2014. június 30., hétfő

A színpad az életem 45

Naa mit hoztam végre?? Iggen!! Sztorit!. Annyira köszönöm hogy vártok... és még köszönném a reagálásokat véleményeket akár pozitív:))akár negatív*kultúráltan*:((
Vajon most dől el Adél sorsa??


45
- Szia Drágám! Megjöttünk! - köszönt be apa hangosan az előszobába.
- Mi ez a finom illat?- érdeklődött anya és átölelt.
- Hmm.. Lássuk csak –gondolkoztam el –fogalmam sincs! Nézzétek meg! –adtam az ártatlant és elléptem az ebédlő ajtaja elől.
- Mire készülsz kisasszony? –kérdezte apa és játékosan belecsípett a karomba amikor elsétált mellettem.
- Te jó isten! –kiáltott fel anya, mikor meglátta, hogy mire készülök. Még szerencse, hogy Luca kiszellőztetett, ha nem teszi előbb lebukok.
- Éhesek vagytok? –kérdeztem. –Foglaljatok helyet és már is szervírozom az ételt. – mondtam és meg se vártam, hogy leüljenek viharzottam ki a konyhába a rizsért és a Genovaiért.
Mint egy elsőnapos pincér, úgy szervíroztam az ételt, de legalább semmit nem ejttettem le vagy öntöttem ki.
A szüleim örömmel és éhségről árulkodó szemekkel fogadták az ételt és –más nem lévén- a buborékos vizet.
Hatalmas étvággyal ettek. Jó volt nézni.
Én magam roppant éhes voltam, mégis alig tudtam letuszkolni a torkomon a kiszedett minimális adagot. Talán Gergő miatt… Talán a vallomásom miatt.. Vagy mindkettő miatt…
- Ez nagyon finom volt! –jelentette ki apa miközben a szája szélét törölgette.
- Igen, de mire volt ez a nagy felhajtás? –érdeklődött anya éleslátóan.
Ne kerülgesd tovább a forró kását Adél! Mond meg! – suttogta a belső hangom.
- Hát tudjátok az van….  –kezdtem. – Az van… Az van hogy…
- Mond csak!- bíztatott anya
- Az van, hogy… - kezdtem újra, de képtelen voltam befejezni.
- Az van, hogy ott akarod hagyni az orvosit és színész szeretnél lenni- mondta ki kerek-perec apa azt ami a szívemet nyomta.
Csodálkozva néztem rá. Honnan tudja azt amiről csak Imre, Gergő és Luca tudott.
- Ne nézz így rám! Olyan vagy mint egy nyitott könyv. – folytatta apa.
- Igen, eddig is gondoltuk, de a vacsival végképp meggyőztél mindkettőnket! –kontrázott anya is.
- És mit szóltok? –érdeklődtem legalább megúsztam azt amit megakartam.
- Hogy őszinte legyek én először nem örültem neki. –kezdte apa. – Aztán eltelt… sok idő és rájöttem, hogy te nem akartál orvos lenni. Te csak az én álmomat akartad teljesíteni. És nekem nem is ez a legfontosabb. Az a legfontosabb, hogy a te álmodat kövesd és ha az a színház akkor hajrá!
 Meghatódtam. Komolyan. Nem szóltam, csak odamentem és szorosan megöleltem aput.
- Nem akarok illúzió romboló lenni, de ha nem akartam volna orvosi egyetemre menni, akkor nem megyek. Köszönöm, hogy részese lehettem az álmodnak és, hogy megengeded, pardon megengeditek –néztem anyura- hogy a színházat válasszam.
Anya csak bólintott és odajött, hogy csatlakozzon a családi öleléshez.
- Egyedül főztél ilyen finomat?- Érdeklődőt anya.
-Nem. Egy kis tündér sereg segített. Luca és egy színész társam- nyeltem nagyot. Csak most ne pirulj el Adél!- Megyek elmosogoatok! –jelentettem ki és kibontakoztam a családi ölelésből.
-Köszönjük finom volt!- mondta jól nevelten apa majd bevonult a dolgozó szobájába.
Anya csak egy mosollyal és egy simogatással köszönte meg a vacsit és dolga nem lévén beült a tévé elé hogy megnézze az ott futó borzalmas sorozatok egyikét. Én pedig bevonultam a konyhába remélve hogy a zsíros edények sikálása minden figyelmemet leköti, hogy ne kalandozzanak el… Tudjuk kire.

2014. június 27., péntek

Inspirációs képek

Ooolyan boldog vagyok! Süt a Nap és viszonylag meleg van... bár egy kis pluszt el tudnék képzelni, mert a fürdéshez hideg az idő... De városnézéshez... kiváló..
Jöjjenek meleget idéző képek és jöjjön a meleg is!! Strandra szeretnék menni!!

2014. június 24., kedd

DIY ajándék

HIPI HIPI HURRÁ!!
Látjátok amit én?? Pont sikerült megörökítenem, hogy idestova 10000szor voltaok fennt a blogomon:))
KÖSZÖNÖM!!
Ennek örömére egy DIY tippel jöttem. Én ezt Anyunak csináltam  névnapjára.
GYÓGYSZER!!
A lényeg: Találj ki valamit amit módosítanál az ajándékozottban (pl késés) majd csinálj belőle egy vicces felírást a gyógyszerek mintájára, ragaszd rá a gyógyszeres üvegre *vagy bármi más üvegre, jobb híján a befőttes üveg is megteszi* és töltsd tele színes cukorkával.
A szükséges kellékek

Az üvegre ragasztott gyógyszer útmutató 

A cukorka és a fajtája csak hogy reklámozzunk egy kicsit én imádom *-*

Végül a hiteles orvosság érdekében a leragasztó szalag, ami jelzi, hogy nincs felbontva

És voala
Egy veszélye van ennek a fantasztikus ajándéknak *nálam meg is történt* olyan jól néz ki, hogy anyunak nincs kedve felbontani :PP

2014. június 19., csütörtök

A színpad az életem 44

Elnézést a hallgatásért, szünetért...
Kárpótlásul nem szaporítom aszót, hanem a lényegre térek!
Ez amolyan duplanégyajándék :))


44
Zavartan öltözködtem a szobámban. Nem néztem, hogy mit veszek fel, csak lekapkodtam magamról a főzés során bekoszolódott ruhadarabjaimat hogy tisztára cseréljem.
Egész végig Gergőn és a csókon járt az agyam. Milyen finom, volt… Milyen fenséges volt ott állni, ahogyan eggyé váltunk, megbocsájtva egymásnak mindent. Elfeledve a múlat.
Kopogtak.
- Kész vagy? – kérdezte Gergő az ajtó mögül.
- Ekkor tudatosult bennem, hogy felöltöztem, így válasz helyett csak kinyitottam az ajtómat és egy hatalmas vigyort eresztettem el.
- Hogy festek? –érdeklődtem.
- Fantasztikusan nézel ki. – mondta majd magához húzott és mélyen a szemembe nézett. – Nekem még ez a kis liszt foltocska is tetszik az arcodon. Mondjuk nem értem, hogy hogy került oda mert nem használtunk lisztet. Szerintem mosd le, a szüleid nem hinném, hogy úgy fogják értékelni mint én.
Az arcomhoz kaptam és valóban. Valami fehér por került az ujjaimra.
A fürdőszoba felé vettem az irányt , hogy lemossam magamról a rejtélyes lisztet. A lány akit a tükörben láttam az nem is én voltam. Arca kipirult volt, szeme élénken csillogott, mint egy modell. Nem ez nem lehettem én. Sosem néztem ki így.
Talán azért mert eddig nem ismerte Gergőt? Eddig nem voltam szerelmes?
Jégherceg jött utánam.
- Itt az ideje, hogy menjek… - jelentette be.
- Muszáj?
- Igen azt hiszem, elvégre ez családi vacsora. Ne aggódj, holnap úgy is találkozunk. –elindult az ajtó felé én meg mint egy kis pincsi utána.
- De ugye biztos hogy holnap találkozunk? –kérdeztem.
Te jó isten! Adél NEE!!
- Nekem is előadásom lesz!- mondta és elmosolyodott.
Közelebb hajolt hozzám és azt hittem megint meg fog történni a csoda… a csók… de csalódnom kellett. Csak a homlokomat illette szájával.
- Sok sikert! – mormolta még és ott hagyott…
Becsuktam az ajtót és a falnak döntöttem a fejemet. Elvégre anyuékat még fogadnom kell és tálalnom a színházas jövőmet.
Bementem a konyhába, hogy meg nézzem mit alkotott Gergő.
A tiszta edények katonás sorban álltak a csepegtetőbe, az asztalon ízlésesen megterítve három személyre. Kés, villa, kanál, szalvéta.  Ahogy azt illik. Még a hűtő tetejéről is leszedte a virágvázát a virágokkal és az asztal közepére állította. Nos igen… Gergőt nem kell félteni.
Egy pillanatra felfigyeltem. A kulcs zördült az ajtóban. Beszélgetést hallottam kintről. Anya lágy és apa dörmögős hangját. Megérkeztek.
- Most ne hagyjatok cserbe Genovai husik. – mormoltam, majd a bejárat felé indultam, hogy meggyőzzem a  szüleimet.
A színészet már lépett felém… Gondoljunk csak a Maricás véletlenre. Véletlen lettem színész. a sors akarta.
Most én lépek a színészet felé…
Életem, jövőm, szenvedélyem.
Menni fog! Mennie kell!

SZÍNÉSZ AKAROK LENNI!!

2014. június 13., péntek

Inspirációs képek

Nini!! Beköszöntött a nyár!! Az ember azt hinné, hogy most több időm lesz, de nem!!
Bocsika a hallgatásomért... Nem mentegetem magam, sőt kerek-perec megmondom, hogy még lesz ilyen.... Inkább legyünk őszinték már az elejétől fogva... vagy mi :PP
Képek:

2014. június 9., hétfő

Haloo *-*

Beköszöntött a nyár! Ez a bejegyzések számán is  *sajnos* látszik.
Igazából most sincs időm még csak élni se. Holnap osztály kirándulásom lesz, szóval ma megyek korán aludni, mert holnap úgy e fogok XDD
Igaziból most csak azért írok, hogy tudjátok: Élek és virulok!!
Én imádoom a meleget *-*
Mégis most a mantrám az az hogy Csak egy icipici hó kell

 Szóval legyetek jók én pedig megígérem, hogy nem tűnök el a Föld felszínéről és lesznek még bejegyzések :DD
Pusz :**

2014. június 4., szerda

A színpad az életem 43

Egy hosszú fejezet egy jó kis meglepetéssel :DD Már éppen itt volt az ideje , hogy a dolgok így alakuljanak, vagy nem?? Vagy nem is fog történni semmi se??
Én sem tudom!! Jó mi?? :PP
Szóvaaal... Kalandra, akarom mondani olvasásra fel! :))

43
- Hupsz! Asszem rosszkor zavarok! – mondta Luca, mikor megérezte szúrós tekintetemet és felmérte a helyzetet.
- Nem, semmi gond! Pont mentünk is volna vissza…- szabadkozott Gergő.
- Na persze! –válaszolt barátnőm.
- Érzitek ezt az égett szagot? –érdeklődtem, teljesen elmélázva azon, hogy mi is éghet.
- Te jó isten! A hús! –kapott észbe Gergő és rohant a konyha felé.
Még megajándékoztam a barátnőmet egy pillantással: abból a temindentelrontottál fajtából,  majd Gergő után rohantam, aki közben a konyhában a sütőkesztyűvel szedte ki a kissé odakapott genovai húst.
- Bocsi lányok, de ez egy kicsit megpirult.  De ne aggódjatok nem vészes!  Asszem a rizsre is ráfér egy kis kavargatás. Milyen háziasszonyok lesztek ti?
Elegáns mozdulatokkal *!!* megkavarta a kicsit összetapad rizst a fakanállal.
- Ennek még körülbelül 5 perc kell és utána már is kész!
- Huh… remek! –jelentettem ki, majd az órára néztem. – Fél hat. – mondtam ki hangosan. – Anya és apa körülbelül fél óra múlva itt vannak. Ideje lenne egy kicsit rendbe tenni a konyhát. -  jelentőségteljesen néztem a felgyülemlett koszos tányérokra és egyebekre.
- Majd elmosogatok! Ha már a menü miattam ment kárba. – mondta Luca. – Ti meg addig nyugodtan nézzetek körbe még egyszer a lakásban. – kacsintott felénk.
- Nagyon édes vagy, de jobb szeretnék én elmosogatni. –mikor mondtam én ilyet valaha is??!! – És remélem nem tűnök túl udvariatlannak, ha azt mondom, hogy szeretnék egyedül lenni. A szüleim bármikor megérkezhetnek.
- Nem, persze megértünk! –mondta egyből Luca.
Mindketten az ajtó felé kezdtek tendálni, de mintha Gergőnek nehezére esett volna.
- Szia Luca!- köszöntem el barátnőmtől két puszi társaságában, majd jelentőségteljesen ránéztem.
Szerencsére vette a lapot, majd egy öleléssel elbúcsúzott Gergőtől is és otthagyott minket kettesben a lépcsőházban.
- Azt hiszem, nekem is mennem kéne. – suttogta Gergő. –Még rengeteg feladatod van.
- Igen.- fintorítottam el az orromat a mosatlanra gondolva.
- Hát akkor szia! –köszönt el majd elindult a lift felé.
- Mi??? Már is mész? –néztem ráértetlenkedve.
- Iiigen, hiszen azt mondtam nem? – nézett rám Gergő zavartan.
- Jaaa… Tényleg!
ADÉL SZEDD ÖSSZE MAGAD!! Találj ki valami amivel még itt tarthatod!
 - Ügyesen főzöl. - böktem ki az első gondolatot ami a fejemben kavargott.
- De hiszen nem is tudod! Meg se kóstoltad! – nevette el magát.
- Ez igaz, de az illata fenséges volt. – próbáltam menteni a menthetőt.- Egyébként tudod te hogy mibe segítettél nekem? Mármint hogy mire kell a főzés? – tereltem másra a témát.
- Pontos infóm nincs, de sejtek valamit. - Azét főztünk, hogy megpuhítsuk a szüleimet, hogy csatlakozhassam az Operett társulatához és ne orvos legyek, hanem színész. Még iskolába is eljárnék! A Film Művészetibe!
Gergő nem mondott semmi csak mosolygott.
- Te nem értesz engem! Egy társulatba fogsz járni Velem! A Zöldfülűvel és még segítettél is benne! – szinte már kiabáltam az utolsó szavakat.
- Nem baj!  - mondta Gergő halkan. – Tudod, ha kívülről úgy is tűnt, nekem doha nem volt bajom veled. Oké, először féltékeny voltam, igen, de már nem. Sőt örülök a sikerednek! Örülnék ha Operettes lennél. Ezért vállaltam el a séf szerepét ma.
- Te nem utálsz? –kérdeztem megdöbbenten.
Jégherceg nem válaszolt csak közelebb lépett és mint egy próbaként a kézfejével végig simította az arcomat.
Majd szépen lassan a szemeit lehunyva arca közeledni kezdett az enyémhez. Én is lecsuktam a pilláim és reméltem, hogy ezúttal semmi nem szakítja meg a pillanatot.
Isten meghallgatta könyörgésem, mert ajkaink percekig ízlelgették egymást, szép játékba merülve. Ha Gergő nem fog át erős kezeivel tuti, hogy a csókolózást a padlóval fojtatom. Lábaim felmondták a szolgálatot.
A tudatalattim menyit álmodozott erről a pillanatról. A színházi csókjaink kismiskák voltak ehhez képest. Benne volt az összes düh, szenvedély és szerelem.
Meddig álltunk ott? Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy Gergő ajkai elvált az enyémektől, hogy a fülemet súrolva suttogjon:
- Már látom én leszek a pillanat romboló, de időérzékem szerint körülbelül 10 percünk van a meglepiig.
Nem szép, de teljesen elfeledkeztem a szüleimről.

- Menj öltözz át én addig elmosogatok és megterítek. – adta ki az utasítás Gergő majd megfogta a kezem és maga után húzott vissza a Genovai és szerelem illatú lakásunkba. 

2014. június 1., vasárnap

Nail challenge 15: Francia manikűr

Hát eljött ez a pillanat is. Egy hát hallgatás után az első bejegyzés a Nail challenge utolsó része.
Lenne egy bejelenteni valóm:
Nem hiszem, hogy többször is lesz Nail challenge,mert nem mindig a témában megadottat van kedvem festeni, és mert ez a megkötés nem jó számomra, illetve az időpontok betartása, és mindig csak szabadkozok. Szóval körmök azok lesznek, de Nail challenge nem!! :((
Na de jöjjön a Francia manikűr :DD
Kettőt csináltam: A pöttyöset régebben *azért rosszabb a minőség*
A színeset pedig most.
Igazából nem nagy ördöngösség, de azért egy ki segítséget találhattok ITT!!
Én amúgy nem használtam egyiknél sem francia manikűr formát,amivel egyenesebb lesz a vonal. Én ecsettel lefestettem a körmöm fehér részét, majd a pöttyöző ecsetes részével "kikontúroztam."