2014. február 26., szerda

A színpad az életem 36

Na már megint valami ellent mondásosat alkottam. Ez vagyok én!
Igazából magam sem tudom mit szeretnék az egészből kihozni. Majd alakul minden nem de? Jó olvasgatást :))

36
Az első előadás lement. Már csak ugyanennyi volt hátra. Egy órán volt a következő előadásig, ezért én Lori segítségével átvettem a saját ruhám és elkezdtem megenni az általam készített szendvicset. Mázli volt, hogy nem jelmezben ettem,mert akkor Imre tuti kinyírt volna, mert „mázlimra” egy vajas kolbász kiesett a kenyérből, összefoltozva a felsőmet.
Mikor megettem, akkor jött be újra Lori, segítségével fölvettem az első jelmezt, és újra kezdett festeni is. Mire mindennel végeztünk arra eszméltem, hogy már csak negyed óra van az előadás kezdetéig.
Ideges voltam. Fogalmam sincs miért. Elkezdtem föl-le járkálni, hogy levezessen a fölös energiámat, de egy kis idő múlva rájöttem hogy nem ez volt életem ötlete. Inkább hogy csináljak valami értelmeset kiléptem az öltözőből és sétálni kezdtem a kulisszák mögött hangosan énekelve.
Máshol tuti bolondnak tartottak volna és gumiszobába csuktak volna, ha történetesen ez nem az Operettben, vagy bármilyen más színházban történik. Itt teljesen általános volt, ha a szünetben a színészek magukban motyogták a szöveget vagy énekelték a dalokat.
Az óra még 5 percet mutatott az előadás kezdetéig. Ekkor láttam meg Gergőt. El akartam szökni, hogy most még ne kelljen beszélnünk, de ő is meglátott. Értelmetlen lett volna elfutnom, épp ezért megálltam az öltözők előtt.
- Miért rohantál el az előbb? –érdeklődött egyből.
- Miattad! – fakadt ki belőlem az igazság.
- Mi, miért? – nézett rám értetlenül.
Ekkor hangzott fel Imre megváltást jelentő: Mindenki a helyére! – mondata.
Még vetettem egy pillantást a Jéghercegre és faképnél hagytam.
Útközben odaintett nekem Szilvi.
Ha most nem kezdenénk mindjárt, akkor tuti, hogy kérdőre vontam volna.
Nem baj, jön még az én utcámba. – határoztam el magamban miközben bebújtam a lepel alá.
Egy kicsit kimerítő volt ez a másodig előadás, de nem volt vészes.
Imádtam minden percét: a Gergővel való kiabálástól egészen a csókig.
Mégis mikor vége volt a tapsrendnek boldogan intettem még egy utolsót a legördülő függöny felé. Igyekeztem minél előbb az öltözőmbe érni, de nem volt időm. Gergő gyorsabb volt nálam és elkapott.
- Úgy emlékszem, hogy tartozol nekem egy magyarázattal.
- Nem tartozom neked semmivel. –válaszoltam egy kicsit gorombábban mint szerettem volna és megpróbáltam elslisszolni ,mellette, de elállta az utam.
- Ez nem válasz. Mi a baj? – érdeklődött.
- Semmi, én csak össze vagyok zavarodva. –fixíroztam a cipőmet. - Most pedig légy szíves hagyj elmenni,- néztem a szemébe és elléptem mellette.

Nem állított meg. Fellélegezve csuktam magamra az öltöző ajtaját.

2014. február 23., vasárnap

Inspirációs képek

A Nail Challenge szünetel mert a hét közepén bevertem az ujjam a padba és letört a körmöm. Haza érve mérgemben az összeset tövig vágtam, úgyhogy volt-nincs köröm :)) Szerintem a jövőhetén már jönni fog a mani :))

Ez történik ha kezembe kerül egy Uv lakk és egy Uv fény
Ez egy... Hold?!?

2014. február 19., szerda

A színpad az életem 35

Az utóbbi időben rájöttem, hogy nem tudom beosztani az életem úgy ahogyan kéne. Értsd vasárnap nyolckor jut eszembe, hogy másnap matek tz. Érthető hát, ha miután lekapcsolom a villanyt a szobámba és épp elszenderülnék, akkor jut az eszembe, hogy ma se frisseltem:(( Szóval ez az oka a ritkább bejegyzéseknek. Hiába ez már a gimi...  Na de nem panaszkodom, csak pozitívan...:))

35
A színházba már kettőre beértem. Így Lori, a fodrász és sminkes épp eleget tudott rajtam dolgozni. Kihúzta a szemem és apró kis vérvörös cseresznye ajkakat festett nekem. Körülbelül fél óra múlva már csak a ruha kellet az átváltoztatásomhoz. Lorival ketten szenvedtük fel rám a szűk jelmezt és öt perc múltán már teljesen készen voltam. Elindultam  megkeresni Szilvit, hogy együtt beénekeljünk.
- Hello Karcsi! Nem láttad Szilvit? –érdeklődtem a már szintén szerepbe bújt barátomtól.
- Igen most érkezett. Dugó volt a városban és ezért eléggé késett, azt hallottam hogy sminkelés közben már dalol. Tényleg te már beénekeltél?
- Nem. Szilvivel akartam.
- Hát ő ugrott. Be kell érned velem!
- Jól van, ha nincs más választásom. –adtam meg magam viccelődve.
Rázendítettünk. először skáláztunk, majd ki-ki a maga szövegét énekelte kánonban végül pedig az egyetlen közös dalunkat kezdtük el énekelni.
Ekkor érkezett hozzánk Imre és mindenkit a helyére parancsolt. Az előadás hamarosan kezdődik. A szemem sarkából még láttam Gergőt, ahogyan rám kacsint mielőtt bebújtam a lepel és a napraforgó mögé. Az előadás első fele gondtalanul lement. Gergővel és a többi színésszel fantasztikusat alakítottunk. a taps a függöny lehúzódása után sem akart elhalni.  Engem Lori berángatott az öltözőbe, ahol az előadáson kívül a mai napon először találkozhattam Szilvivel is. Lori megigazította a hajam illetve a sminkem majd áttért Szilvire. Rám újabb öltözés várt, amiben már Szilvi is segített.
Lori távozott is ,mert a táncosok közül is párat ő vesz kezelésbe, ezért egyedül maradtam barátosnémmal. Éppen kérdőre akartam vonni a tegnap miatt, mikor Gergő vágtatott be a szobába.
- Asszem én megyek is. – állt fel Szilvi és már fel is szívódott.
- Szia!-  kezdte a Jégherceg. - Csak gratulálni akartam.
- Mihez is? Még egy előadás se ment le, csak egy fél.
- Tudom én csak azt akartam látni, hogy megbocsátottál e és hogy viseled e a nyakláncot. És minkét kérdésemre a válasz igen. Ugye?
- Persze- adtam neki igazat.- Megegyeztünk, hogy tiszta lappal indulunk nem?
- De. –mosolyodott el.
Úgy tűnt, mintha mondani akart volna még valamit, de Imre belépte a szobába félbeszakította.
- Gyerekek, kezdünk!- jelentette be és kitessékelt minket a szobából, hogy visszabújjunk  a szerepünkbe.
A második  „félidőben” szinte csak Gergővel voltam a színpadon, persze ott voltak a többiek is, de itt épp az elválaszthatatlan szerelmeseket játszottuk.
Fura volt Gergővel csókolózni. Furább mint eddig. Úgy éreztem, hogy ez a csók nem csak a szerepnek és Maricának szól, hanem nekem, Fischer Adélnak. Nehezebben is lett vége a csóknak.
Különös volt utána ordibálni vele és a végén a nagy banzájban újra a karjaiba omlani. Valami azt súgta bentről, hogy most,hogy jóban lettünk, most kell igazán óvakodnom tőle.
Ezek a baljós gondolatok hamar elszálltak Mikor már a tapsrendben a kézösszecsapások mennyiségében fürödve hajlongtunk, már nem is tudtam, milyen kétségek vannak bennem. Aztán, mikor legördült a függöny és Gergő felém fordult, újra elkapott a félsz, és ott hagyva az öltözőmbe rohantam. 

2014. február 16., vasárnap

Nail Challenge 12: Szalag

Hát az biztos hogy, nem ez lett életem fő műve-az Sissis köröm:)).Mentségemre szóljon, hogy 5-kor kezdtem neki és ez által párna nyomatos lett, szóval....
Szükséges lakk:
Maxima
Charm Limit
Lekenjük a körmeinket az alaplakkal, ezután ráfestjük két rétegben a lila lakkot. És végül a gyűrűs illetve a hüvelyk ujjunkra festünk két függőleges és egy vízszintes vonalat a körmünk alsó részére.
Tessék!
Vakuval a festés után

Láma fénynél a kiment festéket letörölve :))

2014. február 12., szerda

A színpad ez életem 34

A hétvégén egy kicsit alkottam nektek, hogy mind az én, mind a ti igényeiteket kielégítsem :DD Remélem elnyeri a tetszéseteket. Dizi váltást is szerette volna, de sajnos a hétvége nem volt olyan hosszú mint szerettem volna, szóval, majd most hétvégén megpróbálkozom vele.

34
Másnap tizenegykor keltem, anyu már javában főzte az ebédet és az illatok  beszivárogtak az én szobámba is. Gyorsan átöltöztem és már mentem is a konyhába, hogy segítsek anyunak. Ám ide érve megrökönyödtem. A konyha tele volt zacskókkal. Először nem esett le, hogy ezért vannak itt, mert Szilvi volt olyan jó és a gonosz kis terve után haza hozta nekem a vásárolt holmiaimat.
-Jó reggelt álomszuszék! –köszöntött anya.- Ne aggódj, nem néztünk bele a csomagokba. – mosolyodott el.
- Köszönöm – nyomtam egy puszit az arcára. – Segíthetek?
- Igen, segíthetsz azzal, hogy minden csomagot beszállítasz a szobádba. Ha nem küldöm le apádat a boltba, akkor már rég felkeltett volna ezen ügyben. Idegesítette, hogy nem tud hova leülni és hogy nem nézheti meg miket vettél, mert ezt Szilvi külön a nyakunkra kötötte.
- Oh…- mondtam és megmarkoltam egy halom csomagot, hogy bedobjam a szobámba.
Kétszer kellet fordulnom, mire minden kis fecnit eltüntettem.
- Csinálhatom a sütit? – érdeklődtem.
- Nem! – hangzott a felelet.- Ma dupla előadásod van és nem akarlak lefárasztani valamint holnap egyetem is van, szóval inkább tessék tanulni. Amúgy miért is nem jöttél haza tegnap Szilvivel? Nem árulta el, akár hogyan is nyúztuk.
- Azért, mert becsapott. Azt mondta, hogy menjünk el ketten vásárolgatni és az eddig oké, de amikor arra került a sor hogy együnk ott hagyott és Gergővel kellett ennem. Tudod a Taszilót játszó színésszel.
- Úgy mondod, mintha olyan rossz lenne.
- Bele számítva hogy nem igazán jövünk ki az eleje az is volt. Aztán elkezdünk beszélgetni, nyitni a másik felé, de ez még csak félig sikerült, akárhogy is de úgy érzem még nem olvadt meg a jég közöttünk.
- Ne aggódj, tudom, hogy ez nemsokára megváltozik. Mármint te az a lány vagy, aki mindenkivel jóban akar lenni, szóval nemsokára teszel is majd érte.
Mint egy végszóra ekkor érkezett meg apa, megrakodva a vásárolt holmikkal. Rögtön a segítségére siettem és az elvett szatyrokat leraktam oda ahol az előbb még az én csomagjaim díszelegtek.
- Adél ezt most komolyan gondolod? –érdeklődött. –Eddig miattad nem tudtam leülni, most meg  szintén miattad nem tudok leülni!- dohogott. Úgy látom nincs valami jó napja.
- Egy pillanat és elpakolom.  Mondtam és hogy nyomatékot adja a  szavaimnak máris elkezdtem bepakolni a hűtőbe az odavaló dolgokat.
 Egy negyed óra alatt végeztem a pakolással és hogy valami hasznosat is csináljak bementem a szobámba és a könyv fölé görnyedve próbáltam megérteni az anyagot több-kevesebb sikerrel.
Valahol van egy füzet, ami segíthet- gondolkodtam.
Elkezdtem kotorászni a könyveim között és miután ott nem találtam a tegnapi táskámban néztem meg. A füzetet itt sem leltem, csak Gergő ajándékos dobozkáját. Kinyitottam ugyan az a nyuszi volt benne a láncon, illetve egy kék papír.
Boldog szülinapot kíván a te Jégherceged!
Meglepődötten néztem a papírt: a te Jégherceged… Ez jelent valamit? Igen azt, hogy tudja, hogy a háta mögött így hívom. Remek. Most majd mehetek bocsánatot kérni.
- Kész az ebéd!- hallottam anya hangját.
És valóban már dél volt, egy óra múlva indulnom kell, hogy beérjek a színházba.
A család asztalhoz ült és megettük a még meleg makaróni nagy részét. Majd én bocsánatot kértem és felálltam az asztaltól. Elmosogattam a zsíros tányéromat és beviharzottam a szobámba. Bedobtam a tankönyvemet a táskámba és az idő közben megtalált füzetet is, ami a párnám alatt volt. Hogy hogyan került oda? Rejtély!
Utolsó pillanatban betettem Gergő nyakláncát a nyakamba megpecsételve a tiszta lappal való indulást. A levelét is begyömöszöltem a pénztárcámba elvégre ha kedves a barát, miért ne. Nem?

Elbúcsúztam anyuéktól és már mentem is hogy 6 órára ne önmagam, hanem Marica legyek.

2014. február 9., vasárnap

Nail Challenge 11: Pitypang magjai

Ugye mindenki emlékszik gyerekkora e fontos pillanatára?
Most a körmömre vetítettem át a pitypangot.
 A szükséges lakkok:
Charm Limit
Avon nail pro+
Lakier do Paznokci 18

A kék az alaplakk, arra festünk. A gyűrűs ujjunkra rajzoljuk a pitypangot. egy fekete csik- a szára- és egy kis fehér bolyt- az elfújós része.
A középső és a mutató ujjunkra pedig elszórtan fehér vonalkákat húzunk , úgy mintha a szél már elkezdte volna fújni a pitypangunkat. Majd alaplakk, két óra száradás és ...

Jobb kéz
Bal kéz

2014. február 4., kedd

A színpad az életem 33

Jelentem megszületett! Szóval nem is karattyolok itt nektek tovább olvasgassátok az elmúlt két napom termését :))

33
A pincérnő aki már az előbb is itt járt kihozta a pizzánkat és magunkra hagyott.
Nem tudtam milyen témát hozhatnék fel, úgyhogy inkább komótosan rágtam a pizzát. Gergő a hallgatásomat így betudhatja a hatalmas harapásaimnak. De azért sajnos a pizza sem tartott örökké. Annyira igyekeztem, hogy hamarabb megettem mint Gergő, így aztán a kínos hallgatásomat már semmivel sem tudtam leplezni. Inkább csak néztem ki a fejemből. A testem ott volt, de a lelkem nem.
Gergő is végzett a pizzájával, hívta a pincért is kérte a számlát. De hozzám nem szólt.
Fizetett. Kettőnk helyett. Megakartam kérdezni nekem mennyit is kéne fizetnem, de a jég szemek még a kérdés feltételét is megtiltották.
- Haza vihetlek? –érdeklődött.
- Ühümm.- adtam a legértelmesebb választ.
Újabb csend telepedett le ránk. Egymás mellett ballagtunk végig a plázában, be a liftbe, le a parkolóba. Csöndben ültünk be Gergő fekete autójába.
- Bocsánat. –nyögtem ki.
- Nem értem. Miért is? – nézett rám és indított.
- Figyelj, általában nem vagyok ilyen csöndes, csak… új még nekem ez a helyzet. Mármint hogy most már… barátok vagyon vagy mi.
- Oh… Tudod azt megtudom érteni. Egy cipőben járunk. – mondta és a szemét a sötét útra helyezte.
- Egy kis zene hallgatás?- dobta fel a témát amikor megállt a piros lámpánál.
Csak bólintottam, mire ő megnyomta a kocsi CD lejátszóján a PLAY gombot.
Felharsant a már ismerős nóta: Demjén Ferenctől a Jégszív. Ez újra arra ösztökélt, hogy segítsek neki és hogy legyek a barátja, hogy fel tudjam olvasztani a Jégherceg jég szívét.
- Mond csak miért is hallgatod ezt a nótát? –érdeklődtem.
- Mert szeretem Demjént és az a kedven dalom tőle. A legtöbbet mondóbb.
- Ühümm. – nyögtem ki ismét az értelmes válaszomat. Belemélyedtem a dalba. Meg akarom fejteni azt az élő talányt!
- Azt hiszem haza hoztalak. –jegyezte meg Gergő egy félmosoly kíséretében.
- Ja, máris? Bocsi, kicsit elkalandoztam. – szabadkoztam.
- Semmi, velem is megesik néha – ismét egy mosoly.
- Na, nem tartalak fent tovább. Neked is aludnod kell. Holnap két előadás.
- Ne is mond, az nagyobb feszkóval jár. Képzeld csak el végig énekelsz 2szer 3 órát egy órás szünettel. Remek lesz. –mondta egy kis gúnnyal.
- Én azért bízom benne, hogy menni fog. – mosolyodtam el. – Szóval szia.-másztam ki az ajtóból, majd még a vállam fölött vissza szóltam:  - Tudod, tetszik ez a nem Jégherceges Gergő, de igazán lecserélhetnéd már azt a CD-t a lejátszóban.

Ott hagytam, felmentem a lakásba, hogy miután túl estem a beszélgetésen anyuékkal egy kád illatos fürdővízben lazíthassak, majd bebújhassak az ágyba, hogy kipihenjem magam.

2014. február 1., szombat

Kifogások

Sziasztok! Mint a címből látjátok nem sok jót ígérek Nektek. Vagy még is?
Jelenleg gőzerővel próbálok írni, de nem nagyon jön össze. Abban reménykedem, hogy majd hétfőn vagy kedden összejön valami, mert akkor suli szünet miatt lehet, hogy nagyobb kedvem lesz írni.
 A blog kinézetét is egy picit változtatni szeretném, valamit párcikket is írnom kell az iskola újságunkba.  Szóval tényleg igyekszem. Igazából még tavaly nem gondoltam volna, hogy majd mindíg kifogásokat kell keresnem, mert nem tudok írni, de most már az a helyzet hogy a gimi elég sok időm lefoglalja. Eddig volt hogy már délben itthon voltam, most meg a legkorábbi alkalom három óra. Nem azért írom, hogy bárki megszánjon, csak azt szeretném, hogy tudjátok amint lesz időm magamra azt rátok fogom fordítani .:))
Szóval igyekszem! :))