2014. április 10., csütörtök

Cirkuszi targédia 30

Nehéz volt visszarázódni ebbe a sztoriba vagy az utolsó 5 fejezetet újra kellett olvasnom ,hogy képben legyek a témával. A 30. részre valami különlegeset akartam, nem biztos hogy össze jött, ez egy inkább tipródós rész lett egy nagy kanál boldogsággal. Na de nem jártatom itt a szám, vagyis koptatom a billentyűm. Olvassatok! Nem húzom az időt :))


30
- Ne viccelj! Nincs még április egy, hogy bolondnak nézz! –fakadtam ki!
- Ez nem vicc, ó bár csak az lenne! Ez halálosan komoly! –nézett rám.
- De te, te Marcsit szereted. - bizonytalanodtam el.
- Szerettem! –nyomta meg a múlt időt. –Még ha most ki is derült, hogy nem ő volt ott, akkor, de akkor is felmerül, hogy miért nem mondott igazat. Nem haragszom rá úgy mint eddig, sőt el tudom képzelni hogy barátok legyünk, de soha nem tudnám őt szeretni, mert a szeretettel együtt jár a bizalom. A bizalmam pedig elveszett benne… Elég meggyőző voltam? –érdeklődött.
- Hát… Igen meggyőztél. - vallottam be. - és Te sem vagy nekem közömbös… csak addig nem tudok és nem mondok semmi konkrétat, amíg mindent át nem beszélek Marcsival.
- De ez a te döntésed és nem Marcsié!
- Igen, de ő a legjobb barátnőm és elvből nem járunk egymás exével a másik engedélye nélkül, sőt valamikor engedéllyel se.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy miután szerelmet vallottam neked és ez nem ért semmit? –háborodott föl.
- De még szép hogy ért! De értsd meg nem tehetem. Nem akarom elveszteni Marcsit. A téma már is túl van tárgyalva. Mondom hogy beszélek vele és majd meglátjuk mi lesz. De addig is… Szia! –köszöntem el gyorsan mielőtt valami olyan csúszott volna ki a számon amit megbántam volna.
Hátra fordultam és szabályosan szaladtam. Szaladtam be a sátorba, ahol Zoltán várt rám.
- Jó reggelt! Mit akarsz csinálni azzal a doboz cigivel? –köszöntött és válóan nézte a kezem Zoltán.
- Szia! Én… semmit. Egy barátomé csak most nálam van…- magyarázkodtam, majd betűrtem a farmerem hátsó zsebébe.
Majd vissza adom Márknak. –határoztam el.
- Lesz ma próba?- érdeklődtem.
- Neked nem! Csak azoknak akik úgy gondolják nem elég biztosak a dolgukba. Vagyis, hogy javítsam magam: akkor lesz próbád ha te szeretnéd.
- Hát akkor asszem maradok.
Legalább valami lefoglalja a figyelmemet. - fejeztem be a mondatot magamban.
- Hajrá! Ebben az esetben mindenkinek kötelezővé teszem a próbát. Nehogy itt ellustuljanak az előadásra. – mondta és ott hagyott. Még vissza kiáltott a válla fölött – Negyed óra múlva kezdünk.
Remek most lett egy üres negyed órám! Még is mit kezdjek magammal?
Ezen problémámat Marcsi oldotta meg amikor vidám bohócnak öltözve a nagy cipőjében elém ugrált.
- Szia! Én sajnálom, ami tegnap történt. Mármint, hogy voltunk olyan bunkók hogy nem avattunk be a titkunkba holott mind a ketten tudtuk, hogy megbízhatunk benned. - mondta a cipőjét fixírozva. – Ráadásul én azt is tudtam, hogy bejön neked Márk… Sajnálom. Bocsánat. Ígérem nem lesz többé ilyen. És még annyi, hogy én az engedélyemet adom – már ha számít – ahhoz, hogy Márkkal járjatok. Nem akarok semmi rossznak elrontója lenni. Szóval, hajrá csajszi nincs mit titkolni tovább, hisz ő is szeret!
Úgy szeretem Marcsit. Megoldja egy pillanat alatta azt amin én napokig képes vagyok rágódni. Valamint olyan jól esett, hogy megerősítette azt amit Márk is mondott: Szeret! És ha kívülről is így látszik akkor ott hiba nem lehet!
- Köszönöm Marcsi! Nem is tudod mennyit segítettél ezzel! – hálálkodtam.
- Mivel? A szóáradatommal? –nézett rám értetlenül mivel ő nem tudta mi ment végig benne alig néhány másodperc alatt.
- Igen, azzal! – adtam neki igazat és megöleltem. Csoda hogy kapott levegőt - ha kapott- de nem panaszkodott, érezte ez a megbocsájtás a barátság és a szeretet ölelése.

- Köszönöm!- suttogtam még egyszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése