2014. április 30., szerda

Inspirációs képek

Heloo! Ez itt a 230. blog bejegyzés. Tök boldog vagyok mert a látogatottság is megugrott. Íme:
Mától ismét szünet van. Szóval az eső ellenére próbáljuk élvezni és minél több időt a szabadban tölteni elvégre addig nem éltél amíg nem áztál el jó alaposan a barátaiddal :)) Szóval Kalandra fel!

2014. április 27., vasárnap

Nail Challenge 13: Virágok

Még a múlthéten rávettem magam és megfestetem a körömkihívások ezen állomását. Bizton állíthatom, hogy ez volt a kedvencem :)) Amúgy tök vicces, mert még most is így néz ki a köröm, igaz kisebb nagyobb helyeken lekopva :PP Na de nem húzom tovább a szót:
Szükséges lakkok:


Miss Sporty 3178
Lakier do Paznokci  37/2
Avon nail wear pro+
*Körmök nélkül, csak a lakkra gondoltam ennél a képnél :))*
Gabrini neon Nailpolish Multivitamin N05
Lépések:
1, ALAPLAKK!! A Miss Sportys lakkal le kell festeni az összes körmünket, KIVÉVE a gyűrűs ujjunk körmét. Azt az Avonnal kell lefesteni.
2, A gyűrűs ujjunkra a piros lakkal és a pöttyözővel kis pacákat festünk. A közepébe az Avonos lakkal belefestegetünk.
3, A virágocskák mellé kis zöld leveleket festünk.
4, Fedőlakk és kész!! :))


2014. április 26., szombat

Blog kritika

Hellósztok! Érdekelt, hogy külső szemmel, ki, mit gondol a blogról ezért kértem egy kritikát az Adriminedesign blogtól, valamint tervezem, még több kritika kérését, a visszajelzések/tapasztalatok miatt. Persze Rátok is kíváncsi vagyok, de mivel csak ritkán adtok magatokról hírt *:((* ezért választottam a kritikákat :))
Íme:



Stories of Dori
http://storiesofdori.blogspot.hu/

Kinézet:10/8

Nem tudom,mivel kezdjem. Nem olyan,hű de nagy problémáról van szó a kinézettel kapcsolatban, csak 2 aprócska észrevétel.
- A bejegyzéseid címének színe. Ha mondjuk egy más színt választanál ami egy kicsit jobban passzol a háttérhez: egy barack vagy világos barna. Az a keki zöld árnyalat, nem igazán oda illő.
- A másik pedig a fejléc. Egy fejléc ezerszer jobban mutatna, mint azok a össze szerkesztett képek.

Történet:10/10

Őszinte elismerésem a blogoddal kapcsolatban. Igazán ügyes vagy. Nekem nagyon tetszenek a bejegyzéseid, a pozitivitás amit sugároznak. A kis csináld magad ötletek, és az inspirációs képek.
Összesen:20/18

Igazán jó a blogod, és ezt nem csak úgy mondom. A kinézettel van egy icike-picike bibi,de egyszerűen lehet őket korrigálni. Remélem nem bántottalak meg a kritikában leírtakkal, és azt is remélem, hogy kielégítő volt.

Írta: Jázz. xx
Itt is üzenem, hogy igyekszem megfogadni a tanácsokat és köszönöm a jó pontokat :))

2014. április 20., vasárnap

DIY last minute aji Húsvétra

Sziasztok! Lehet, hogy későn jelenik meg a bejegyzésem, de azért remélem, hogy néhányotoknak segíteni fogok tudni.
Én magam nem tartom olyan nagy ünnepnek a Húsvétot mint mondjuk a Karácsonyt, de most még is elhatároztam hogy csinálok a csalásomnak egy kis meglepit. *No nem mintha ennyire idő milliomos lennék. Ezeket is éjszaka hoztam össze két matek feladat között :DD Azért egész jók lettek... Szerintem :))*
A nyuszi korár elkészítése:

Szóval először is rajzoljunk egy nyuszi sziluett, teljesen figyelmen kívül hagyva a négyzetet a végén.
Kísérleti jelleggel készült és utána már nem fotóztam újból.
Ismétlem a négyzet NEM KELL!

Én négy nyuszit csináltam, mind a négyen különböző vidám színből

A zölddel mutatom. Itt már mint látjátok jó a sablon és NINCS ott a négyzet.

A lapot félbe hajtottam, majd megint félbe, míg egy kisebb négyzetet kaptam. Arra rárajzoltam a sablont. A lényeg, hogy a füle fent maradjon a papíron *Pontos hajtogatás!!*
Az nem baj, ha a vége egy kicsit lelóg a papírról.

És íme a kivágott nyuszi kezdemény

A nyuszik széthajtogatása előtt. A háromszögek sarkaira illesztünk egy vonalzót és amellett behajtjuk, Ettől lesz kosár


A kezeket bevágdossuk. Egyet felülről, egyet alulról, így lehet majd egymásba csúsztatni a kezeket, ez lesz a kosár széle

Kidíszítjük, megrajzoljuk az arcukat és össze tesszük a kezeiket

Megtöltjük őket csokival *Én vagyok rá az élő példa hogy nem csak csoki tojást lehet bele tenni. Jóó bevallom én is azt akartam de csak ma sikerült leosonnom a Sparba és akkor szembesültem azzal, hogy már mai is ünnep van és én még nem tettem fel a nyúlkosarat szóval kerestem valamit a saját édességeim közül :PP*


BOLDOG NYUSZIT KÍVÁNOK MINDENKINEK ILLETVE SOK/KEVÉS LOCSOLÓT :))
*Én keveset szeretnék, már most bűzölgök... Mi lesz holnap?? Jaa hogy akkor megyek kirándulni?? Hoppon maradtatok locsolók :PP Nem baj anya vár benneteket!!*

2014. április 18., péntek

A színpad az életem 39

Hogy telik a szünetetek?? Nekem eddig olyan mintha egy hétvége lenne :PP
Na de legalább több időm van írni nektek! Holnap *vagy holnap után * hozok egy DIY tippet a húsvétra. Mondjuk én annyira nem ünneplem ezt az  eseményt, de talán mások igen. Ettől függetlenül én is kapok illetve adok csokit a családtagjaimtól/nak. :))
Huhúúú már 39:))

39
Mikor véget ért a napom az egyetemen, megkönnyebbültem.  Ma nem lesz előadásunk éppen ezért pihenhetek, illetve teljesíthetem az óra közben kifundált tervemet is.
- Orsi! –állítottam meg az egyetemes barátnőmet. –Nem tudnád odaadnia jegyzeteidet a mai előadásról? Nem épp voltam itt lélekben…
- Persze Adél, neked bármit. Jó lesz, ha este átküldöm a Facebookon?
- Tökéletes! Most, ha nem bánod sietek! Szia! –köszöntem el és már indultam is.
- Ma is előadásod van? –érdeklődött.
- Nem, szabad időm van és szeretném minél jobban kihasználni! –kiáltottam még vissza, aztán bekanyarodtam a folyosón.
A táskámban kezdtem kotorászni a telefonom után. Mikor megtaláltam automatikusan húztam ki a kezem és tárcsáztam Luca számát. Harmadik csöngésre fel is vette.
- Szió! Végeztél már?- érdeklődtem.
- Ahamm. Éppen most lett vége az órámnak! Képzeld nagyon megdicsértek az interjúmért. Már itt is van a táskámban az újság neked szánt példánya!
- És nem lenne kedved értem jönni? Egy forradalmi tervnek vagy a része!- avattam be.
- Hmm?- kérdezett vissza.
- Majd személyesen! A lényeg, hogy siess! Itt állok az egyetem előtt! –adtam ki az információmat és választ sem várva letettem a telefont.
A Lucának is megadott helyre mentem. Nem telt bele negyedóra és begördült Luca jól ismert kocsija. Megállt előttem én pedig feltéptem az ajtót és beültem az anyósülésre.
- Na mond már! Mit agyaltál ki? –támadott le.
- Neked is szia!- mondtam egy kicsit élesen, erre ő elmosolyodott, majd beindította a kocsit és elindultunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen? –érdeklődött.
- A legközelebbi szupermarketbe.
- Miért?
- Mert főzni fogunk! – válaszoltam határozottan.
- Nem értelek Adél. Arra nincs időd, hogy levegőt vegyél az előadások és az egyetem között, de arra hogy főzz, arra van.
- Na jó. Figyelj! Elmondom az egész ötletemet! A mai órámon arra jöttem rá, hogy nem akarok orvos lenni. Színész szeretnék lenni! –mondtam ki először hangosan.
- Tudtam! Megmondtam már az elején: bele kóstolsz a színészek életébe és magába fog szippantani. Nem fog engedni.
- Hmm.. tényleg igazad van!
- Vagyis meg akarod vesztegetni a  szüleidet egy finom vacsorával, hogy könnyebben fogadják a hírt? –érdeklődött.
- Eltaláltad! Olyan vagyok neked mint egy nyitott könyv! – ámultam el.
- Nem véletlenül ismerlek már az ősidők óta! Na akkor irány a szupermarket!
Hamarabb odaértünk mint gondoltam! Ezt annak tudtam be, hogy Luca elkötelezte magát az ügyem miatt.
- És mit főzzünk?
- Jó kérdés. Rántott hús?- dobtam fel.
- Nem, az túl hétköznapi ráadásul meg se mered fogni a húst. Más ötlet?
- Hmm… Milánói?
- Nem, nem, nem és nem. Túl egyszerű. Valami jó, új kellene. Mit szólnál például a sushihoz?
- Kizárt! –tiltakoztam- a családunk nem barátkozik a tenger gyümölcseivel.
- Akkor… Megvan! Tegnap láttam egy újságban: Genovai csirkemell burgonya körettel. Nem is nehéz. Kell hozzá csirke mell, paradicsom és sajt, meg egy kis fűszer, de mind egy milyen legfeljebb genovai a la Adál is Luca lesz.
- Ez tetszik! Na akkor én megyek és megveszem a csirkemellet. Rád bízhatom a paradicsomot és a sajtot?
- Igen is mester! – szatulált mókásan

- Akkor ugyan itt tíz perc múlva!

2014. április 16., szerda

Meglepii

Egy kis betervezetlen ajándék a hét közepén :)) A legjobb hogy e kedvenc számom az oldalszám: 19 <3
Az első suliújságban megjelent cikkem. Mégis mi másról szólhatna mint:

Sissi és Én

Már nagyon régen kezdődött. Talán az őskorban? Az biztos, hogy egy ragyogó hétvégén az akkor még eléggé kicsi Én bekapcsolta a tévét, hogy elüsse az időt. Akkoriban még a kereskedelmi csatornákon rajzfilmek uralták a délelőttöt. Egy ilyen mese fogta meg a kiskori Ént és vált szenvedéllyé nekem, az egyetlen és hamisítatlan Énnek.
De térjünk csak vissza arra a bizonyos hétvégére. A mesét visszanézve csodálkozom a rossz animációján és szinkronján. De mit érdekelt az engem ott öt évesen. Már csak a címe is megragadott: Sissi hercegnő! Halihó lányok ne tagadjátok, titeket is minden érdekelt ami a Disney-es hercegnőkre emlékeztetett. Szóval a kis Én elkezdte nézni. A bénán ,megrajzolt karaktereket szinte valóságosnak látta és olyanná akart válni mint ők. Ez a mese megváltoztatta az életét. De tényleg! Ezentúl még jobban várta a hétvégét, hogy lássa mi is történik főszereplőnkkel, Sissivel. Sissi. Ugye ismerőd ez a név? Ha nem akkor a suli folyósólyán a szemem elé se kerüljetek!  (SEGÍTSÉG: Erzsébet  királyné beceneve volt Róla van elnevezve az Erzsébet híd.)
Ő volt az, aki megvetette a formalitásokat, szembeszállt anyósával, imádta a magyarokat és bakfis korában halálosan szerelmes volt Ferenc Józsefben az Osztrákok császárába. Igen Sissi nem csak nekünk magyaroknak volt a királynéja a férje lévén, de elsődleges pozíciója mégis csak a császárnéi állás volt. Mivel ezt a cikket nem azért írtam, hogy rögtönzött töri órát tartsak, ezért legyen csak ennyi elég Sissiből. Térjünk csak vissza a kis kori Énhez aki ez idő alatt nagyobbacska lett (tizenkét éves) és a Sissi iránti szeretete csak nőtt. Könyveket olvasott (rengeteget) képeket és filmet nézett, egyszóval mindent amivel közelebb kerülhetett   ennek a nőnek a korához és életéhez. Ekkor jutott el először Bécsbe is majd kiugrott a bőréből. Elmentek Schönnbrunnba, a Hofburgba, a Sissi múzeumba és természetesen a városnézés sem maradhatott ki.  Eljutott, a sok helyből oda, ahol Sissi a legjobban utált lenni, de ő mégis imádta az osztrák fővárost. A nap hamar véget ért is a tizenkét éves Én szomorúan de boldogan és fáradtan ült be a buszba, hogy az visszahozza őt Budapestre.  A szeretet egy kicsit felerősödött, de az idő múlásával kopott. Vagyis visszaértünk a kezdetekhez.
Pár év múlva a tizennégy éves Én ismét ellátogatott Bécsbe, ismét csak egy napra, ismét a családjával. A program hasonló volt, belevéve a Kapucinusok Kriptáját, ahol kedvence nyugodott. Mikor ott állt a sír előtt szabályosan  volt szomorú és boldog. Szomorú, mert mégis csak az Ő Sissijéről volt szó, a holt testéről, a  méltatlan haláláról, de boldog mert így találkozhatott vele „élőben”. Talán, még egy könnycsepp is legördült a tizennégy éves Énem arcán?
A mostani Én, hatalmas változáson ment át a nyáron. Egy barátnője bemutatta hogy manapság mindenből van musical, még Erzsébet császárné életéből is. A szomszédok tuti megutálhatták mert rongyosra hallgatta a zenéket és csak nézte-nézte a gépen a musicalt. Mert az felszínre hozta az Énekben összegyűjtött szeretetet és rá zúdította a mostani Énre és a világra is. A sors megint úgy hozta, hogy Bécsbe rándulhatott ki. Már más szemmel nézett mindent. A musical a szeretetet mániává fejlesztette ki. A bécsi Madame Tussaudsban vagy jó fél órán keresztül fotózkodott Sissi viaszfigurájával. Ha te is akkor voltál és miatta nem tudtál odaállni, akkor bocsi, de a fentiek alapján biztos megérted. :))

2014. április 14., hétfő

Inspirációs képek

Mizujs van veletek??
Nekem elég érdekes hétvégém volt. Szombaton közmunkáztam *potom 10 órát* vasárnap meg otthon lébecoltam és tanultam mert a következő három napban három tzt írok *mindegyiket kedden szóval szurkoljatok!*. Aztán volt egy kisebb biciklis balesetem is *nyugi, nyugi csak a tesóm bringáján lettt éhány karc mert eldőlt, de senki sem volt rajta*.  Aztán elkezdtem a köröm kihívást, de amikor harmadszorra rontottam el feladtam és egy hét haladékot adtam magamnak.
Jaa és egy hirtele elhatározás következtében felregisztráltam az Ask Fm-re is szóval akit érdekel: Elisasef név alatt vagyok fellelhető
Na akkor jöjjenek a képek

2014. április 10., csütörtök

Cirkuszi targédia 30

Nehéz volt visszarázódni ebbe a sztoriba vagy az utolsó 5 fejezetet újra kellett olvasnom ,hogy képben legyek a témával. A 30. részre valami különlegeset akartam, nem biztos hogy össze jött, ez egy inkább tipródós rész lett egy nagy kanál boldogsággal. Na de nem jártatom itt a szám, vagyis koptatom a billentyűm. Olvassatok! Nem húzom az időt :))


30
- Ne viccelj! Nincs még április egy, hogy bolondnak nézz! –fakadtam ki!
- Ez nem vicc, ó bár csak az lenne! Ez halálosan komoly! –nézett rám.
- De te, te Marcsit szereted. - bizonytalanodtam el.
- Szerettem! –nyomta meg a múlt időt. –Még ha most ki is derült, hogy nem ő volt ott, akkor, de akkor is felmerül, hogy miért nem mondott igazat. Nem haragszom rá úgy mint eddig, sőt el tudom képzelni hogy barátok legyünk, de soha nem tudnám őt szeretni, mert a szeretettel együtt jár a bizalom. A bizalmam pedig elveszett benne… Elég meggyőző voltam? –érdeklődött.
- Hát… Igen meggyőztél. - vallottam be. - és Te sem vagy nekem közömbös… csak addig nem tudok és nem mondok semmi konkrétat, amíg mindent át nem beszélek Marcsival.
- De ez a te döntésed és nem Marcsié!
- Igen, de ő a legjobb barátnőm és elvből nem járunk egymás exével a másik engedélye nélkül, sőt valamikor engedéllyel se.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy miután szerelmet vallottam neked és ez nem ért semmit? –háborodott föl.
- De még szép hogy ért! De értsd meg nem tehetem. Nem akarom elveszteni Marcsit. A téma már is túl van tárgyalva. Mondom hogy beszélek vele és majd meglátjuk mi lesz. De addig is… Szia! –köszöntem el gyorsan mielőtt valami olyan csúszott volna ki a számon amit megbántam volna.
Hátra fordultam és szabályosan szaladtam. Szaladtam be a sátorba, ahol Zoltán várt rám.
- Jó reggelt! Mit akarsz csinálni azzal a doboz cigivel? –köszöntött és válóan nézte a kezem Zoltán.
- Szia! Én… semmit. Egy barátomé csak most nálam van…- magyarázkodtam, majd betűrtem a farmerem hátsó zsebébe.
Majd vissza adom Márknak. –határoztam el.
- Lesz ma próba?- érdeklődtem.
- Neked nem! Csak azoknak akik úgy gondolják nem elég biztosak a dolgukba. Vagyis, hogy javítsam magam: akkor lesz próbád ha te szeretnéd.
- Hát akkor asszem maradok.
Legalább valami lefoglalja a figyelmemet. - fejeztem be a mondatot magamban.
- Hajrá! Ebben az esetben mindenkinek kötelezővé teszem a próbát. Nehogy itt ellustuljanak az előadásra. – mondta és ott hagyott. Még vissza kiáltott a válla fölött – Negyed óra múlva kezdünk.
Remek most lett egy üres negyed órám! Még is mit kezdjek magammal?
Ezen problémámat Marcsi oldotta meg amikor vidám bohócnak öltözve a nagy cipőjében elém ugrált.
- Szia! Én sajnálom, ami tegnap történt. Mármint, hogy voltunk olyan bunkók hogy nem avattunk be a titkunkba holott mind a ketten tudtuk, hogy megbízhatunk benned. - mondta a cipőjét fixírozva. – Ráadásul én azt is tudtam, hogy bejön neked Márk… Sajnálom. Bocsánat. Ígérem nem lesz többé ilyen. És még annyi, hogy én az engedélyemet adom – már ha számít – ahhoz, hogy Márkkal járjatok. Nem akarok semmi rossznak elrontója lenni. Szóval, hajrá csajszi nincs mit titkolni tovább, hisz ő is szeret!
Úgy szeretem Marcsit. Megoldja egy pillanat alatta azt amin én napokig képes vagyok rágódni. Valamint olyan jól esett, hogy megerősítette azt amit Márk is mondott: Szeret! És ha kívülről is így látszik akkor ott hiba nem lehet!
- Köszönöm Marcsi! Nem is tudod mennyit segítettél ezzel! – hálálkodtam.
- Mivel? A szóáradatommal? –nézett rám értetlenül mivel ő nem tudta mi ment végig benne alig néhány másodperc alatt.
- Igen, azzal! – adtam neki igazat és megöleltem. Csoda hogy kapott levegőt - ha kapott- de nem panaszkodott, érezte ez a megbocsájtás a barátság és a szeretet ölelése.

- Köszönöm!- suttogtam még egyszer.

2014. április 7., hétfő

Inspirációs képek

Hát a köröm festés nem jött össze, mert szombaton egy meglepi prezentációt csináltam. Csupán képekből áll, de vagy 150-ből és elment vele az egész szombat délutánom. Vasárnap meg családi ünnep volt... vagy valami olyasmi...