2014. szeptember 12., péntek

A színpad az életem 47

Lassan, döcögősen beindul a gépezet. Hosszúúúúúúúúúú idő óta végre itt egy sztori rész. !! :))

47
Nagy ásítások közepette léptem be a szobám sötétjébe. Örültem, hogy túl lettem a mai napon. Talán túl könnyű volt Gergő és apa beleegyezése… Megmarkoltam a pizsamám, hogy letusoljak és gyorsan ágyba bújjak. A sötétben láttam ahogy a telefonom életre kel és a kedvenc dalomat kezdi játszani: Disneyland: Do you believe in magic?Megnéztem a világító kijelzőt. Gergő hívott. Legszívesebben azonnal fölvettem volna, de a belső hangomat követve betettem a telefont a párnám alá és nyugodt szívvel mentem, hogy letusoljak.
Vagy fél órán át fürödhettem és újabb fél órán keresztül pepecselhettem a fürdőben. Fel sem tűnt volna az idő múlása, ha anya akinek már végetért a sorozata félpercenként nem kiabálta volna be az időt. Hátha azzal siettetni tud.
Forró és hideg víz váltakozását éreztem. Majd alaposan megmostam a hajamat, a kedvenc ananász illatú samponommal. Mikor a fürdéssel végeztem még levágtam a körmeimet, majd lekentem őket egy egyszerű piros lakkal. Fogat mostam és megszárítottam a hajamat. Végül kijöttem. Anya megkönnyebbülésére, aki az ajtó előtt vert tanyát a törülközőjével és a pizsamájával.
Most éreztem igazán milyen fáradt is vagyok. Nem tudtam semmire se koncentrálni. Valami jó éjt félét mondtam anyunak, majd apa irodájába is bekukkantottam. Mikor végre a szobámba értem egyből belefeküdtem az ágyba, azonnal el is nyomott az álom.
Nem tudom mikor, de arra ébredtem fel nem sokkal az elalvásom után hogy a fejem alatt szól a disneylandos zene. Nem tudtam mire vélni a dolgot. A kezemet bedugtam a párna alá. Egy kemény, négyzet alakú tárgyat tapintottam majd kihúztam a párna alól.
Elvakított a világosság amivel a telefonom képernyője belengte a szobát.
Felvettem ,hogy végre alább hagyjon a ricsaj és a fülemhez téve egy álmos Hallot!-t mormogtam.
- Üdvözletem kisasszony! –szólt bele egy az én hangomnál sokkal élettelibb ember. -  Minek önnek telefon, ha ne  használja?
A gúnyolódó hangnemből rájöttem ki is van a vonal másik végén.
- Oh, bocsánat hogy nekem a telefonon kívül is van életem! –vágtam vissza.
Kezdtem felébredni.
- Miért kerestél? –érdeklődtem miközben a hátamra fordultam és az ajtó alatt beszűrődő fényt kémleltem.
- Én csak.. Engem csak az érdekelt, hogy sikerült e a vacsora.
- Igen. Sikerült! De tudod aki ilyen kíváncsi az hamar megöregszik.
- Mondtad volna akkor amikor segítettem benne! –csattant fől.
- Igen segítettél. Ezt elismerem és meghajolok főző tudásod előtt.
- Ezt akartam hallani!Most megyek. Még rengeteg dolgom van. –mentegetőzött.
- Jó éjszakát és köszönöm.
- Jó éjszakát Zöldfülű.
A telefon elnémult. Gyorsan fölültem az ágyban és letettem a készüléket az asztalra, majd megfogtam a hozzám legközelebb lévő plüsst és az ajtóhoz dobtam, tiszta erőből.  

El kéne járnom valami düh levezető tanfolyamra. Gergő mellett szükségem lesz rá…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése