2014. április 4., péntek

A színpad az életem 38

Bocsánat hogy ennyit kellet várni a frissre, de mostanában annyi időm sincs hogy levegőt vegyek!
Április másodikán ünnepeltem: Egy éve mentünk Brüsszelbe, Londonba és Párizsba valamint megjelent az első cikkem a suli újságba amit nagy valószínűséggel a jövőhéten felteszek nektek!
Örömmel írom, hogy hamarosan folytatom a köröm kihívést, mert a körmeim már szépek, fehérek és hosszúk. *Ha lesz időm akkor már a hétvégén festem a kövi témát!*
Szóval... jó olvasást! *aztán ne legyetek szűk markúak a véleményekkel :))* Kivételesen hosszú sztori rész jön... :*


38
- Rólatok? Mi? Nem értem!
- Tudod, tudom hogy ti jóban vagytok, de te nem tudod, hogy nekem Szilvia eléggé nos… bejön és próbáltam már beszélgetni vele, de nem igazán jött be a színpadon kívül, és szeretném a segítségedet kérni , mint…
- Mint kerítőnő? –érdeklődtem mikor átláttam a szitán.
- Ez így olyan csúnyán hangzik, majd találjunk rá egy más szót, de ez a lényeg. - mosolyodott rám, mikor megállt a házunk előtt.
- Honnan tudtad hova kell jönni?- érdeklődtem meglepetten.
- A madarak csicseregték. –nézett rám félig komolyan, félig viccesen.
- Jó, majd meglátom, hogy mit is tehetek az érdekedben Szilvinél. Most pedig megyek és lefekszem, tudod nekem holnap egyetem. - búcsúztam el két puszi közöttes becsukva magam mögött az autó ajtaját bementem a lépcsőházba.
Otthon a szüleim már lefeküdtek, ez így remek lesz, ha soha nem találkozom felük már egy csomó ideje nem tudtunk beszélni. Csöndben letusoltam és még alvás előtt elolvastam a másnapi anyagot, majd mint egy zsák úgy dőltem be az ágyamba , és azonnal meglátogatott az álommanó.
Másnap reggel az ébresztő óra berregésére ébredtem. Alig volt kedvem kikászálódni az ágyból. A hideg és a fáradság visszatartott. Nem lesz jó ez így.
Szokásaimmal ellentétben kómás fejjel beálltam a zuhany alá, hogy a jó meleg víz felmelegítsen és némileg fel is ébresszen.
Nem mondom, hogy teljesen éber lettem, de mindenképpen jobb lett az állapotom mint volt.
Ezek után természetesen sietnem kellet, hogy időben elkészüljek és elinduljak.
Késve és rossz gondolatokkal teli léptem ki az utcára. Nem szeretem a telet. Persze szép az amikor a szobám melegéből egy forró csokival a kezemben nézem a hóhullást és a fehér hótakarót, az jó, de mikor megyek valahová és hideg van és a hó már nem fehér, hanem szürke és már inkább víz mint hó, na igen, akkor nem szeretem.
Most is éppen egy ilyen latyakos időd sikerült kifognom épp ezért indultam neki negatív gondolatokkal a mai napnak.
Az egyetemről a fürdő akcióm miatt sikerült elkésnem. Eléggé kínos volt a síri terembe az előadás kezdete után bemenni, főleg hogy minden szempár rám szegeződött.
A professzor nem zavartatta magát, hamar folytatta az előadást, de a hallgatóknak már nehezebb volt vissza zökkenniük az óra anyagába.
Az idő mullásást jelző óra mutatói lassan vánszorogtak előre. A professzort hangja elveszett a hatalmas teremben. Elnyomtam néhány ásítás mert nagyon fáradt voltam.
Ez így nem mehet tovább!- döntöttem el. – Választanom kell: színészet vagy orvoslás. Mások megnevettetése szórakoztatása vagy életük megmentése.
Tudtam, hogy egyedül nem dönthetek hisz ez a családra is tartozik illetve Imrére és a  Színházra. Talán nem is akarnak tovább alkalmazni miután visszajön Bori akinek a szerepét megkaptam. Talán túl pocsék vagyok mert semmi színi sulit nem végeztem. Talán…talán… Zsong a fejem a sok talántól.
Mit akarok ? Nem tudom!
azt hittem megőrülök és felordítok, de végül egy korty forró teával és néhány ki-be légzéssel letudtam a dolgot és eldöntöttem: tennem kell az ügy érdekében.

Színész szeretnék lenni! Elvégre egy színész játszhat orvost is a színpadon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése