem kell beszélned, hanem vele!- böktem a fejemmel Marcsi felé.
- Hát jelenleg én sem kívánom a társaságodat! – hárította el Marcsi. – Tudod erre mondják azt, hogy két szék közül a földre estél. - jelentette ki, és meg sem várva Márk válaszát beviharzott előttem a lakókocsiba.
Én pedig követtem egyedül hagyva Márkot a kinti sötétben és hidegben.
- Marcsi elmesélnéd, hogy mi is történt köztetek?- érdeklődtem.
- Nos nem tudom,hogy szeretnéd e hallani. Mármint, rég volt és valószínű, hogyha megkérdezed Márkot ő tuti másképp meséli el, és akkor én lennék a rossz, hogy úgy meséltem el ahogy volt. – mentegetőzött.
- És ha behívnám? Mármint akkor mind a ketten elmesélhetnétek a saját verziótokat. Tudod nekem roppant kínos, hogy nem bírjátok egymást és ha mindent tisztáznátok? –vettem fel.
- Látod et bírom benned! Más problémáját a saját boldogságod elé helyezed. Jó lenne e neked, ha megtudnád mi volt köztünk A válsz nem. De akkor mért érdekel? Mi lenne, ha megbeszélnénk, rájönnénk hogy félreértettük egymást és újra összejönnénk? Elbírnád viselni?
- Én nem…- kezdtem.
- Nem kell mentegetőzni, látom, hogy oda vagy érte. Csókolóztál vele! Azt nem teszed azzal akit nem bírsz. Ugye?
- Igen. –hajtottam le a fejem.
- Hát akkor? Tönkre tennéd a saját boldogságod? Jó lenne az neked?
- Nem…
- Na látod.
- De kíváncsi vagyok! Kérlek!

- Jól van. Hívd be azt az idiótát, pardon Márkot, ha ég ott van. Azt hiszem eleget próbáltalak lebeszélni róla, de ha akarod. Elmesélünk mindent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése