2013. december 31., kedd

A színpad az életem 30

Szilveszteri ajándékom Nektek! A 30.  A színpad az életem :))
HURRÁ!!  Most nagyon boldog vagyok! Mindjárt kiugrom a bőrömből!
BOLDOG ÚJÉVET!
Ma van az utolsó 2013-as nap :(( De holnap már 2014:))

30
Nekiálltam muffint sütni, hogy meglepjem vele a családom és hogy eltereljem a gondolataimat. De nem jött be. Annyira nem jöttbe, hogy a meggyeket össze robotgépeztem a tésztával így a kész sütiben meggynek se híre, se hamva nem volt. Anya reggel meg is jegyezte, hogy kifelejtettem belőle a meggyet és hogy így száraz.
- Bocsi, egy kicsit el voltam kalandozva- vallottam be.
Apa így is később kelt mint mi, de morcosan jött ki a szobájából.
- Adél, szeretlek, meg minden, de nem lehetne, hogy máskor reggel 6kor ne csörömpölj a konyhában!
- Bocsi apa. - ismételtem önmagam mint egy szajkó.
- Na jó, ez így nem mehet tovább! – csattant fel anya. –Mi bajod van kicsim? Olyan más vagy!
- Miért is? –próbáltam tagadni a láthatót.
- Nézz magadra, te aki korábban a délig alvók társaságát erősítetted, már 6kor a kész muffinnal vársz minket. - jegyezte meg csendben apa, miközben egy sütit rágcsált.
- Nézzétek, nincs semmi bajom.
- Figyelj, ha nem akarsz beszélni róla,akkor nem is fogjuk erőltetni, de sokkal egyszerűbb lenne, ha kiböknéd azt ami a szívedet nyomja!
- Tudom. - értettem egyet apa bölcsességével, de ennyiben is hagytam a dolgot és tüntetőleg a szobámba vonultam.
Leültem a székemre és csak bámultam magam elé, anélkül hogy felfogtam volna hogy mit is nézek. Nagy nehezen rábírtam magam, hogy elkezdjem olvasgatni az anyagot amit hétfőre meg kell tanulnom.
A könyvből a telefonom csengőhangja rántott ki.
- Szia Szilvi! – vettem fel a telefont.
- Hali Adél! Mizu? Mivel töltöd a szabadnapod?
- Semmi különös. Tanulni próbálok több-kevesebb sikerrel. – vallottam be.
- Igazából azért kereslek mert mindjárt a házatok előtt vagyok. Most megyek ajándékokat venni Karácsonyra. Nincs kedved velem tartani?
- Végül is miért ne. –válaszoltam.
- Oké akkor siess!
Kinyomtam a telefont. Ledobtam a könyvemet az asztalra. A melegítő nadrágot farmerre cseréltem majd felhúztam a csizmám és a kabátom Egy táskába bedobtam a pénztárcám és már rontottam ki a szobából.
- Mi van ég a ház? –érdeklődött anya.
- Nem épp. Szilvivel találkozok. Csajos napot tartunk.
- Jól van menj csak.
- Szia! – köszöntem el és már kint is voltam a lakásból.
Megnyomtam a lift gombját. Csiga lassúsággal ért fel a hatodikra és mikor beszálltam ismét csak lassan vánszorgott le a földszintre.
Mikor kiléptem a fagyos levegőbe egy kicsit magamhoz tértem.
Mosolyt erőltetve az arcomra közeledtem Szilvi felé és adtam a már-már kötelező puszikat.
Mindketten behuppantunk a kocsiülésre.
- Mizu Adél? –érdeklődött.
- Semmi különös.
- Ez nem igaz! A homlokodra van írva hogy valami bajod van és addig nem tágítok amíg el nem mondod. –Fordult felém majd beindította a motort. – Szóval hallgatlak.
Megadtam magam. Tudtam sokkal jobb lesz ha kimondom mintha belém büdösödik valamint felismertem hogy Szilvi tényleg nem fog békén hagyni míg el nem árulom neki az okot.
- Megtudtam, hogy egy srác szerelmes belém. – nyögtem ki.
- Pontosabban? Már mint mi ebben a baj?
- Az, hogy ez a srác pont Jégkirály vagyis Gergő.
- Milyen különös hogy most említed! – motyogta, majd hangosan folytatta. –És ez tuti? Honnan jöttél rá?
- Nem még nem biztos mármint nekem fel sem tűnt és vele sem beszéltem még erről, de Luca – a barátnőm – éles szeműen ezt állította.
- Okos lehet ez a Luca!
- Mert? Mit tudsz Szilvi? –kérdeztem gyanakvóan.
- Semmit, semmit. – hárította el. – Képzeld az a legújabb pletyka járja a színházban hogy…

Kezdett egy elterelő hadműveletbe barátnőm. Az már nem vette észre, hogy én egyáltalán nem figyelek arra amit mond, csak azon kattog az  agyam, hogy mit tud Szilvi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése