2014. március 19., szerda

A színpad az életem 37

 Egy picurit rövidebb lett mint szerettem volna, de azért lett rövid mert azt akartam hogy ott legyen vége ahol vége lett. Szóval... Olvasgassatok! :))

37
Próbáltam gyorsan levetni a jelmezt, de amikor Lori belépett igen hálásan néztem rá, mert tudtam, nélküle nem igazán sikerülne ez az öltözködés.
Egész hamar végeztünk. Még hamarjában Lori lemosta rólam a sminket és már kaptam is fel a pulcsim és a kabátom meg a táskám és Egy öleléssel elbúcsúzva Loritól léptem is ki az ajtón, ahol Karcsiba ütköztem.
- Hello. –mosolyodott rám. –Rég beszéltünk.
- Szia. Igen tényleg rég- adtam neki igazat.
- Nincs most kedved? Egy fontos dologról szeretnék beszélni.
- Sajnos most nem igazán lenne jó. - néztem rá az órámra- Nekem holnap egyetem lesz.
-Ohh…- ült ki a csalódottság az arcára.
Gondolkozni kezdtem, de az volt a baj, hogy tényleg álmos voltam, megviselt a dupla előadás.
- Nem lenne jó holnap?-érdeklődtem.
- De igazából jó lenne, csak úgy érzem ha nem mondhatom el megpukkadok! Ha haza vinnélek? Elmondhatnám útközben ha nem vagy túlságosan ellene.
- Jó, ha neked nem nagy gond.
- Ugyan már, Te teszel szívességet vele!
- Akkor induljunk.
Mikor kinyitottam az ajtómat egyenesen beleütköztem Gergő mellkasába ő pedig elesett, magával rántva engem.
- Bocsánat!- tápászkodtam fel róla égő arccal.
- Nem, én kérek bocsánatot. Nem kellett volna olyan közel állnom az ajtóhoz.
Karcsi segítségével nagy nehezen feltápászkodtam, majd felsegítettük Gergőt.
- Kell egy fuvar hazafelé? –érdeklődött.
- Bocsi, de lekéstél róla! Már Karcsi felajánlotta és én elfogadtam. –világosítottam fel, megkímélve a részletektől. – Szóval, mehetsz haza és korán lefeküdhetsz. Szia! – köszöntem el és ott hagytam.
Karcsi követett. Kimentünk a kocsihoz és beszálltunk.
- Mi volt ez Gergővel? –érdeklődött Karcsi miközben beindította a kocsit.
- Nem tudom!  Mármint fogalmam sincs, mi van köztünk, barátság vagy…  vagy semmi. Ellenséges sokszor és én ezért nem értem, hogy mit akar.
- Én tudom mit akar..
- Remek! Szilvi tudja, te tudod. Mindenki tudja csak én nem! – csattantam fel.
- Azért mert Gergő úgy intézi. De erről nem szeretnék beszélni, mert ha megtudja hogy én árultam el akkor jaj lesz nekem.
- Huh… Jól van. És miről is akartál beszélni?

- Rólam és Szilviről…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése