2014. június 19., csütörtök

A színpad az életem 44

Elnézést a hallgatásért, szünetért...
Kárpótlásul nem szaporítom aszót, hanem a lényegre térek!
Ez amolyan duplanégyajándék :))


44
Zavartan öltözködtem a szobámban. Nem néztem, hogy mit veszek fel, csak lekapkodtam magamról a főzés során bekoszolódott ruhadarabjaimat hogy tisztára cseréljem.
Egész végig Gergőn és a csókon járt az agyam. Milyen finom, volt… Milyen fenséges volt ott állni, ahogyan eggyé váltunk, megbocsájtva egymásnak mindent. Elfeledve a múlat.
Kopogtak.
- Kész vagy? – kérdezte Gergő az ajtó mögül.
- Ekkor tudatosult bennem, hogy felöltöztem, így válasz helyett csak kinyitottam az ajtómat és egy hatalmas vigyort eresztettem el.
- Hogy festek? –érdeklődtem.
- Fantasztikusan nézel ki. – mondta majd magához húzott és mélyen a szemembe nézett. – Nekem még ez a kis liszt foltocska is tetszik az arcodon. Mondjuk nem értem, hogy hogy került oda mert nem használtunk lisztet. Szerintem mosd le, a szüleid nem hinném, hogy úgy fogják értékelni mint én.
Az arcomhoz kaptam és valóban. Valami fehér por került az ujjaimra.
A fürdőszoba felé vettem az irányt , hogy lemossam magamról a rejtélyes lisztet. A lány akit a tükörben láttam az nem is én voltam. Arca kipirult volt, szeme élénken csillogott, mint egy modell. Nem ez nem lehettem én. Sosem néztem ki így.
Talán azért mert eddig nem ismerte Gergőt? Eddig nem voltam szerelmes?
Jégherceg jött utánam.
- Itt az ideje, hogy menjek… - jelentette be.
- Muszáj?
- Igen azt hiszem, elvégre ez családi vacsora. Ne aggódj, holnap úgy is találkozunk. –elindult az ajtó felé én meg mint egy kis pincsi utána.
- De ugye biztos hogy holnap találkozunk? –kérdeztem.
Te jó isten! Adél NEE!!
- Nekem is előadásom lesz!- mondta és elmosolyodott.
Közelebb hajolt hozzám és azt hittem megint meg fog történni a csoda… a csók… de csalódnom kellett. Csak a homlokomat illette szájával.
- Sok sikert! – mormolta még és ott hagyott…
Becsuktam az ajtót és a falnak döntöttem a fejemet. Elvégre anyuékat még fogadnom kell és tálalnom a színházas jövőmet.
Bementem a konyhába, hogy meg nézzem mit alkotott Gergő.
A tiszta edények katonás sorban álltak a csepegtetőbe, az asztalon ízlésesen megterítve három személyre. Kés, villa, kanál, szalvéta.  Ahogy azt illik. Még a hűtő tetejéről is leszedte a virágvázát a virágokkal és az asztal közepére állította. Nos igen… Gergőt nem kell félteni.
Egy pillanatra felfigyeltem. A kulcs zördült az ajtóban. Beszélgetést hallottam kintről. Anya lágy és apa dörmögős hangját. Megérkeztek.
- Most ne hagyjatok cserbe Genovai husik. – mormoltam, majd a bejárat felé indultam, hogy meggyőzzem a  szüleimet.
A színészet már lépett felém… Gondoljunk csak a Maricás véletlenre. Véletlen lettem színész. a sors akarta.
Most én lépek a színészet felé…
Életem, jövőm, szenvedélyem.
Menni fog! Mennie kell!

SZÍNÉSZ AKAROK LENNI!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése