2014. január 8., szerda

A színpad az életem 31

Jó szórakozást! Ne aggódjatok nem sokára hétvége. Ugyanebben ringatom magam :))

31
A lábainkat csonkig lejártuk a plázában. Szilvi roskadozott a különböző szatyrok alatt, mondjuk én sem panaszkodhattam mert nálam is volt egy-két zsák.
Amiről a kocsiban beszéltünk az nem került újra szóba. Szilvi – be kell látnom – ügyesen próbálta elterelni e figyelmemet, de nem sikerült. Nem említettem neki a kudarcát.
- Adél nem vagy éhes? – érdeklődött. - Mert én már egy egész bikát is le tudnék nyelni egyben.
- De egy kis pizza mindig jöhet. – intettem a fejemmel a mellettünk lévő pizzázó felé.
- Ne, Adél, csak ne pizzát. Már egy hete azt eszek otthon. Menjünk inkább a Jégvilágba!
- Jégvilág?! –néztem rá értetlenül. - Még életemben nem hallottam róla.
- Annál nagyobb lesz a meglepi. Add csak ide a cókmókodat én leviszem a kocsihoz, te pedig menj fel a másodikra és ott egyből megfogod látni a Jégvilágot.
- De…
- Ne ellenkezz! Menj csak! Ott a mozgólépcső!
És ezzel a mondattal kirántotta a kezemből a szatyrot és elrohant.
Nem tehettem mást, így  követtem Szilvi utasításait.
A második emeleten tehetetlenül néztem körbe. Nem hogy a Jégvilágot nem láttam, de hogy más étterem sem volt itt az holt biztos.
Már éppen fordultam volna vissza, hogy megkeressem Szilvit, mikor egy ismerős, ám kevésbé szeretett arcot láttam meg.
- Szia! –köszönt rám az ismerős.
Nagyot nyeltem és visszaköszöntem.
- Helló Jégherceg!- és egyenesen belenéztem Gergő jéghideg kék szemébe. - Mit csinálsz te itt? –érdeklődtem majd elszakadva a szemétől végig mértem.
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy fehér öltönyt visel, a szeme színével megegyező kék nyakkendővel. Tényleg szívdöglesztő látványt nyújtott a maga módján.
- Ráadásul szmokingban? – egészítettem ki a mondatom.
- Ömm… Vacsorázni viszek egy lányt!
- Fantasztikus!
- És te? –kérdezett vissza.
- Szilvi küldött föl, mindjárt jön ő is valami Jégvilág nevezetű éttermet kéne megtalálnom a másodikon de egyenlőre nem látom. Nem tudod hol van?
- Mit mondtál mi a neve? –kérdezett vissza.
- Azt, hogy a Jégvilág nevezetű  éttermet keresem. Ha feljövök a mozgólépcsőn egyből látnom kell.
Itt érte utol az agyam a számat. Egyszerű mint az egyszer egy.
Ez egy összeesküvés ellenem Szilvi miatt.
Jégvilág… Gergő szmokingban…” Ne, Adél, csak ne pizzát. Már egy hete azt eszek otthon. Menjünk inkább a Jégvilágba!”…
Hirtelen megvilágosodtam.
- Igen, én vagyok a Jégvilág és te vagy a lány akit vacsorázni viszek- mondta ki Gergő a gondolataimat és a karját nyújtotta felém.

Teljesen ledöbbentem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése