2014. január 22., szerda

A színpad az életem 32

Talán feloldódig a jeges viszony Adél és a Gergő, alias a Jégherceg között?? Bevallom még én sem tudom. Mikor leülök gépelni a szereplők szinte diktálják, mit írjak, szóval majd ők eldöntik :))
*Igazából mostanában nem írok más sztorit Adéléken kívül. Nem is tudnék. Jelenleg ehhez van csak ihletem. Majd egyszer csak jön a többi is...*
Jóóóó olvasgatást :))

32
Csak álltam, mint a sóbálvány. Most mit kellene tennem? Nem akarok Gergővel jó pofizni, de ha elutasítom, az még inkább tönkre teszi a kapcsolatunkat és akkor még nehezebb lesz nap mint nem eljátszani Maricát.  De… az operettnek nemsokára vége lesz és én nem tudom, hogy mi is lesz velem. Lehet,hogy majd nem fogok kelleni a színháznak és akkor mint idő pocsékolás fogok erre vele töltött időre gondolni.
ÁÁÁÁÁÁÁÁ túl sok a ha meg a mi lenne Carpe diem! Igen, igen, de hogyan?
- Nos? – érdeklődött Gergő.
Nem tudtam mit tegyek. Aztán az agyam döntött és utasította a karom, hogy karoljak bele Gergőbe, majd a számat is szóra bírta:
- Benne vagyok!
A Jégherceg ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta, majd húzni kellet a mozgólépcső felé, hogy megkeressük a pláza kajás részét és bekapjunk némi harapni valót… Fagyos hangulatban. Remek!
Meg fogom ölni Szilvit! Először elegánsan kitekerem a nyakát és azután… hmmm, még nem tudom, de tuti, hogy naaagyon fog neki fájni. Ezen és a különböző kínzási módszereken kattogott az agyam míg leértünk az elsőre, hogy ott beüljünk abba a pizzázóba amit én már előzőleg kinéztem magamnak.
A pincérnő máris jött és elénk rakott egy-egy étlapot.
- Mit szeretnének inni?- érdeklődött.
- Én egy kólát kérek! –fordultam a nőci felé.
- Legyen két kóla!- kontrázott Gergő is.
Beletemetkeztem az étlapba és próbáltam nem tudomást venni az előttem ülő Jéghercegről, de nem igazán jött össze.
A betűk szétfolytak az orrom előtt és nem fogtam fel, hogy mit is kéne most tennem. Csak azt láttam, hogy Gergő egyre csak engem fixiroz.
Ebből a bódult tudatállapotból a pincérnő ébresztett fel minket.
- Sikerült már választani?          
 Kómás állapotban benyögtem az első dolgot ami eszembe jutott.
- Sajtburger!
- Sajnálom kisasszony, de azt nálunk nem lehet kapni.
- Jaaa, értem… Akkor szeretnék kérni egy Hawaii pizzát.
- És az úrnak mit hozhatok?
- Én nekem megfelelő lesz egy sonkás-gombás-sajtos pizza.
- Rendben. A rendelésük körülbelül egy negyed óra múlva kész lesz. Most pedig ha szabad akkor elkérhetném az étlapokat? –érdeklődött kissé zavartan. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig a kezemben markolászom.
Gyorsan átnyújtottam a pincérnőnek, aki már el is viharzott, Egyedül hagyva Gergővel.
Zavartan piszkálni kezdtem a karkötőmet.
- Visszahoztam Neked a láncot! – törte meg a csendet miközben előhúzta a nadrág zsebéből a dobozkát.
- Ezzel kapcsolatban még mindig ugyan az a véleményem!- adtam tudtára.
- Csak… Vedd el és otthon nyisd ki! Kérlek!- nézett rám esdeklően.
- Én… én… Nem tudom. Mármint nem értelek téged! Azt se tudom jó-e, hogy most itt vagyok!
- Csak vedd el. – nyújtotta továbbra is felém, nem reagálva arra, amit mondtam neki.
Agyam parancsot küldött a kezemnek. A dobozt elsüllyesztettem a táskámba a viszályt szító ajándékot.
- Kezdjünk tiszta lappal oké?- dobtam fel az ötletet. – Végül is sem nekünk sem az operettnek nem tesz jót az, ha még csak köszönő viszonyban vagyunk. Szóval részemről elfelejtve minden. - nyújtottam felé a béke jobbot.

- Társulok! – mosolyodott el (!) és megrázta a kezemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése