2014. február 12., szerda

A színpad ez életem 34

A hétvégén egy kicsit alkottam nektek, hogy mind az én, mind a ti igényeiteket kielégítsem :DD Remélem elnyeri a tetszéseteket. Dizi váltást is szerette volna, de sajnos a hétvége nem volt olyan hosszú mint szerettem volna, szóval, majd most hétvégén megpróbálkozom vele.

34
Másnap tizenegykor keltem, anyu már javában főzte az ebédet és az illatok  beszivárogtak az én szobámba is. Gyorsan átöltöztem és már mentem is a konyhába, hogy segítsek anyunak. Ám ide érve megrökönyödtem. A konyha tele volt zacskókkal. Először nem esett le, hogy ezért vannak itt, mert Szilvi volt olyan jó és a gonosz kis terve után haza hozta nekem a vásárolt holmiaimat.
-Jó reggelt álomszuszék! –köszöntött anya.- Ne aggódj, nem néztünk bele a csomagokba. – mosolyodott el.
- Köszönöm – nyomtam egy puszit az arcára. – Segíthetek?
- Igen, segíthetsz azzal, hogy minden csomagot beszállítasz a szobádba. Ha nem küldöm le apádat a boltba, akkor már rég felkeltett volna ezen ügyben. Idegesítette, hogy nem tud hova leülni és hogy nem nézheti meg miket vettél, mert ezt Szilvi külön a nyakunkra kötötte.
- Oh…- mondtam és megmarkoltam egy halom csomagot, hogy bedobjam a szobámba.
Kétszer kellet fordulnom, mire minden kis fecnit eltüntettem.
- Csinálhatom a sütit? – érdeklődtem.
- Nem! – hangzott a felelet.- Ma dupla előadásod van és nem akarlak lefárasztani valamint holnap egyetem is van, szóval inkább tessék tanulni. Amúgy miért is nem jöttél haza tegnap Szilvivel? Nem árulta el, akár hogyan is nyúztuk.
- Azért, mert becsapott. Azt mondta, hogy menjünk el ketten vásárolgatni és az eddig oké, de amikor arra került a sor hogy együnk ott hagyott és Gergővel kellett ennem. Tudod a Taszilót játszó színésszel.
- Úgy mondod, mintha olyan rossz lenne.
- Bele számítva hogy nem igazán jövünk ki az eleje az is volt. Aztán elkezdünk beszélgetni, nyitni a másik felé, de ez még csak félig sikerült, akárhogy is de úgy érzem még nem olvadt meg a jég közöttünk.
- Ne aggódj, tudom, hogy ez nemsokára megváltozik. Mármint te az a lány vagy, aki mindenkivel jóban akar lenni, szóval nemsokára teszel is majd érte.
Mint egy végszóra ekkor érkezett meg apa, megrakodva a vásárolt holmikkal. Rögtön a segítségére siettem és az elvett szatyrokat leraktam oda ahol az előbb még az én csomagjaim díszelegtek.
- Adél ezt most komolyan gondolod? –érdeklődött. –Eddig miattad nem tudtam leülni, most meg  szintén miattad nem tudok leülni!- dohogott. Úgy látom nincs valami jó napja.
- Egy pillanat és elpakolom.  Mondtam és hogy nyomatékot adja a  szavaimnak máris elkezdtem bepakolni a hűtőbe az odavaló dolgokat.
 Egy negyed óra alatt végeztem a pakolással és hogy valami hasznosat is csináljak bementem a szobámba és a könyv fölé görnyedve próbáltam megérteni az anyagot több-kevesebb sikerrel.
Valahol van egy füzet, ami segíthet- gondolkodtam.
Elkezdtem kotorászni a könyveim között és miután ott nem találtam a tegnapi táskámban néztem meg. A füzetet itt sem leltem, csak Gergő ajándékos dobozkáját. Kinyitottam ugyan az a nyuszi volt benne a láncon, illetve egy kék papír.
Boldog szülinapot kíván a te Jégherceged!
Meglepődötten néztem a papírt: a te Jégherceged… Ez jelent valamit? Igen azt, hogy tudja, hogy a háta mögött így hívom. Remek. Most majd mehetek bocsánatot kérni.
- Kész az ebéd!- hallottam anya hangját.
És valóban már dél volt, egy óra múlva indulnom kell, hogy beérjek a színházba.
A család asztalhoz ült és megettük a még meleg makaróni nagy részét. Majd én bocsánatot kértem és felálltam az asztaltól. Elmosogattam a zsíros tányéromat és beviharzottam a szobámba. Bedobtam a tankönyvemet a táskámba és az idő közben megtalált füzetet is, ami a párnám alatt volt. Hogy hogyan került oda? Rejtély!
Utolsó pillanatban betettem Gergő nyakláncát a nyakamba megpecsételve a tiszta lappal való indulást. A levelét is begyömöszöltem a pénztárcámba elvégre ha kedves a barát, miért ne. Nem?

Elbúcsúztam anyuéktól és már mentem is hogy 6 órára ne önmagam, hanem Marica legyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése