2014. május 24., szombat

Inspirációs képek

Hello!
Az az igazság, hogy egy értelmes szót nem tudok kinyögni, szóval ha értelmetlenségeket írogatok akkor a fáradságomra hivatkozom...
Összeszedem a gondolataimat....
1. A szavazást levettem, mert a blogger hülye volt és nem fogadta el a szavazatokat, egyébként valami olyan jött ki, hogy többet szeretnétek MINDENBŐL, de legfőképp körmökből és sztorikból. Ez utóbbit megpróbálom teljesíteni, viszont a körmök heti 1 vagy ritkább alkalommal lesznek csak.
2, SÁRGARÉPA 
3. Volt harmadik?? Nem?? Akkor nem húzom tovább és jöjjenek a képek *azok értelmesebbek mint én ebben az állapotban :PP*

Álmodjatok szépeket *-*
Álomfogóóó Takarodjatok csúnya álmok, isten hozott mesébe illők  :))

2014. május 21., szerda

A színpad az életem 42

Egy jó, hosszú, izgalmas A színpad az életem :)) Csak Nektek!
Ne feledjetek szavazni! Tudom, hogy mindig irtogatom, de kérlek Benneteket, ne találjon süket fülekre :)) köszönöm:))
Jó olvasgatást Puszaa :**

42
- Renden van Jégherceg! Gyere keressük meg Lucát és mehetünk is. - egyeztem bele, mert végül is nincs szükségem ellenségekre
- Hmm…- Húzta féloldalas mosolyra az ajkait. – Tetszik nekem ez a Jégherceg dolog…
- Nem értelek, bonyolult vagy. – jelentettem ki, majd megindultam oda, ahol barátnőmet hagytam.
Csodálkozva nézett rám ,mikor meglátta mögöttem a bevásárlókocsit toló srácot, de szerencsére *Isten áldjon Luca!* nem kérdezett semmit, azt hogy Gergő velünk fog főzni a tekintetemből kiolvasta.
Beálltunk a kasszához, hogy fizessünk. Mikor mi végeztünk még Jéghercegre vártunk, akit az idős Operett színház mániás kasszásnő leállított.
Egy gyors autógrammal le lett tudva a kérdés. Noha nem esett jól az egómnak, hogy engem nem ismertek meg, ezt nem mutatva méltóság teljesen lépkedtem Luca mellett a kocsihoz.
Gergő sötét autójával a parkoló kijáratánál találkoztunk, ahol előre engedte Lucát, hogy kövessen minket egészen a házunkig.
- Nem akarom Gergőt beengedni a lakásunkba. Minek kell nekem segítség rajtad kívül? Nagylány vagyok már! –fakadtam ki.
- Ne agyalj rajta! Már beleegyeztél, hogy segítsen. A házatokat meg ne féltsd két árgus szemem fogja végig figyelni azt a csinos pofikáját.
- Nana… Az hiányozna, hogy összejöjjetek. - vettem könnyebbre a figurát.
- Miért? Te akarsz vele összejönni? –nézett rám egy pillanatra kihívóan.
- Akar vele a rossz seb.
- Tagadás beleegyezés.
Megajándékoztam barátnőmet egy pillantással a gyilkos fajtából. Gyorsan nyugtáztam hogy Gergő fekete autója mögöttünk halad és egy pillanatra mintha megnyugodtam volna majd a szívem gyors kalapálásba kezdett.
Maradj már csöndbe te szív! Nem szerethetsz bele egy bunkóba akármilyen szép a szeme és csábító az ajka. Nem nem nem! Felejtsd el! Szeress bele inkább egy kutyába, egy virágba, saját magba, csak ne bele!
Milyen kár, hogy az agyam későn adta az utasítást a szívemnek!
Beleszerettem. Késő.
***
- Igen, így ni, készen is vagyunk. Most be a sütőbe és fél óra múlva készen is lesz! –mondta Gergő, miközben a sütő kesztyűben bepakolta a gondosan elkészített paradicsomos sajtos húst. – Már csak a rizs van hátra. Igaz nem sietek, de azt szerintem már megtudjátok oldani. Nem szeretnék az utatokban lenni. – mondta, miközben elég erősen rám nézett.
- Nem, nem, maradj csak. Engem ugyan nem zavarsz.
Gergő –és Luca- meglepetten néztek rám, de láttam hogy Jéghercegünk sem akarta elhagyni birodalmát a konyhát, így beleegyezett, hogy marad.
- Szóval hol is a rizs? – nézett rám.
- Köszönöm, azt meg tudom oldani. – válaszoltam egy kicsit élesen szándékommal ellenben. – Mármint meg próbálom és ha nem megy szólok.
Elővettem a rizst és kimértem belőle két bögrényit. Betettem egy lábasba és elkezdtem főzni majd - egy kis külső segítséggel- beleöntöttem négy bögre vizet és megbíztam Lucát, hogy kavargassa és legyen a Rizsek Őre.
Elnyomott egy mosolyt mikor hallotta, hogy felajánlom Gergőnek, hogy körbe vezetem a lakásban.
- Nem olyan nagy és nem lehet eltévedni, de bánjunk jól a vendégekkel –érveltem hangosan.
- Oké menjünk. –egyezett bele és jött utánam.
- Ezt már ismered: a konyha, itt jobbra ez apa dolgozó szobája. Mellette van a szüleim hálószobája. Ez a fürdőszoba mellette  a toalett. És itt balra e a nappali mellett balra pedig az én szobám.
- Hm ki nem találtam volna, hogy a barack színű sok mütyürrel és pasis poszterekkel telerakott szoba nem a tied. –mondta minden gúny nélkül a hangjában.
- Hát igen, ez vagyok én! – mondtam a lábamat fixírozva.
- Naa, semmi szégyellni valós nincs. Igaz, hogy itt, Pesten albérletben lakok, de Debrecenben a szüleim házában a szobám nagyjából ugyan így néz ki. – nagy szemekkel néztem rá – Mármint azért nem teljesen így. A színe kék és tele van gyerekkorom mesehőseivel a fal. Szóval nyugi.
Tényleg megnyugodtam, de nem emiatt.
Felé fordultam s belenéztem a régen oly rettegett jéghideg szempárba, ami most valami melegséget árasztott.
A feje elkezdett közeledni az enyémhez. Arcunk már csak centiméterekre volt egymástól. Lehunytam a szeme és vártam, hogy megtörténjen…

- KÉÉSZ A RIZS!!! –kiabált a konyhából Luca, majd egy másodperc múlva ott állt mellettünk elrontotta a varázslatot. Most először haragudtam barátnőmre.

2014. május 18., vasárnap

Nail Challenge 14: Kakaó

Sziasztok!
Figyelem! Felhívnám rá a figyelmeteket hogy jobb oldalt még mindig lehet szavazni, hogy megkönnyítéseket az én dolgomat. Eddig az jött le, hogy mindenből többet szeretnétek. Egyéb óhaj, sóhaj! Szavazzatok, írjatok! Köszönöm!
Elkészültem az utolsó előtti témával a körömkihívásban. Nézzük a lakkokat:
 Miss Sporty 3054


Charm limit
 Lakier do Paznokci  37/2

ELKÉSZÍTÉS
A körmeim alapból :)) Jó hosszúak :))
Alaplakkal lekentem
Két rétegben felvittem a barna lakkot.
A gyűrűs ujjamra egy négyzetet rajzoltam egy kis füllel.
Bele rajzoltam egy szívecskét <3
És gőzöket fölé *három hullámos csík*
Nem ez lett életem munkája, de nem is lett olyan rossz:))
Sok sikert ez elkészítéséhez :))
*Képeket kérek :PP*

2014. május 12., hétfő

Inspirációs képek

Köröm hír: Készülőben van a Kakaó téma, ne sokára felteszem *vasárnap, hétfő körül várható*.
Indítottam egy szavazást, hogy miből szeretnétek többet látni az oldalon. Nagyon leköteleznétek egy-egy kattintással :))
Most pedig képek *-*

2014. május 9., péntek

A színpad az életem 41

Hiába, még mindig ez a kedvenc sztorim, de dolgozom a többin is. Élvezzétek a hétvégét :DD Én a színházban nyomulok, kivételesen nem az Operettben :))
FIGYELEM!! Gergő faktor maximumon:))

41
- Szia Imre!- köszöntem mikor meghallottam a „Hallo”-t a vonal másik végéről. - Adél vagyok.
- Szervusz! Miben segíthetek? –érdeklődött.
- Én csak… én…
Mit is akartam? Hirtelen teljesen kiment a fejemből miért is hívtam fel Imrét. A térdem elkezdett remegni és kivert a veríték mikor eszembe jutott: jaa be akarom könyörögni magam az Operetthez. Remek
Most kellene valami amiben megkapaszkodhatok. A bolt polcai nem tűntek túl stabilnak.
Gyorsabban kezdtem venni a levegőt a fülemben pedig Imre kétségbe esett hangját hallgattam:
- Mi van veled? Adél? Jól vagy? Válaszolj már az isten szerelmére! Hol vagy? Mi történt? Adél ha nem válaszolsz nyomozóval kereslek meg! Hahóóó! Háromig számolok! 1…2…
Ekkor, a lehető legjobbkor egy kéz ragadott meg hátulról és megtartott. Épp időben mert lábaim felmondták a szolgálatot. A szerencsétlen idegennek mind a két kezére szüksége volt, hogy megtartson.
Felnéztem ideiglenes kapaszkodóm arcára és azt éreztem, hogy inkább megöleltem volna  a padlót, mint hogy ez az alak tartson meg.
- Te követsz engem?
- Örülhetnél nekem, ha nem lennék valószínűleg az ajkaid találkoztak volna a padlóval.
- Inkább a padlóval mint előadásról előadásra a tieddel Jégherceg!!
- Hmm… nem úgy volt hogy tiszta lappal kezdünk? –húzódott mosolyra a kérdéses arcrésze. –Szívesen veszekednék, de mintha a telefonodból azt kiabálták volna hogy 3!
- Ohh Imre! Anyám most mit csináljak? – kérdeztem inkább csak magamtól, de természetesen a Jégherceg közbekotyogott.
- Talán beszélj vele, az előbb valami rendőrséget emlegetett.
Kifordultam Gergő erős karjaiból és újra Imrének szenteltem a figyelmemet.
- Itt vagyok, itt vagyok, nyugi, nehogy valami elhamarkodottat csinálj!
- És mit szeretnél?
- Mond ki! –biztatott Gergő. Ha tudná mit akarok nem vágna ilyen diadalmas képet.
- Huh… Igazából az érdekelne, hogy a Marica után számíthatok e tőled további szerepekre a színháznál, mert ha igen, akkor elmennék a színi sulira és otthagynám az orvosit. Mert nekem nagyon bejön ez a színjátszás. És nekem szinte már az életem részévé váltatok, ti és az Operett, valamint Marica is. Én nem szeretnék könyörögni, a döntést teljesen rád bízom. Ha elutasítasz akkor azt is megértem hiszen még csak iskolát sem végeztem, de akarok, nekem ez nagyon fontos azért mert…
- Nanana álljunk csak meg! Te komolyan azért aggódsz, hogy nem adnék neked szerepet? Én aggódtam amiatt, hogy elakarsz menni!
- Mi? Én? Dehogy!
- Akkor maradhatsz! Tudom, hogy már nagykorú vagy, de azért nem árt ha a szüleid is tudják.
- Ma fogom elmondani nekik.
- Remek, akkor a részleteket majd megbeszéljünk. Neked mindig lesz egy helyünk.
Fellélegeztem miközben megnyomtam a hívásmegszakítás gombot.
- Szóval erre kell a vacsora. –állapította meg Jégherceg. - Akkor jól kell sikerülnie. Segítsek?
- Mióta érdekel, hogy szerepeljek az Operettben? Hisz utálsz.

- Nem utállak. Igaz először nem voltál szimpatikus, de azóta már többször is akartam feléd nyitni,csak te nem igazán voltál rá vevő szóval… Segítsek?

2014. május 6., kedd

Csak úgy az életemből

Hellósztok!
Emlékeztek, hogy azt írtam, hogy amíg nem áztál el a barátaiddal, addig nem is éltél?? Nos nekem a négynapos szünetben volt alkalmam, sok is hogy elázzak. Ez akkor jót jelent??
Azért nem sztorit hoztam, mert holnap szakasz vizsgázom *a sulim által szervezett vizsga, felkészít az érettségire vagy mi...* matekból és magyarból, így nem volt időm írni Nektek :(( 
Na de hozok néhány képet Mátraderecskéről :))
Ilona vízesés és megjelentek a természet feletti lények :))
*Most komolyan, ez a kép bizonyítja, hogy eső mellett napsütés is volt*

Ez egy *mostnemjuteszembeaneve* madár egy Múzeumban
  
A nap már lemenőben, rozsászínra festi a felhőket és milyen szép is lenne, ha az a villanypózna a sok zsinórral ott nem lenne. 
Ez egy vaddisznó szeme

A múzeum fekete fehérben.. olyan romantikus :))

Naplementee :))

Páva, igen ez végre nem duplav-vel hanem szimplával 
Madárkaa ><

Mint egy kiálló mutató ujj. A kanázsi vár.
Nagyon nehéz terep, de állati szép kilátás tárul elénk miután kiizzadtuk a vérünk a feljutással :DD

Hopp egy, akarom mondani kettő láb :DD

Pillangóó :))
Hát nem szép?? Sokat kellett szenvednem míg lekaptam egyet :))
Drukkoljatok holnap délután egy óra felé a szakaszvizsgák miatt. Puszi :**


2014. május 3., szombat

A színpad az életem 40

Tralalalalala :)) Jól látom?? Jól látod?? Jól látjuk?? IGEN!! 40, negyven 
Elértük a Színpad az életem 40. részét!! Fantasztikusan érzem magam. Főleg hogy nem vagyok otthon hanem pihizek a hegyekben  a családdal és barátokkal. Nektek is ugyanilyen szép napokat kívánok! Most akkor tehát jöjjön a NEGYVENEDIK SZÍNPAD AZ ÉLETEM!!

40
 Sikeresen beszereztem az egy kiló csirkemellet. Éppen a találkozónkra igyekeztem, amikor belehajtottam a bevásárló kocsival egy másik kocsiba.
- Jajj, bocsánat! Nem néztem magam elé. Elnézést. - mondogattam.
- Semmi baj Adél. –mondta egy meglehetősen ismerős hang. Megnéztem a karambolom áldozatát.
- Te meg mit keresel itt? –ért a felismerés a jég kék szemek láttán. Talán követsz?- vontam kérdőre Gergőt.
- Hmm… Nem éppen, tudod van jobb dolgom is! Éppen nyugodtan bevásárolgattam, amikor TE belém rohantál. Ismétlem: TE!
- Tudod mit? Felejtsd el a bocsánatkérő szavaimat! Nem gondoltam komolyan.
- Késő! Már csak ezen fog járni az agyam… Na persze! Szeretnéd!
- Annyira idegesít, hogy minden pillanatban változik a hangulatod… Amikor együtt vacsoráztunk egész tűrhető voltál. Aztán a színházban megint bunkó… Miért?
- Nem tudom… -suttogta.
- Adél, hát itt vagy! – kiabált már messziről Luca.
Mikor közelebb ért, akkor se fogta be a száját, hiába küldtem szurkáló pillantásokat felé.
- Te pedig Gergő vagy. A Vadász Gergő. Adél már sokat mesélt rólad!
- Gondolom…
Nem foglalkoztam a kollégámmal és csak Luca felé intéztem a szavaimat.
- Megszerezted a sajtot és a paradicsomot a genovaihoz? –érdeklődtem.
- Igen! Tartotta magasra a karját amiben egy zacskóban a paradicsom himbálózott illetve egy másikban pedig egy nagy darab trappista.
- Genovait főztök? Nem akarok bele szólni, de ahhoz nem igazán trappista sajtra van szükség. –kötött belénk Gergő miközben Luca a kosárba pakolta a szerzeményeit, ám pillanatnyi vacillálást követően a sajtot újra kiemelte.
- Akkor mit javasol kedves Séf? –érdeklődtem gúnyosan.
- A mozzarellát. –mondta halál komolyan.
- És mióta is vagy ilyen főző zseni? –érdeklődtem, miközben követve pt elindultunk a sajtokat kínáló pult felé, hogy kicseréljük az útmutatás alapján.
- Mindig is szerettem főzni, főleg hogy nem lakom anyuval és valamit nekem is ennem kell. A sok pizzába meg már beleuntam. Tessék, ez a sajt a legjobb. azt meg tegyétek vissza. Ha akarjátok fűszert is mutatok hozzá, látom a hús már meg van és az jónak tűnik, a paradicsommal meg nem lehet sokat tévedni.
Már épp rá akartam vágni, hogy nem kell amikor Luca megelőzött.
- Az nagyon remek lenne!
Így hát elindultunk mint pincsik a gazdájuk után hogy jó fűszert vegyünk.
Én füstölögve, Luca vidáman, beszélgetve Gergővel ment.
Remek, még hozzá is kedvesebb mint hozzám. Egyértelműen nem vagyok az este!
- Parancsoljatok! Ezzel a fűszerrel már nem lehet elrontani a husit.
Átvettem a szót Luca elől:
- Nagyon köszönjük, de most sietünk.  Holnap találkozunk! –sajnos – Jégherceg!
- A holnap viszonylagos! –mondta, majd Lucához fordult és csak neki beszélt:- Ha van valami amiben telefonos segítségetekre lehetek a főzés közben, akkor hívj fel! Örülök, hogy megismerhettelek! Sziasztok! –köszönt el és távozott.
Mi elindultunk a hűtőládák felé, hogy beszerezzük a mirelit krumplit.
- Hogy lehetsz ilyen undok egy ilyen cuki pasival? –érdeklődött Luca.
- Még hogy cuki. Ezt azért nem használnám rá. –néztem rá rosszallóan.
- Jó, váltsunk témát!  Imrével közölted már, hogy színész maradsz?
- Nem. Hogy őszinte legyek, teljesen el is felejtettem. –kaptam a szám elé. - Hagyjuk a vacsit! Igazad van. Nélküle döntöttem, lehet, hogy nem is akar alkalmazni…, most mit tegyek?
- Hmm.. nem is tudom… HÍVD FEL!! – adta a tanácsot.
- Én.. nem is tudom…
- De tudod! Felhívod, most! Én itt megvárlak. Menj beszélj vele nyugodtan. - persze nyugodtan, már amennyire egy szupermarketben lehet.