2014. május 9., péntek

A színpad az életem 41

Hiába, még mindig ez a kedvenc sztorim, de dolgozom a többin is. Élvezzétek a hétvégét :DD Én a színházban nyomulok, kivételesen nem az Operettben :))
FIGYELEM!! Gergő faktor maximumon:))

41
- Szia Imre!- köszöntem mikor meghallottam a „Hallo”-t a vonal másik végéről. - Adél vagyok.
- Szervusz! Miben segíthetek? –érdeklődött.
- Én csak… én…
Mit is akartam? Hirtelen teljesen kiment a fejemből miért is hívtam fel Imrét. A térdem elkezdett remegni és kivert a veríték mikor eszembe jutott: jaa be akarom könyörögni magam az Operetthez. Remek
Most kellene valami amiben megkapaszkodhatok. A bolt polcai nem tűntek túl stabilnak.
Gyorsabban kezdtem venni a levegőt a fülemben pedig Imre kétségbe esett hangját hallgattam:
- Mi van veled? Adél? Jól vagy? Válaszolj már az isten szerelmére! Hol vagy? Mi történt? Adél ha nem válaszolsz nyomozóval kereslek meg! Hahóóó! Háromig számolok! 1…2…
Ekkor, a lehető legjobbkor egy kéz ragadott meg hátulról és megtartott. Épp időben mert lábaim felmondták a szolgálatot. A szerencsétlen idegennek mind a két kezére szüksége volt, hogy megtartson.
Felnéztem ideiglenes kapaszkodóm arcára és azt éreztem, hogy inkább megöleltem volna  a padlót, mint hogy ez az alak tartson meg.
- Te követsz engem?
- Örülhetnél nekem, ha nem lennék valószínűleg az ajkaid találkoztak volna a padlóval.
- Inkább a padlóval mint előadásról előadásra a tieddel Jégherceg!!
- Hmm… nem úgy volt hogy tiszta lappal kezdünk? –húzódott mosolyra a kérdéses arcrésze. –Szívesen veszekednék, de mintha a telefonodból azt kiabálták volna hogy 3!
- Ohh Imre! Anyám most mit csináljak? – kérdeztem inkább csak magamtól, de természetesen a Jégherceg közbekotyogott.
- Talán beszélj vele, az előbb valami rendőrséget emlegetett.
Kifordultam Gergő erős karjaiból és újra Imrének szenteltem a figyelmemet.
- Itt vagyok, itt vagyok, nyugi, nehogy valami elhamarkodottat csinálj!
- És mit szeretnél?
- Mond ki! –biztatott Gergő. Ha tudná mit akarok nem vágna ilyen diadalmas képet.
- Huh… Igazából az érdekelne, hogy a Marica után számíthatok e tőled további szerepekre a színháznál, mert ha igen, akkor elmennék a színi sulira és otthagynám az orvosit. Mert nekem nagyon bejön ez a színjátszás. És nekem szinte már az életem részévé váltatok, ti és az Operett, valamint Marica is. Én nem szeretnék könyörögni, a döntést teljesen rád bízom. Ha elutasítasz akkor azt is megértem hiszen még csak iskolát sem végeztem, de akarok, nekem ez nagyon fontos azért mert…
- Nanana álljunk csak meg! Te komolyan azért aggódsz, hogy nem adnék neked szerepet? Én aggódtam amiatt, hogy elakarsz menni!
- Mi? Én? Dehogy!
- Akkor maradhatsz! Tudom, hogy már nagykorú vagy, de azért nem árt ha a szüleid is tudják.
- Ma fogom elmondani nekik.
- Remek, akkor a részleteket majd megbeszéljünk. Neked mindig lesz egy helyünk.
Fellélegeztem miközben megnyomtam a hívásmegszakítás gombot.
- Szóval erre kell a vacsora. –állapította meg Jégherceg. - Akkor jól kell sikerülnie. Segítsek?
- Mióta érdekel, hogy szerepeljek az Operettben? Hisz utálsz.

- Nem utállak. Igaz először nem voltál szimpatikus, de azóta már többször is akartam feléd nyitni,csak te nem igazán voltál rá vevő szóval… Segítsek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése