2014. március 9., vasárnap

Cirkuszi tragédia 29

Visszatértem! Átléptük a  7000 látogatót és ennek örömére elkapott az ihlet és írtam nektek egy sztorit. Az eleje egy kicsit szenvedős lett, de a vége hmm :)) KÖSZÖNÖM HOGY MÁR TÖBB MINT  7000SZER VOLTATOK ITT
A régi megjelenés miatt ITT elolvashatjátok az előző részt, hogy egy kicsit vissza rázódjatok. Én is ezt tettem. Mostantól ez a sztori ismét aktívvá válik, A barátom sztár egyenlőre marad szünetelőben :((
Jó olvasgatást :))


29
- Szerintem én mos megyek! –jelentette ki Márk, megdöbbent arccal. –majd beszélünk, sziasztok! –mondta és már ott sem volt.
-Én elmegyek tusolni. – jelentettem ki gépiesen és a pizsamámmal karöltve elindultam a fürdőszobába.
Ez a felismerés megrázott. Nem is tudom ezek után hogyan kéne bánnom Márkkal.
Mármint ha az unoka tesó rossz vicce miatt szakadt meg a kapcsolatuk, az azt jelentheti hogy még most is harmonikusan élnének. A kezem önkéntelenül csavarta egyre feljebb a meleg víz hőfokát.
-ÁHH –kiáltottam fel amikor már túlontúl meleg volt.
Elzártam a vizet és a törülközőmbe csavartam magam, hogy minél tovább tartson a melegség.
Csak néztem magam a tükörbe. Miért zavar az, hogy Márk és Marcsi… újra egymásra találtak? Tudom hogy ott fogják folytatni, ahol a rossz vicc miatt abbahagyták.  Vagyis Márk el fog felejteni, mintha nem is lettem volna. Miért bánt ez? Csak néztem magam, a barna hajam és szemem. átlagos. Ilyen van mindenkinek. Márknak közönséges és átlagos lány leszek. Mindig.
- Szeretem. – ért a megdöbbenés mondtam ki hangosan.
Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem.
És vajon ő??
Hajj Marcsi… Semmi esélyem.
Nem akartam továbbemészteni magam. Belebújtam a pizsamámba és figyelmen kívül hagyva volt barátosnémat lefeküdtem. Igen volt barátosném, mert most már ellenfelem, vetélytársam. Döntsön bárhogyan is Márk én nem mondok le róla önszántamból.
Mielőtt még elnyomott az álom elhatároztam, hogy felhívom Bélát. Most kell igazán a támasz és a segítség. Elaludtam, azzal az elhatározással, hogy másnap beszélek Márkkal.
Nem ébredtem korán. Már tizenegy is elmúlt amikor kidobott az ágy. Marcsi már nem volt a szobában, ezt gyorsan megállapítottam. Hamar kikászálódtam az ágyból és igyekeztem gyorsan elkészülni.
Fésülködés, fogmosás minden ami a reggeli rituáléba tartozik.
Elég hamar végeztem, a nagyobb baj a szekrénynél kezdődött, ugyanis én is elkaptam a mit vegyek fel nevű betegségbe. Végül kirángattam a legelső farmeromat és egy zöld felsőt. A hajamat copfba fésültem. Felkaptam a kabátom és indultam megkeresni  Márkot.
Hamar megtaláltam. A porondon épp Marcsi szórakozott valakivel. Ez megnyugtatott.
Márkot hátul az állatoknál találtam meg. A kezében az elengedhetetlen cigarettával.
Megtámadtam hátulról és kipöcköltem a csikket a kezéből amikor szippantani akart belőle.
- Héé - fordult felém panaszos arccal. - Ezt miért tetted?
- Mert nem akarom hogy találkozz a tüdőrákkal.
- Jó értem én és köszönöm is, de nekem két függőségem van. Az egyik  nem teljesülhet, a másik pedig a cigi. Legalább egy élvezetem had legyen!
- És mi is a másik függőséged? – érdeklődtem.
- Találgass!- válaszolta pimaszul, miközben egy újabb szál cigit akart meggyújtani.
- Nos a tánc nem lehet, mert azt csinálod… Ömm… nem tudom! Viszont ha te meggyújtod azt a  cigit akkor én tuti biztos hogy eltöröm valamelyik karod és akkor a táncról is lemondhatsz. Na add csak ide azt a dobozt.
- De…
Kinyújtottam elé a kezemet. Ő nem szívesen de belecsúsztatta a cigi szálat és a dobozát is.
- Ezt is csak te tudod megtenni velem! És tudod miért?
- Miért? –érdeklődtem hanyagul miközben a kabátzsebembe gyömöszöltem a bűzős rudakat.
- Mert te vagy a másik függőségem! Szeretlek Lilla!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése