2014. május 3., szombat

A színpad az életem 40

Tralalalalala :)) Jól látom?? Jól látod?? Jól látjuk?? IGEN!! 40, negyven 
Elértük a Színpad az életem 40. részét!! Fantasztikusan érzem magam. Főleg hogy nem vagyok otthon hanem pihizek a hegyekben  a családdal és barátokkal. Nektek is ugyanilyen szép napokat kívánok! Most akkor tehát jöjjön a NEGYVENEDIK SZÍNPAD AZ ÉLETEM!!

40
 Sikeresen beszereztem az egy kiló csirkemellet. Éppen a találkozónkra igyekeztem, amikor belehajtottam a bevásárló kocsival egy másik kocsiba.
- Jajj, bocsánat! Nem néztem magam elé. Elnézést. - mondogattam.
- Semmi baj Adél. –mondta egy meglehetősen ismerős hang. Megnéztem a karambolom áldozatát.
- Te meg mit keresel itt? –ért a felismerés a jég kék szemek láttán. Talán követsz?- vontam kérdőre Gergőt.
- Hmm… Nem éppen, tudod van jobb dolgom is! Éppen nyugodtan bevásárolgattam, amikor TE belém rohantál. Ismétlem: TE!
- Tudod mit? Felejtsd el a bocsánatkérő szavaimat! Nem gondoltam komolyan.
- Késő! Már csak ezen fog járni az agyam… Na persze! Szeretnéd!
- Annyira idegesít, hogy minden pillanatban változik a hangulatod… Amikor együtt vacsoráztunk egész tűrhető voltál. Aztán a színházban megint bunkó… Miért?
- Nem tudom… -suttogta.
- Adél, hát itt vagy! – kiabált már messziről Luca.
Mikor közelebb ért, akkor se fogta be a száját, hiába küldtem szurkáló pillantásokat felé.
- Te pedig Gergő vagy. A Vadász Gergő. Adél már sokat mesélt rólad!
- Gondolom…
Nem foglalkoztam a kollégámmal és csak Luca felé intéztem a szavaimat.
- Megszerezted a sajtot és a paradicsomot a genovaihoz? –érdeklődtem.
- Igen! Tartotta magasra a karját amiben egy zacskóban a paradicsom himbálózott illetve egy másikban pedig egy nagy darab trappista.
- Genovait főztök? Nem akarok bele szólni, de ahhoz nem igazán trappista sajtra van szükség. –kötött belénk Gergő miközben Luca a kosárba pakolta a szerzeményeit, ám pillanatnyi vacillálást követően a sajtot újra kiemelte.
- Akkor mit javasol kedves Séf? –érdeklődtem gúnyosan.
- A mozzarellát. –mondta halál komolyan.
- És mióta is vagy ilyen főző zseni? –érdeklődtem, miközben követve pt elindultunk a sajtokat kínáló pult felé, hogy kicseréljük az útmutatás alapján.
- Mindig is szerettem főzni, főleg hogy nem lakom anyuval és valamit nekem is ennem kell. A sok pizzába meg már beleuntam. Tessék, ez a sajt a legjobb. azt meg tegyétek vissza. Ha akarjátok fűszert is mutatok hozzá, látom a hús már meg van és az jónak tűnik, a paradicsommal meg nem lehet sokat tévedni.
Már épp rá akartam vágni, hogy nem kell amikor Luca megelőzött.
- Az nagyon remek lenne!
Így hát elindultunk mint pincsik a gazdájuk után hogy jó fűszert vegyünk.
Én füstölögve, Luca vidáman, beszélgetve Gergővel ment.
Remek, még hozzá is kedvesebb mint hozzám. Egyértelműen nem vagyok az este!
- Parancsoljatok! Ezzel a fűszerrel már nem lehet elrontani a husit.
Átvettem a szót Luca elől:
- Nagyon köszönjük, de most sietünk.  Holnap találkozunk! –sajnos – Jégherceg!
- A holnap viszonylagos! –mondta, majd Lucához fordult és csak neki beszélt:- Ha van valami amiben telefonos segítségetekre lehetek a főzés közben, akkor hívj fel! Örülök, hogy megismerhettelek! Sziasztok! –köszönt el és távozott.
Mi elindultunk a hűtőládák felé, hogy beszerezzük a mirelit krumplit.
- Hogy lehetsz ilyen undok egy ilyen cuki pasival? –érdeklődött Luca.
- Még hogy cuki. Ezt azért nem használnám rá. –néztem rá rosszallóan.
- Jó, váltsunk témát!  Imrével közölted már, hogy színész maradsz?
- Nem. Hogy őszinte legyek, teljesen el is felejtettem. –kaptam a szám elé. - Hagyjuk a vacsit! Igazad van. Nélküle döntöttem, lehet, hogy nem is akar alkalmazni…, most mit tegyek?
- Hmm.. nem is tudom… HÍVD FEL!! – adta a tanácsot.
- Én.. nem is tudom…
- De tudod! Felhívod, most! Én itt megvárlak. Menj beszélj vele nyugodtan. - persze nyugodtan, már amennyire egy szupermarketben lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése