2014. április 18., péntek

A színpad az életem 39

Hogy telik a szünetetek?? Nekem eddig olyan mintha egy hétvége lenne :PP
Na de legalább több időm van írni nektek! Holnap *vagy holnap után * hozok egy DIY tippet a húsvétra. Mondjuk én annyira nem ünneplem ezt az  eseményt, de talán mások igen. Ettől függetlenül én is kapok illetve adok csokit a családtagjaimtól/nak. :))
Huhúúú már 39:))

39
Mikor véget ért a napom az egyetemen, megkönnyebbültem.  Ma nem lesz előadásunk éppen ezért pihenhetek, illetve teljesíthetem az óra közben kifundált tervemet is.
- Orsi! –állítottam meg az egyetemes barátnőmet. –Nem tudnád odaadnia jegyzeteidet a mai előadásról? Nem épp voltam itt lélekben…
- Persze Adél, neked bármit. Jó lesz, ha este átküldöm a Facebookon?
- Tökéletes! Most, ha nem bánod sietek! Szia! –köszöntem el és már indultam is.
- Ma is előadásod van? –érdeklődött.
- Nem, szabad időm van és szeretném minél jobban kihasználni! –kiáltottam még vissza, aztán bekanyarodtam a folyosón.
A táskámban kezdtem kotorászni a telefonom után. Mikor megtaláltam automatikusan húztam ki a kezem és tárcsáztam Luca számát. Harmadik csöngésre fel is vette.
- Szió! Végeztél már?- érdeklődtem.
- Ahamm. Éppen most lett vége az órámnak! Képzeld nagyon megdicsértek az interjúmért. Már itt is van a táskámban az újság neked szánt példánya!
- És nem lenne kedved értem jönni? Egy forradalmi tervnek vagy a része!- avattam be.
- Hmm?- kérdezett vissza.
- Majd személyesen! A lényeg, hogy siess! Itt állok az egyetem előtt! –adtam ki az információmat és választ sem várva letettem a telefont.
A Lucának is megadott helyre mentem. Nem telt bele negyedóra és begördült Luca jól ismert kocsija. Megállt előttem én pedig feltéptem az ajtót és beültem az anyósülésre.
- Na mond már! Mit agyaltál ki? –támadott le.
- Neked is szia!- mondtam egy kicsit élesen, erre ő elmosolyodott, majd beindította a kocsit és elindultunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen? –érdeklődött.
- A legközelebbi szupermarketbe.
- Miért?
- Mert főzni fogunk! – válaszoltam határozottan.
- Nem értelek Adél. Arra nincs időd, hogy levegőt vegyél az előadások és az egyetem között, de arra hogy főzz, arra van.
- Na jó. Figyelj! Elmondom az egész ötletemet! A mai órámon arra jöttem rá, hogy nem akarok orvos lenni. Színész szeretnék lenni! –mondtam ki először hangosan.
- Tudtam! Megmondtam már az elején: bele kóstolsz a színészek életébe és magába fog szippantani. Nem fog engedni.
- Hmm.. tényleg igazad van!
- Vagyis meg akarod vesztegetni a  szüleidet egy finom vacsorával, hogy könnyebben fogadják a hírt? –érdeklődött.
- Eltaláltad! Olyan vagyok neked mint egy nyitott könyv! – ámultam el.
- Nem véletlenül ismerlek már az ősidők óta! Na akkor irány a szupermarket!
Hamarabb odaértünk mint gondoltam! Ezt annak tudtam be, hogy Luca elkötelezte magát az ügyem miatt.
- És mit főzzünk?
- Jó kérdés. Rántott hús?- dobtam fel.
- Nem, az túl hétköznapi ráadásul meg se mered fogni a húst. Más ötlet?
- Hmm… Milánói?
- Nem, nem, nem és nem. Túl egyszerű. Valami jó, új kellene. Mit szólnál például a sushihoz?
- Kizárt! –tiltakoztam- a családunk nem barátkozik a tenger gyümölcseivel.
- Akkor… Megvan! Tegnap láttam egy újságban: Genovai csirkemell burgonya körettel. Nem is nehéz. Kell hozzá csirke mell, paradicsom és sajt, meg egy kis fűszer, de mind egy milyen legfeljebb genovai a la Adál is Luca lesz.
- Ez tetszik! Na akkor én megyek és megveszem a csirkemellet. Rád bízhatom a paradicsomot és a sajtot?
- Igen is mester! – szatulált mókásan

- Akkor ugyan itt tíz perc múlva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése