2014. május 21., szerda

A színpad az életem 42

Egy jó, hosszú, izgalmas A színpad az életem :)) Csak Nektek!
Ne feledjetek szavazni! Tudom, hogy mindig irtogatom, de kérlek Benneteket, ne találjon süket fülekre :)) köszönöm:))
Jó olvasgatást Puszaa :**

42
- Renden van Jégherceg! Gyere keressük meg Lucát és mehetünk is. - egyeztem bele, mert végül is nincs szükségem ellenségekre
- Hmm…- Húzta féloldalas mosolyra az ajkait. – Tetszik nekem ez a Jégherceg dolog…
- Nem értelek, bonyolult vagy. – jelentettem ki, majd megindultam oda, ahol barátnőmet hagytam.
Csodálkozva nézett rám ,mikor meglátta mögöttem a bevásárlókocsit toló srácot, de szerencsére *Isten áldjon Luca!* nem kérdezett semmit, azt hogy Gergő velünk fog főzni a tekintetemből kiolvasta.
Beálltunk a kasszához, hogy fizessünk. Mikor mi végeztünk még Jéghercegre vártunk, akit az idős Operett színház mániás kasszásnő leállított.
Egy gyors autógrammal le lett tudva a kérdés. Noha nem esett jól az egómnak, hogy engem nem ismertek meg, ezt nem mutatva méltóság teljesen lépkedtem Luca mellett a kocsihoz.
Gergő sötét autójával a parkoló kijáratánál találkoztunk, ahol előre engedte Lucát, hogy kövessen minket egészen a házunkig.
- Nem akarom Gergőt beengedni a lakásunkba. Minek kell nekem segítség rajtad kívül? Nagylány vagyok már! –fakadtam ki.
- Ne agyalj rajta! Már beleegyeztél, hogy segítsen. A házatokat meg ne féltsd két árgus szemem fogja végig figyelni azt a csinos pofikáját.
- Nana… Az hiányozna, hogy összejöjjetek. - vettem könnyebbre a figurát.
- Miért? Te akarsz vele összejönni? –nézett rám egy pillanatra kihívóan.
- Akar vele a rossz seb.
- Tagadás beleegyezés.
Megajándékoztam barátnőmet egy pillantással a gyilkos fajtából. Gyorsan nyugtáztam hogy Gergő fekete autója mögöttünk halad és egy pillanatra mintha megnyugodtam volna majd a szívem gyors kalapálásba kezdett.
Maradj már csöndbe te szív! Nem szerethetsz bele egy bunkóba akármilyen szép a szeme és csábító az ajka. Nem nem nem! Felejtsd el! Szeress bele inkább egy kutyába, egy virágba, saját magba, csak ne bele!
Milyen kár, hogy az agyam későn adta az utasítást a szívemnek!
Beleszerettem. Késő.
***
- Igen, így ni, készen is vagyunk. Most be a sütőbe és fél óra múlva készen is lesz! –mondta Gergő, miközben a sütő kesztyűben bepakolta a gondosan elkészített paradicsomos sajtos húst. – Már csak a rizs van hátra. Igaz nem sietek, de azt szerintem már megtudjátok oldani. Nem szeretnék az utatokban lenni. – mondta, miközben elég erősen rám nézett.
- Nem, nem, maradj csak. Engem ugyan nem zavarsz.
Gergő –és Luca- meglepetten néztek rám, de láttam hogy Jéghercegünk sem akarta elhagyni birodalmát a konyhát, így beleegyezett, hogy marad.
- Szóval hol is a rizs? – nézett rám.
- Köszönöm, azt meg tudom oldani. – válaszoltam egy kicsit élesen szándékommal ellenben. – Mármint meg próbálom és ha nem megy szólok.
Elővettem a rizst és kimértem belőle két bögrényit. Betettem egy lábasba és elkezdtem főzni majd - egy kis külső segítséggel- beleöntöttem négy bögre vizet és megbíztam Lucát, hogy kavargassa és legyen a Rizsek Őre.
Elnyomott egy mosolyt mikor hallotta, hogy felajánlom Gergőnek, hogy körbe vezetem a lakásban.
- Nem olyan nagy és nem lehet eltévedni, de bánjunk jól a vendégekkel –érveltem hangosan.
- Oké menjünk. –egyezett bele és jött utánam.
- Ezt már ismered: a konyha, itt jobbra ez apa dolgozó szobája. Mellette van a szüleim hálószobája. Ez a fürdőszoba mellette  a toalett. És itt balra e a nappali mellett balra pedig az én szobám.
- Hm ki nem találtam volna, hogy a barack színű sok mütyürrel és pasis poszterekkel telerakott szoba nem a tied. –mondta minden gúny nélkül a hangjában.
- Hát igen, ez vagyok én! – mondtam a lábamat fixírozva.
- Naa, semmi szégyellni valós nincs. Igaz, hogy itt, Pesten albérletben lakok, de Debrecenben a szüleim házában a szobám nagyjából ugyan így néz ki. – nagy szemekkel néztem rá – Mármint azért nem teljesen így. A színe kék és tele van gyerekkorom mesehőseivel a fal. Szóval nyugi.
Tényleg megnyugodtam, de nem emiatt.
Felé fordultam s belenéztem a régen oly rettegett jéghideg szempárba, ami most valami melegséget árasztott.
A feje elkezdett közeledni az enyémhez. Arcunk már csak centiméterekre volt egymástól. Lehunytam a szeme és vártam, hogy megtörténjen…

- KÉÉSZ A RIZS!!! –kiabált a konyhából Luca, majd egy másodperc múlva ott állt mellettünk elrontotta a varázslatot. Most először haragudtam barátnőmre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése