2013. december 24., kedd

A színpad az életem 29

BOOOLDOG KARÁCSONYT!
Nézzétek, már a 29. résznél tartunk 1 fejezet és meg van a 30. Amolyan karácsonyi ajándékként...



29
- Szerelmes. - fejezte be a mondatot Luca
- Szerelmes? Miii???- hátrahajtott fejjel nevettem és percekig nem is tudtam abba hagyni.
- Ha kiszórakoztasd magad elmondhatom miért? –érdeklődött savanyúan barátnőm.
- Hallgatlak!- próbáltam a komolyabb formámat hozni, de mégy így is el-el mosolyodtam.
- Szóval a fiuk nem változnak. Ugyan olyan szinten vannak 5 évesen mint 20 évesen az érzelmeik kifejezése terén. Mit mond minden óvó néni, ha panaszkodik a kislány hogy „Ferike” piszkálja?
- Fogalmam sincs, nem volt ilyen problémám. – vallottam be.
- Azt mondta, hogy: Biztos szerelmes beléd.
- Ne haragudj Lucám, de még mindig nem tudom, hogy hová akarsz kilyukadni. – mondtam el az igazat. – Nagyon fáradt vagyok.
- Gergő azért olyan izé veled, mert beléd esett!
- Ne ítélj el, de én nem hiszem, hogy ez így lenne. És ha mégis mit kéne tennem? Örüljek?
- Beszélj vele! Az mindig segít!
- Mégis miről?- adtam az értetlent.
- Ne legyél már ennyire esetlen Adél. Én ugyan nem mondok semmit! Tegyél legjobb belátásod szerint!
- Te aztán jó kis barátnő vagy. - dorgáltam meg.  – Ami elmondtál azt elolvashattam volna az egyik lelkizős blogon is.
- Miért mit vársz tőlem? Meg nem oldhatom a problémád!
- De megtudnád…
- Mégis hogyan? – érdeklődött.
- Írhatnál róla egy lehúzó cikket, ami tönkre tenné a karrierjét és akkor röpülne az Operettől.
- Ezt te sem gondoltad komolyan Adél. Ismerlek egy légynek sem tudnál ártani. Amúgy én tökéletesen melletted állok, mint barátnő akinek semmilyen köze sincs a sajtóhoz.
- Huh rendben. Értettem.
- Gyere Adél, haza viszlek, úgy látom mindjárt elalszol.
- Köszönöm. – mondtam már félálomban.
Arra még emlékeztem, hogy Luca egészen a lakásunk ajtójáig kísért és ott apu támogatott be a szobámba, leültem egy csöppet az ágyra és itt ért utol az álom manó.
Szörnyű álmom volt. Csak én és Gergő szerepeltünk benne. Újra életem az ismeretségünket csak hogy az agyam Luca hatására átalakította a történteket és mindig melegséget és szerelmet láttam a szemében csillogni.
vagy azt már csak én képzeltem hozzá?
Reggel nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Mi van, ha Lucának igaza van és Gergő szerelmes belém? Akkor egy tapló!
És én mi van velem? Ha nyíltan bevallaná nekem az érzéseit akkor én mit tennék?
Túl sok a ha. A fülem már csengett. Még jó hogy ma nincs se suli se színház. Elégedetten húztam a fejemre a takaróm hogy egy nyugodt, álommentes alvásba kezdjek.
Kívánságom nem jutott el az Egek Urához, szóval még kipihenni sem tudtam magam az egyetlen szabadnapomon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése